Virág elvtárs mosolyog

Nagyjából ugyanabban az időben, amikor fegyveres NAV-kommandó szállta meg Iványi Gábor szervezetének irodáit, a parlamenti bátor százharminchárom megszavazta Völner pajtásuk sokmilliós végkielégítését. Még el sem kezdődött igazán a nap, de már keretbe lett foglalva a két gyalázat által, amelyek megmutatták, Orbán Viktor milyen országot épített magának, amelyben élnünk adatik. Nem tennék ide most elkoptatott jelzőket, mindenki képzeljen ide egyet, ami a szívének kedves, az ő nyomdafestéke eltűri, vagy épp, ami kiszakad megkérgesedett szívéből.

Magunk is így vagyunk, hogy tartjuk a Bálint György által megjelölt irányt, miszerint „az nem újságírás, ha a társadalom arcába köpünk”. S habár az ő kora sem volt babazsúr, ez a miénk erkölcsiségében még annak is bőven alatta marad, így az intés betartása egyre nehezebb, de próbáljuk meg mégis. Abban a pillanatban, amikor az irodák megszállása megtörtént, senki nem tudta, mi indokolja az akciót, hogy aztán később az MTI tálalásában egy, a Czeglédy-ügyhöz erősen hasonlatos indoklással állt elő a hatóság itt is feltételes módban, hogy miszerint költségvetési csalásra gyanakodnak.

Ehhez képest, amikor újságírók és politikusok akartak bejutni a NAV által megszállt épületbe, azzal próbálták meg őket távol tartani, hogy az egy bűnügyi helyszín, mintha odabent halomban feküdtek volna a hullák. Az indoklás tehát ugyanannyira fals volt, mint a feltételezett bűn maga, ami szintén több sebből vérzik, de erről majd később. Csak azután, hogy rögzítjük, a bűnügyi helyszín inkább a parlament maga, ahol Völner Pál kenő és csúszópénzeket vett át szatyorban és nagy mennyiségben, amire a főnöke (Varga naccsád) hétvégi reakciója az volt, hogy a Facebookon hegedülgetett.

A bűn és bűntelenség, a jó és a rossz viszonylagos fogalmak, s míg Iványi egész élete és tevékenysége még ezen a bizonytalan skálán is közelít az abszolúthoz, miszerint példa értékű és követni való, de leginkább istennek tetsző, Völnernek azonban ilyen viszonyítása nincs, ő csak Orbán koordináta rendszerében értelmezhető, abban szerezte meg az érinthetetlen státuszt, míg viszont ugyanebben Iványi az üldözendő gonosz. Virág elvtárs és az ő mosolya jut eszünkbe, miszerint „Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!”

Virág elvtárs egy diktatúra szolgálatában állott, míg a NAV fegyveres dolgozói ma úgyszintén, viszont az általuk elkezdett bűnössé tevő folyamat már a kezdetekkor inog. Hét éves járulékfizetési mulasztásokról szól a történet, aminek most jutottak épp a végére, holott az ilyesmi két nap alatt kiderül, az eljárás tehát koncepciózusnak nevezhető főleg annak fényében, hogy Orbán kormánya bírósági ítéletet végre nem hajtva tartozik Iványinak tizenkét milliárddal, így a tartozás Iványin úgy is behajtható lenne, hogy az állam felé inkasszózna a NAV, és máris szép lenne a világ.

Jól tudjuk viszont, hogy itt nem tartozásról, hanem szimpla megtorlásról van szó, így az sem lehet véletlen, hogy újra akkor csapott le a NAV, amikor szóba került Iványi lehetséges köztársasági elnöki jelölése. A henger elindult, és már az sem állíthatta le, hogy közben botrányok közt Róna Péter lett a jelölt, akit a Fidesznek már ki sem kell csinálnia, mert megtette ezt az ellenzék maga. Amely egyébként Iványi mellett tüntetett, nyilatkozatokat adott ki, de megakadályozni semmit nem tudott. Aztán az MTI is kiadta a közleményét a feltételezett költségvetési csalásról, ami majd így, ebben a formában jelenik meg a KESMA-ban.

Mária néni pedig az otthonkájában konstatálja, hová jutottunk, hogy már mindenféle tiszteletesek is bűnöznek mint a Czeglédy, mennyi sok gondja van miniszterelnök urunknak, de majd megbirkózik vele. Mindezzel csak arra utaltunk, hogy a besározás megtörtént, volt ott a Dankó utcában úgy öt percig forradalmi helyzet, de elenyészett tán ugyanakkor, amikor Völner telója pittyogott, hogy megérkeztek a milliók a számlájára, még csak a kapuba sem kellett kifáradnia a zacskóért. Mindezzel csak arra utaltunk, hogy itt fogunk megdögleni a ganyéban, Virág elvtárs mosolyog, Orbán elvtárs pedig eltelten böfög. Nincs itt látnivaló tessenek oszolni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
1 hozzászólás “Virág elvtárs mosolyog
  1. Yeti szerint:

    Ha oszlanának, na az lenne a látnivaló.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum