Töltőtollünnep

Mintegy a csudálatos nap végpontjaként, mikor is az eszme célt ér és a tanítás beteljesedik, a bávatag, rajongó népek (vö.: mimagyarok) megtekinthették, hol lakik a Katika. Helyesebben a mi Katikánk, ahogyan egynémely szájakból el is hangzott, akikkel előtte elnök asszonyunk, mi egyetlen örömünk szóba ereszkedett, nem feledve honnan jött (popsitörlős ablakpucolás), és nem véve tekintetbe hová igyekszik (a fellegek közé, sőt, fölé). Levitálása ekkor sem ért véget teljesen, ez az állapot azóta tart nála, mióta a gazda kijelölte arra, hogy őt meg fogják választani minden kétséget kizáróan. És így is lett.

Kérdések, bizonytalanságok akkor és azóta sem merültek fel senkiben, az élet azóta olyan rohadtul szép, hogy alig lehet elviselni. Nos, ezekbe a boldogságokba engedett bepillantást a tegnapi nagy ünnep kicsúcsosodásaként a mi Katikánk otthonának megtekintése, ahol majd ezután ablakot pucol a popsitörlővel, és ezzel párhuzamosan államfők, királyok, hercegek és grófok róják majd a palota (vö.: Sándor) lépcsőit, ahol a Katika, a mi Katikánk lakik. És a panelproli is bebocsátást nyert ez alkalommal, sőt, még csak belépti díjat sem szedtek tőle egyáltalán az ájult örömökért. De mindezeket megelőzően ökumenikusan megáldották a nacsaszonyt, mint valami épületet.

Felszentelték őtet, hogy a pátoszok meglegyenek, és azok voltak is olyannyira, hogy szügyig jártunk a pátoszokban, tocsogtunk mintegy benne, és ez okozta aztán, hogy elöntött minket az undor. De fizikailag, akárha Roquentin úr lennénk Bouville-ben, aki megfog egy szaros, nedves papírdarabot, vagy meglát egy lila nadrágtartót. Innen jön az összegzés, hogy nem pikkelünk mi a nacsassszonyra, hanem herótunk van tőle, iszonyodunk attól, ami álcát azonmód öltött magára, amikor még meg sem választották, de már elnökasszonyként kezdett viselkedni, belé költözött a jóságos nemzeti egység, ennek lett hirtelen a papnője. De ez a gúnya hamis.

Persze az sem érthető, hogy tegnap az ellenzéki pártok nyilatkozatokat adtak ki (ehhöz értenek nagyon, nyilatkozatokat kiadni), amelyekben aggódtak, hogy Novák Katalin nem alkalmas a nagy és pátoszos nemzeti egység kifejezésére és kiteljesítésére, ami rossz origó. Téves kiindulópont, mert ilyen állapot nem létezik a Kárpátok alatt, itt egymás torkát átharapni óhajtó, a másikat földbe taposni vágyó csoportok léteznek csupán, ez itt antagónia, illetve a NER, amelyen vagy belül van az ember, és akkor a lelke elveszett, vagy kívül, amikor pedig ellenség. Novák nacsasszony a NER virágszála, és hiába locsolták meg szenteltvízzel, attól még Orbán szaga van.

Viszont tudtuk ezt, még csak sejtenünk sem kellett, annyira biztosak voltunk benne, ezért most az a föladat, hogy a tegnapot, amit szervezésileg és küllemében valami felemelő boldogságnak, az erő szépségbe csomagolt megmutatásának terveztek a tervezők, csak olyan nyáltól csöpögős giccs lett. Mintha augusztus 20-a volna, vagy szent szánkók a téren adventkor, csak most egy zongorát raktak oda, meg táncosokat, illetve a Rúzsa Magdit jó pénzért. És mit ünnepeltünk, illetve ünnepeltek ők, az a föladat, ennek behatárolása, és hát, a fentiekből fakadóan nem egyebet, mint Orbán töltőtollának kicsomagolását, ilyképp a felkent aktus töltőtollünnepnek is nevezhető.

Mégpedig bízvást és kétségek nélkül. De mondom, tudtuk ezt és más irányú reményeink nem is voltak, mert nem is lehettek, így ami miatt az írás kényszerének falát ez az egész avas szagú búcsúi áradat (ringlispíl nélkül) átütötte, az csupán annyi, de ez mindennél jobban, hogy mint már szóban volt, meg lehetett tekinteni a Kati, a mi Katikánk új otthonát. És a népek özönlöttek is, ki nem hagyták volna a lehetőséget. Én nem tudom, miből van a magyar alattvaló, de ezek szerint leginkább alattvalóból, ez a DNS türemkedik ki az arcára az imádattal elegyeset, és ez mutatja országunk vesztének okát. Mindezt pedig látván Orbán az erkélyén eltelten heverészett, és szélesen göcögött.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “Töltőtollünnep
  1. hj szerint:

    „…Ha nekünk így is jó
    Jobb nem is jár
    Ha nekünk így is jó.”
    (Zorán)

  2. polyvitaplex szerint:

    A forma változott, a búsképű bajszos után egy derűs családanya fog újévi köszöntőt mondani, de a tartalom nemigen változik, motorja lesz a kétharmados törvényalkotásnak, a lényegi dolgok elbírálása nem az ő reszortja lesz.
    De legalább külföldön bátrabban lehet mutogatni, nő, négy nyelven beszél, reggeltől estig mosolyog.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Igazán köszönöm hogy emlékeztetsz..
    Minden napra jut új poén, és kulturális élmény.
    A mai nap kötelező olvasmánya Székely János : Caligula helytartója. 🤣

  4. Tom Sawyer szerint:

    Szóval ha innen nézzük, igazán szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy nem egy lovat szavaztatott a Sándor palotába a Főni.
    Vagy egy sündisznót..🤣🤣

  5. jaegtoer szerint:

    Nem jó az alapállás.
    Novák úrnő érdemei elévülhetetlenek.
    Még a végén lesz egy férfi a hímek között.
    Abban egyetértek, hogy alattvalók szó kifejezi a lényeget.
    Van olyan hely, ahol a beosztottak az alávalók kitüntető értelmezésben szerepelnek szűkebb körű spontán megnyilatkozásokban.
    Minden a legjobban van. Tombol a harmónia.

  6. Yeti szerint:

    Sartre filozofikusan hányingerkedett, nekem képesség híján annyi jutott olvassak. Mussolinitől a fasizmus története igen hamar előkerült, még a nercsíra idején. Volt bőven egyéb szakirodalom is, hogyan kell eltaposni a bávatag népséget.
    “A lényeg az esetlegesség. Mármint definíció szerint a lét nem szükségszerűség.”
    No, ezt tudva aztán nehéz elviselni.

  7. Jane Doe szerint:

    A panem et circensesből az infláció miatt most a cirkusz jutott a plebsnek, a boldoggá avatás pedig a “kirekesztény” elnöknőnek.
    Hogy a bajszos pecabot után milyen lesz a fülön függő? – hát, nem mindegy? Klasszikus vállrándításos vélemény szerint: egyik qrva, másik eb.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum