Orbán kerete

Doktorminiszterelnök urunk, úgy is, mint örökös ebbéli minőségében és beosztásában, keretet hirdetett. Leendő minisztereinek névsorát adta közzé így, akárha futballedző, és nagy valószínűséggel azt hitte, szellemes. Nem az. Mögöttünk van tizenkét év ebben a stílusban, előttünk négy és még ki tudja hány. Mert míg az eddigi ilyen kerethirdetéseket azzal a bizakodással röhögtük pofán, hogy fél lábon is kibírjuk, amíg ezek működnek, mint a bábok a színpadon, ma már ilyen reményeink nincsenek egyáltalán. Az eddigi három alkalomnak volt valami mérföldkő, jelzőkaró szerepe, amiként kijelölte az időben valaminek a kezdetét azzal az ígérettel, hogy egyszer majd úgyis vége lesz.

Most már ilyesmiben bízni dőreség, és nem az optimizmus hiánya, hogy az ember nem debil. Vagy őrült, amiről tudvalévően Einstein, mármint az őrültség definíciójaként azt adta meg, az a helyzet vagy történés, amikor valaki mindig ugyanazt csinálja, és más eredményt vár. Ilyenek voltunk eddig, és ebből a szemszögből visszanézve olybá tűnik, eddig voltunk őrültek, most viszont úgy hull reánk a józanság, olyan iszonytató mellbevágással, hogy kóválygunk csak a saját életünkben, és azt firtatjuk napra nap, hogyan lehet ezt majd túlélni, ha lehet egyáltalán. Nem azért, mert a köznapok változnának meg látványosan, a nap sütni fog, az eső esik majd ezután is.

A villamos is csikorogni fog, meg a madarak is dalolnak, de mégsem ugyanúgy. Elnézem itt a mindenféle sajtókat, akik végzik a dolgukat, közzé teszik dokorminiszterelnök urunk keretét, és latolgatnak, kitől mi várható, egyáltalán kinek mi a dolga, mintha nem lenne teljesen mindegy. Ahol egy miniszterelnök a minisztereiről úgy ejt szót, hogy Varga I. meg Varga II., mintha tényleg egy degenerált futballcsapat tagjai volnának, ott sok mindenről beszélni nem igazán szükséges. De hát, ezt is tudtuk, ez sem új, ebben a közegben telik a sivár életünk, de mint mondom, most már azzal, hogy ennek tényleg sosem lesz vége. Csak egy módon, amiről most nem beszélünk.

Mert amikor nincs miről beszélni, akkor hallgatni kell, ahogyan napkeleti bölcsek tanítják nekünk, vagy napnyugatiak, ez is teljesen mindegy. Hanem a miniszterek, akik szerepelnek a keretben, hogy úgy emberként, a seggükön lukkal élő organizmusként miként élik meg ezt a csapatosdit, azt delikát volna tudni, de ilyen örömeink sosem lesznek már nekünk. Akik itt szerepelnek, ebben a mancsaftban, hogy beleálljunk a stílbe, lopni már nem igazán akarnak, vagy nem olyan sokat, mert csurig vannak így is. Ugyan a NER-nek köszönhetően, de így miniszterként páran tiszta lappal indulnak valami eszme szolgálatára, amit szintén nem részleteznénk.

Tovább építik a fasiszta kereszténydemokráciát, illetve inkább az arcukat és a nevüket adják hozzá, mert dönteni olyan sok mindenben nem fognak. Nagy valószínűséggel ezzel már most is tisztában vannak, főleg így, hogy kerettagok lettek, helyzetük tehát az a valóság felől nézvén, hogy beálltak bohócnak. Viszont ettől ők elemelkednek az anyaföldtől, és jól fog esni nekik, amikor suttogják mellettük a talpasok, hogy jujj, jön a miniszter úr, csak össze ne csináljam magamat, aztán mégis megtörténik a szolid rotyi. Nem baj, az asszonka majd kiöblögeti a pelenkákkal együtt. Hogy képünk ennyire karcos lett, arról én nem tehetek, láttam ilyet közelről eleget.

Együtt erő vagyunk, tette még hozzá a keret meghirdetéséhez doktorminiszterelnök urunk, és odabiggyesztett egy bicepszes emojit. Most mit lehet ehhöz hozzá tenni, semmit se, mert emlékszünk a fütyilevágós plakátokra, rajtuk a szomorú, lefelé görbülő szájú sárga fejekkel. Úgy tűnik, most már egy kormány sem ér többet annak bemutatásakor, és valljuk meg, ebben azért van valami igazság. Sőt, csak ez az igazság, egy sárga muszkli ez az egész, erő vagyunk, vazze, Varga I., meg II., sőt, Nagy I., meg II., hogy meg kell a szívnek szakadni, s ha a magaméra gondolok, lassacskán úgy is tesz. Meg fölöttem csattog és ver. Hallom is nagyon.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “Orbán kerete
  1. hj szerint:

    Ha már a sokatmondó apróságokból – mint a Varga I. meg Varga II. megnevezés – vezetünk le alá-fölérendeltségi viszonyokat, akkor az is beszédes, ahogy a „kerettagok” ülnek a terített asztalnál, a pocakos tábornok pedig állva magyaráz nekik, mint ahogy első nap a menzán a tanár néni ismerteti az ebédeléssel kapcsolatos szabályokat az újdonsült nebulókkal. Szörnyű az egész – nem mintha sajnálatot és nem pedig megvetést éreznék a „kerettagok” iránt. (Azt a sosem volt humort meg végképp hagyjuk…)

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Én viszont jókat tudok derülni rajtuk. Azt gondolom csak úgy mint Hašek hőse lehet ezt az őrületet is túlélni.
    Talán majd egyszer születik egy új Bacsó Péter aki megkacagtatja az utókort is velük !

  3. Jane Doe szerint:

    Téged érdekel, hogy “ezek” emberként miként élik meg…? (Gyanítom, nem merül fel bennük ez az aspektus.)
    Engem az érdekel, mi hogy éljük meg emberként… az embertelenséget.

  4. netuddki szerint:

    Mindez nézőpont kérdése csupán.🥶

  5. Tom Sawyer szerint:

    Csak most ugrott be, mert nem győzök röhögni ezen a focikeret dolgon. Ha az Aranycsapatot tették volna kormányra, gyanítom különbek lettek volna mint az összes utána következő, vagy az elötte lévő legkevesebb 50 évben volt. Legalábbis az életük arra enged következtetni… Jaa, és tudtak focizni is mellékesen. 🙂

    (Bocs, aztán hagyok mást is szóhoz jutni.)

  6. Yeti szerint:

    Gránit szilárdságú keretezést vállal sírköves ismerősöm, száz év garanciával. Mire a kuncsaft reklamálhatna, már nem lesz kinek.

  7. jaegtoer szerint:

    Csak semmi kesergés. Carpe diem! A holnap még elszomorítóbb lesz, mint a tegnap, és a jövő héten néhányan meg gazdagabbak lesznek, néhány tízezren meg még szegényebbek. (nem csak bukszailag, hanem fejben is.) És ha 2/3 erejéig erre volt igény, akkor erre volt igény. Ki kell egyezni a gondolattal, hogy: a gondolkozás, mint olyan, kevesek kiváltságává lett. Vagy említsem fényes ellenzékünk messzire fénylő szellemi teljesítményét?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!