Számolás, mérés

Neriában momentán mindenki számol. Aggódó családfők hajolnak ráncos homlokkal a kockás papír fölé, nyalogatják a tintaceruzát, osztanak, szoroznak és kivonnak, hogy vajon benne maradnak-e a rezsicsökkentésben. Megtörtént az, amit még egy napja is tagadtak. Mert emlékszünk az összehívott Fidesz frakcióra, amelynek a kedves vezető felsorolta az inflációt és más veszedelmeket, majd közös csatakiáltással zárult a gyűlés, miszerint megvéggyük. Többek között a rezsicsökkentést. Két napja volt, a küzdelem véget ért, győzött a rezsidémon, mint a kormányinfón hallhattuk, és így innen nézvést Orbán és a Fidesz elbukott a KDNP-vel egyetemben. Azért mégpedig, mert olybá tűnik, az ellenzék programját hajtják végre.

Legalábbis, amivel riogattak: rezsicsökkentés megszüntetése, négyszáz forintos euró, vágtató infláció és új adók kivetése. Ha jól látom, ezen már túl vagyunk így három hónap elteltével, minden olyan dolog bekövetkezett tehát, amit MZP (akit Gyurcsány rángat dróton) nyakába akartak varrni. Minden megvan, amit a nemzetére törő baloldal ármányaként a falra föstöttek, és lám, itt ülünk a ganyé közepében. Az indok viszont, amire hivatkozva a rezsicsökkentés korlátozását bejelentették és bevezetik, hogy kevés a gáz a tározóban, és télen még kevesebb lesz, nem igaz. Vagy hazudtak eddig, ami igazság szerint megnyugtató volna, mert ezt már megszoktuk, és nehezen viseljük a dolgok hirtelen változását.

A fogyasztást kockás füzetben számoló szavazópolgár is így van ezzel, áprilisban teljesen mást ígértek neki, és most hirtelen rászakadt a mázsás, szörnyű mennybolt. Pedig nem is oly rég, mint emlékezhetünk, Szijjártó mindenes képletesen lobogtatott egy papírt, hogy leboltolta az oroszokkal, miszerint nekünk tizenöt évig lesz gáz a csöveinkben, míg azonban az imperialisták meg fognak fagyni, nem lennénk az imperialisták helyében egyáltalán. És most tessék. Ezért kérdjük eltátott szájjal csodálkozva, hogy igazat mondott-e Orbán mindenese avagy nem. Végül is, mindegy is, aki túlfut a limiten a fogyasztással, fizet, mint a katonatiszt, mert ezt az egészet erre találták ki. Illetve annak újabb bizonytéka, milyen rohadtul üres a kincstár.

Mint tudjuk, és Micimackó is tudja, télen hideg szokott lenni. Olykor hózik is, Micimackó pedig akkor fázik a nóta szerint, és a nóta nem hazudik. No most, olyankor befűt az ember (Micimackó) rezsicsökkentett gázzal, illetve nem rezsicsökkentett szénnel, vagy az erdőből lopott fával, amit a bicikli kormányán tolt haza. Vagy pediglen semmivel sem fűt be, olyankor szokott az ember (Micimackó) megfagyni csendben, hogy egyszer utána elszörnyülködve találjanak rá, miszerint hová is jutott ez a világ. Még nem tudjuk egészen, hová jutott, még a jutás állapotában van úgymond, mivelhogy momentán nyár van, röpke lepke száll virágra, és zümmög száz bogár is. Bizony, nincs ez másként.

Olybá tűnhet, azt gondolhatná a nyájas olvasó, hogy ez a Kázmér megbolondult. Még az is lehet, viszont ezt a micimackós bekezdést dramaturgiai célzattal, a történet tovább hömbölgetése miatt pásszította ide. Mégpedig azért, hogy bevonhassuk a velünk zajló tragédiába azokat, akik eddig sem kaptak semmiféle rezsicsökit, akikre a melegben ücsörgők úgy tekintettek, mint ma a tüntető katásokra, hogy az az ő egyéni szociális problémájuk. És mit ád isten, elérte a gázosokat is a végzet, és megtapasztalhatják, milyen az, amikor Orbán atyuska nem képes megvédeni őket, mert minden, ami eddig volt, hazugság volt, illúzió, árnykép a falon, amely ím tovalibben.

Mert tényleg mindenki a fogyasztást számolja, és aggodalmaskodik, hogy nem fér bele a limitbe, akkor pedig vagy megfagy vagy éhen hal. Tegnap még novemberre datáltam, hogy a szar a nyakunkba ömlik, lám, addig sem kellett várni, és a benzin meg a farhát még hátra van. De, ha már MZP programja, legalábbis a riogatva neki tulajdonított megvalósul, az az egy vigasztalhatja a fidesz szavazókat, hogy a kisfiúk fütyije megmaradt. Nem vágta le a Soros, de majd lefagy. Ami viszont az egészben a legszebb, ahogyan a komplett Magyarország bőszen számol, így tesz kormányunk is, mert az uniós pénz, amitől mentőövet remélt nem jön még egy darabig. Vagy soha. De azért utalnék rá: mi választottuk (ők), úgyhogy kuss.

Tessenek imádkozgatni, nemzeti műsort nézni a nemzeti tévében, vagy örülni módfelett annak, hogy négy nullra legyőztük a térdeplő angolokat, ami felsőbbrendűségünk ékes bizonyítéka. Ha már Micimackó, akkor Babits is. Valami miatt öntudatlan mondogattam, dudorásztam magamban a napokban, hogy herceg, hátha megjön a tél is. És lám. Nem akarnék én most ebből messzire vezető következtetéseket levonni, csak csöndben utalnék arra, ha Orbán tizenkét évig nem lopott volna módszeresen, ha csak kicsit is kormányzott volna a permanens harc helyett, most nem itt tartanánk. De sajnálatosan itt tartunk. Amúgy jöhetne bármi tél, csak fütyörésznénk, míg most azonban csak káromkodunk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “Számolás, mérés
  1. szemlélő szerint:

    Ez csak a kezdete a mókának…👿

  2. polyvitaplex szerint:

    Bizonyára lesznek, akiket nem vágnak annyira földhöz az áremelések, de sokkal többen vannak, akik egyre pesszimistábban tekintenek a jövőbe. Nyilván vannak közöttük, akik a Fideszre szavaztak, és most koppannak. Még sincs kizárva, hogy négy év múlva is meglesz nekik a kétharmad, mert megint jön majd egy háború vagy menekülthullám vagy Gyurcsány, és ezek a lebutított riogatások mindig hatni szoktak.

  3. Fáradt szerint:

    Sosem értettem, miért “Sírva vigad a magyar”. Na, most megvan. Amióta beütött krach, röhögök a fidesztálibokon. Legalább én boldogan döglök meg. 😀

  4. miki1950 szerint:

    Ez a rezsidöntés az alsó középosztályt fogja romba dönteni. Mert az energia számlákhoz hozzá jön még az infláció és az üzemanyag ársapka levétele.
    Ez önmagában elég lesz hozzá.
    De kétségünk ne legyen, jönnek még olyan húzások, melyek milliókat fognak szegénysorba lökni.
    Nekem ugyan tetszik amit a dilettáns orbán művel, mert ez a dilettantizmus elvezethet a maffiakormány törvényszerű bukásához.

  5. Yeti szerint:

    Már régóta csak egy számolási módot használok.
    -1
    Mármint ha valamelyik “dicsőséges” 133 fazon elfelejt levegőt lopni a továbbiakban.

  6. jaegtoer szerint:

    Hehe… A Főnök régen azt mondta, a hídon akkor kell átmenni, ha már odaértünk. No, odaért. Kiderült: nincs híd. (pikantéria: a Főnök bombázta le, csak nem tudta, hogy az a híd)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum