Gyúrunk? Vazze!

– Te Szilárd! A baloldal elzárná elzárná a gázcsapot.
– El, Jucus!
– Gyúrunk? Vazze!
– Gyúrunk, vazze.
– Te Szilárd! A baloldal sokszorosára emelné a rezsiárakat.
– Emelné, Jucus.
– Gyúrunk? Vazze!
– Gyúrunk, vazze.
– Te Szilárd! Megvédjük a rezsicsökkentést?
– Meg, Jucus.
– Gyúrunk? Vazze!
– Gyúrunk, vazze.
– Te Szilárd! Előre megyünk?
– Előre, Jucus.
– Nem hátra?
– Nem hátra, Jucus.
– Gyúrunk? Vazze!
– Gyúrunk, vazze.

Ne tessenek azt gondolni, hogy Kázmérnak elment az esze – bár ki tudja ebben a zűrzavarban –, de ez van. A magam részéről hajlamos vagyok mindent alaposan körüljárni, megvizsgálni a színét, visszáját, aztán levonni a tanulságokat, de máma ilyenre szükség nincsen. A tudósítás – vagy mi ebben a szétfolyó szakmában – önmagáért beszél, én ezek után semmit hozzá nem teszek, el nem veszek, a kis párbeszéd csak a képzeletem szüleménye (kösz, Gálvölgyi show), és azzal minden haragomat ki is adtam, meg a gúnyolódó piszkálódásomat is.

Mielőtt elolvasnánk Varga Judit igazságügyi miniszter beszámolóját arról, mivel tölti az idejét, jusson eszünkbe a háború, és ami azzal jár. Nos, innentől már nem az én (Kázmér) szavaimat olvassák, jó szórakozást.

„Franciaországból egyenesen Csepelre! Mert előre megyünk, nem hátra! Németh Szilárd barátomnál, a magyar gasztronómia koronázatlan királyánál jártam” – írta bejegyzéséhez Varga, aki aztán kommentben még hozzáfűzte: „A képlet egyszerű: amíg a baloldal elzárná a gázcsapot és sokszorosára emelné az energiaárakat, addig mi megvédjük a rezsicsökkentést és a magyar családok pénztárcáját!”

„Épphogy leszállt a Franciaországból érkező repülője, máris Csepelre indult Varga Judit! Erről a politikus Facebook-oldalán számolt be, és egy videót is megosztott a különleges vizitről, amelynek apropója Németh Szilárd, a helyi képviselő meglátogatása volt. Az igazságügyi miniszterasszony megtekintett egy kiállítást, egy edzést és előadást is tartott a budapesti kerületben, sőt a felvételek tanúsága szerint még egy rögtönzött erősítésre is beállt Németh Szilárddal.”

(Nincs mit mondanom: jó éjt gyerekek, búcsúzik a Füles mára)

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum