Elnökasszony

Orbán tegnap bejelentette, hogy Novák Katalint jelöli államfőnek. Ezen a jobb érzésű emberek elszörnyedtek, a politimókusok pedig megmagyarázták, hogy egyetlenünk emiatt nem aljas, hanem a végtelenségig okos. Lehangolóak ezek a politimókusok, akik a pragmatizmus szemszögéből tudnak helyeselni mindennek, megállapítva most is, hogy az államfőjelölés a választási kampány része, és Novákkal az ellenzék vitorlájából Orbán most kifogta a szelet. Az lehet, hogy ennek az egésznek ilyen olvasata is van, de aki politimókus ilyen szemszögből értelmezi csak a gyalázatot, az nekem ne szakértsen.

Mert ezzel a szakértéssel hozzájárul ő is – akárha Orbán – a köztársasági elnöki pozíció, poszt és méltóság kiüresítéséhez, életünk olyan játszótérré alacsonyításához, ahol az elsődleges szempont a történések értelmezésében, hogy a felcsúti megőrizheti-e a nyomorult hatalmát, és ezen kívül morális, jogi, intellektuális, és végül, de nem utolsó sorban érzelmi szempontok szerepet nem játszanak. Pedig a politimókus is tudhatná, hogy nagyrészt, sőt, döntő mértékben ez utóbbi a mérvadó, mert a rajongás is érzelem és az utálat is, sőt, az is tudvalévő, hogy Novák Katalin a többségből ez utóbbit váltja ki.

Pucoljon bármilyen ügyesen is ablakot. A pragmatikának annyit mi is engedünk, hogy Novák végül is nem oszt és nem szoroz, az államfői szerepet és tisztséget a jelenleginél jobban lejáratni már nem lehet, az rég elveszítette a méltóságát. Előtte az egyik a bazsarózsákkal foglalkozott, a másik tárogatózott, a harmadik pedig pecázik. Novák majd ablakot fog pucolni seggtörlővel, és innen már mindegy az, Orbán ezzel, hogy nőt jelölt a posztra, a genderezését tompítja, és azzal is ügyes volt, hogy Novák nevéhez nem köthető látványos botrány. Ha ennyi elég egy ilyen hivatalhoz, nincs miről szólni.

A politimókus szerint tehát Novák a lehető legjobb jelölt, az ellenzék szerint a leginkább alkalmatlan. Az ellenzéknek igaza van. Novák nagyon sok minden miatt alkalmatlan, de ők leginkább azt hangoztatják, hogy pártkatona, és mi más lehetne, hiszen pár héttel ezelőtt még a Fidesz alelnöke volt, és lélekben nagy valószínűséggel az is maradt. Ezen a ponton pedig beúsznak a történetbe a magukat végtelenül függetlennek és objektívnek képzelő újságírók, akik ezt a minőségüket úgy óhajtják demonstrálni, hogy mindenkibe belerúgnak. Olvashattunk olyat, az ellenzék ne pofázzon, Göncz is SZDSZ-es volt.

Az lehet, de nem hordott SZDSZ-es malomkeréknyi fülbevalót, míg viszont Novák fideszeset igen, sőt, Árpi bácsi nem járkált Kis Jánost vagy Tölgyessy Pétert éltető sapkában, ellenben Novák orbánosban nagyon is. De ezek csak külsőségek, amit a magát függetlenek és rohadt objektívnek képzelő újságíró elfelejt, az Göncz Árpád elnöki hitvallása, ami ez: “Ha szolgálni akarok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen; a védteleneket. Azokat, akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott szó.”

Nagy valószínűséggel ilyet Nováktól nem fogunk hallani, és ilyet sem, amit Göncz beiktatási beszédében mondott: „Nem vagyok, nem lehetek pártok, pártérdekek szolgája – világéletemben, pártban és párton kívül, a nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, szabad szót, a szabad hazában szabad hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi jogokban kiteljesedő, megkülönböztetést és kirekesztést el nem ismerő védelmét szolgáltam és fogom szolgálni.” – Novák jelölése ettől az egésztől messzebb nem is állhatna, s ha Orbánnak hatalmi szempontból jó, az az ő nyomora.

Nekünk mint népnek ez már teljesen mindegy, évtizede vagy régebb óta nincs köztársasági elnöke az országnak, igaz, már köztársaság sincs. Hogy Novák nő, és nem botrányos alak, attól még amiatt is alkalmatlan, mert mindezideig, bár miniszter, mégis csak egy celeb. Nincs saját minisztériuma, így nem kellett komoly apparátust működtetnie, az elképzeléseiért, embereiért kiállnia, esetleges hibáikért felelősséget vállalnia. A családpolitikai döntések nem az ő szintjén születtek, Novák Katalin csak az arcát adta hozzájuk. Facebook-miniszter, aztán lesz majd Facebook-elnök.

Viszont ott tartunk országunk romlásában, hogy nagy valószínűséggel mindez már érdektelen. Voltaképp egészen addig, míg meg nem történik a második rendszerváltás, már olyan mindegy minden. Hiszen mindent elloptak, mindent lerántottak a porba, mindenki elhülyítettek. Ilyképp, ha egy felfújható szexbabát ültetnének az elnöki székbe, az is mindegy lenne, és annyit is érne mint eddig Áder és ezek szerint utána meg Novák. És legyen bármilyen fura, ezek nem a kiábrándulás, hanem a józanság szavai. Ilyen állapotban van a hazánk: hogy egy Novák Katalin lesz az államfő – delikát.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Elnökasszony
  1. Yeti szerint:

    Ilyen állapotban van a hazájuk!
    Az enyém elmúlt, mint a gyermekkorom.
    Van néhány emlékem róla, de ennyi.

  2. Jane Doe szerint:

    Oly mindegy, hogy DonVétó a Nárcisz nevű ku…vaszának, vagy Ratkó Katalin nevű ku..tyájának füttyent, hogy: Lábhoz! Pitizni! – bár, ez utóbbinak füttyenteni sem kell, tudja magától a regulát.
    Nekünk meg…? – hát, volt már egy Ratkó-korszakunk, abban a másik átkosban, túléltük annak a hatását is, most megy valami nyugdíj-félébe az a generáció, ezt ugyan nem fogja túlélni, de velük már nem számolnak, nem oszt, nem szoroz, majd valami nyugger-utalvánnyal működő lélegeztető gépre teszik.
    Zágson, lesz egy Ratkó Katalin korszakunk. Mélyebbre már nem mehetünk, ott már a mélytengeri rája lakik. Másnéven: a szarik rája.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!