Jelentés a tehénlepény alól

Tegnap számolás közben hagytuk oda a jó magyari népet, midőn kockás papírja fölé hajolva szuszogva osztott és szorzott, vajon éhen döglik vagy megfagy-e a Fidesznek köszönhetően, és mára kiderült, hogy igen. Vagy egyik, vagy a másik, vagy mindkettő öröm éri majd őtet az őszön-télen. Olybá tűnik, úgy nagyjából az maradhat a rezsicsökkentésben, aki egy darab huszonötös égővel, világít, a patakpartra jár mosni, tábortűzön főz a szoba közepén bográcsban, és értelemszerűen emellett is melegszik. Kicsit kormosak lesznek a falak, de annak idején a barlangé is az volt, ahová a kedves papa bölényeket rajzolt rituális célzattal, mert Isten akkor még nem született meg.

Mára viszont már el is hagyott minket. Kormányunk úgy kommunikálta a rezsicsökkentés szűkítését, hogy abban a magyari népek háromnegyede benne marad, a megadott kvóták azonban nem erre engednek következtetni. Úgyhogy a magyari népek tegnap dél körül elkezdtek nyüszögni, föl-, fölkiáltottak, hogy mi lesz velünk nagymama, de megadjuk a választ helyette, a gatyáját is ráfizeti a rezsire, aki nem a fentebb ábrázolt módon él. Összefoglalva tehát helyzetünket, egyáltalán nem rózsás, ráadásul kilátástalan, tehát rohadt nagy a baj. Nem kellene ennek így lennie, ha Orbán nem lop és hazudik, de azt tette, eltűnt az a pénz, amiből európai ország épülhetett volna, és most már minden késő.

Úgy nagyjából és egészében a megszabott kondíciókkal a rezsicsökkentésnek vége, gyakorlatilag tehát Németh Szilárd hivatala megszűnt. Ehhez képest Németh Szilárd abban a helyzetben, amit most pár sorban fölskicceltünk, teli pofával nyilatkozgat, és van képe azt mondani, hogy a magyari ország az egyetlen Európában, ahol a magyari embereket rezsicsökkentés védi. Ámde: másutt azért úgy-ahogy, még ki tudják fizetni azt a kurva rezsit, míg a tegnapi számolás után nekünk az jött ki, mi nem nagyon. Mert még egyszer mondjuk, az oligarchák – így Orbán – zsebében van az a pénz, amiből olyan gazdaság és társadalom lett volna építhető, ahol európai bérek vannak.

Ilyenek azonban nálunk nincsenek. Itt állunk hát csupasz seggel a nyomor küszöbén, és ilyen idiótákat kell hallgatni, mint a rezsibiztos és a haverjai. És mondanak egészen elképesztő dolgokat. Gyurcsány például tegnap reggel szinte megkönnyebbülten sóhajtott fel, azzal a téves elképzeléssel, hogy ezt azért már nem tudják rákenni, szóval Ferencünk azt mondta elhalóan, hogy na, most tessék gyurcsányozni. És gyurcsányoztak, csezmeg. Kifejtve azt, hogy a rezsicsökkentést egyedül Gyurcsány akarja eltörölni, illetve kicsivel később, hogy ő a nejével (Dobrev) zavargásokkal készül vissza a hatalomba, miközben Klára asszony még soha nem járt arrafelé. Úgyhogy totális a káosz, de legfőképp a rinya a Fidesz berkeiben.

Mert még a hívek is nekiláttak hümmögni meg a szájukat vonogatni a számokat látva, és mondogatva, hogy mintha nem erről lett volna szó, ők nem ilyen lovat akartak, mint ami götheset Orbán prezentált nekik. De hamar beléjük lett fojtva a szó. Rájuk lett dörögve mintegy, hogy legyenek fegyelmezettek, mert a fideszi fajt ez különbözteti meg a mindenféle liberális söpredéktől, akik csak visítanak, hogy jajj, megdöglünk. Míg ezt a folyamatot a híveknek katonásan és sóhajtás nélkül kell abszolválniuk, összezárva mintegy a kedves vezető segge mögött, és most – bár olybá tűnik -, nem szórakozok.

Trombitás Kristófnak hívják azt a hülyét, aki a prostisrácok hasábjain elkezdte püfölni a dobot. Ő ilyen fideszes influenszer állítólag, és ettől ilyen lehengerlően okos. Nem idéznénk a Rákosi oder Goebbels (gusztus szerint) stíljében és tartalommal, a butaság bátorságával megfogalmazott csatadalt, csak egy mondatot és csupán a lényeget: „A fegyelem a mi erősségünk, ne engedjünk ebből”. Ezzel a biztatással utasítja arra a birkákat, hogy pisszenés nélkül fagyjanak meg vagy dögöljenek éhen, mert a párt érdeke most ezt kívánja. Németh rezsis szerint pedig minden meg van védve, tehát a két álláspontot nem ártana egyeztetni, mert itt állunk totálisan megzavarodva, hogy akkor most mi van.

Totális káosz van. Az is kiderült ugyanis, hogy az Európai Bizottság energiaügyekért felelős biztosa, egy bizonyos Kadri Simson levelet írt bájos kormányunknak, mért nem szóltak nekik, hogy energia-veszélyhelyzetet hirdetnek, netán veszélybe került a lakosság ellátása? Mert – így ez a Kadri Simson – az unióban van szolidaritási kötelezettség, így, ha baj van, küldenek gázt, miegyebet. Az Európai Bizottságnak fogalma sincs – vagy pedig nagyon is -, hogy minálunk minden van dögivel, csak az a baj, hogy a lakosság nem tudja megfizetni, mert ellopták a pénzét. Voltaképp ezzel az utolsó mondattal le is írtuk az egész helyzetet, amiben most vagyunk, és ami összefoglalva ganyénak nevezhető.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “Jelentés a tehénlepény alól
  1. Yeti szerint:

    Nem fagyhatsz meg, ha előtte éhen halsz!

  2. Fáradt szerint:

    Ez egy 2014-es cikk:

    https://444.hu/tldr/2014/09/18/a-ner-elkerulhetetlen-bukasa

    Azt hiszem elkezdődött. Aki túléli az összeomlást, kérem vizelje le a romokat a többiek nevében is.

  3. polyvitaplex szerint:

    Ha én lennék Csizmadia, Bayer és Bencsik, most rögtön indítanám a Békemenetet, az lenne a jelszó, hogy „A fegyelem a mi erősségünk, ne engedjünk ebből”.

  4. cyr45 szerint:

    Mennyibe is kerül a kenyér kilója manapság?

    Mert ugye, nem az az “alapvető élelmiszer”,
    hanem a pálinka!

    Mint mondotta volt Nagy Vezetőnk…

  5. miki1950 szerint:

    A fidess birkák totálisan maguk alatt vannak.
    Még nem a rezsi növekedésétől, mert azt perpill nem érzik csak az előszelét.
    Onnan látom, hogy a Nyugat faláról eltűntek, mindössze egy -két palimadár vergődik néha.
    A java csak eztán jön, élvezni fogom a birkanyáj csöndjét.

  6. jaegtoer szerint:

    Dehogy is, tévúton jártok. Nyári melegben lehűti a kedélyeket az áremelés, télen meg majd fűt a lelkesedés. Spekuláltok itt mind hiába. Ki lett mutatva, hogy soha nem volt annyi és akkora önfeledt autózgatás, mint az elmúlt hónapokban, amikor is akárhogyan is, ársapkával is 25%-kal volt drágább az üzemanyag, mint a krach előtt, miközben bőszen takarékoskodni kellett volna a fogyasztással. Hogy ebben az országban ne lehetne mindig megtalálni a NER-hez szükséges optimális számú idiótát? Ne nevettessük már ki magunkat. A magyarra mindig lehet számítani. Ez egy afféle csirkefarhát színvonalú ország. Minden tekintetben.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum