Ne piszkáljad az adatot

Most képzeljük el, hogy szenteste, midőn Kovács kartárs otthonában pátoszokkal telten két pofára tömi a hallevest/töltött káposztát bejglivel kis családja körében, eltelve szeretettel, szól a mennyből az angyal, a csillagszórók fényes csillagokat szórnak, akkor megcsörren az ő telefonja, hogy mindezt a keresztényi boldogságot hagyja oda. Iramodjon a hivatalba be, mert a Hadházy már megint nem bír magával, és adatokat kért ki, hogy még ilyenkor is folytathassa lázító és felforgató tevékenységét, hazánk és a Fidesz, a kedves vezető és minden alattvalója indokolatlan mocskolását teljes erővel.

És Kovács kartárs könnyes szemmel búcsúzik az ő szeretteitől, az ünnepi asztaltól, legyintve mond le az éjféli miséről, majd befárad a hivatalba adatokat szolgáltatni. Megyporoszkál a kihalt utcán bánattal telve, hogy a világító ablakok mögött mindenki boldog, dicséri az urat és Orbán Viktort, csak ő az, akinek dolgoznia kell, mert a Hadházynak állandóan adatokra van szüksége. Ennek a karácsony sem szent, csak a lázítás mindig és permanensen. Ugyehogy nehezen képzelhető ilyesmi, ami csak a mesében van, valamint Péterfalvi adatvédelmi biztos kopaszon csillogó fejében.

Mert ő volt az, aki felhívással fordult mind az összes magyar adathalászokhoz, miszerint „ezúton szeretném az adatigénylőket megkérni, hogy az ünnepek alatt vegyék figyelembe azt, hogy sok állami, önkormányzati szervnél igazgatási szünetet rendeltek el, illetve a munkatársak szabadságuk alatt otthonukban pihennek, családjuk körében ünnepelnek”. Tegye fel a kezét közülünk az, aki érti az adatvédő szándékait és mondandójának értelmét, mert én ehhez kevésnek érzem a képességeimet, és ilyen Kovács kartársos víziók jelennek meg bennem, midőn Péterfalvi szózatát értelmezem.

Egyáltalán, nehezen hüvelyezhető ki, mire is gondolt a költő, mert még hozzá fűzte, hogy a közérdekű adatokat nagyon szigorú határidőkön belül kell kiadni, a veszélyhelyzet alatt a szokásos 15+15 helyett 90 nap alatt kell válaszolni egy adatigénylésre. Ha most nekilátunk számolni göcsörtös ujjainkon vagy a golyótologatós számoló készségünkön, akkor azt kapjuk eredményül, hogy az adatokat őrző és azokat kiszolgáltató munkatársak/kartársak rohadt hosszan fognak karácsonyozni, a fentiekből fakadóan majd három hónapon át, de akkor meg már itt is a húsvét.

Akkor meg annak a szentsége jön el. Péterfalvi egyébként már hónapok óta karácsonyozhat, azóta nem megy semmire a Pegasus-üggyel, most meg már ne is várjunk semmit, mert sül a bejgli és fődögél a halászlé, meg egyébként is, a francokat akar mindenki állandóan azokkal az adatokkal. Innen nézvést olybá tűnik, hogy az adatvédelmi biztos nevéből fakadóan veszi halálosan komolyan a hivatalát, és mindent megtesz, hogy az ilyen Hadházy-félék véletlenül se jussanak hozzá semmilyen adathoz, egyáltalán, nyugodjon le mindenki a francba, mert karácsony van, volt, vagy lesz.

Örök karácsonyok vannak, ahogyan Orbán is boldogot kíván akkor is, amikor az oda nem illik. Permanens a pátosz, egyébként is szent szánkók, kereszténység, üldözés, Jézus és Semjén. Nem tudjuk, Péterfalvi tanult-e valamit Nyunyó nénitől, és ez erre az ő jobb szövege, illetve teljesen tanácstalanul kérdezzük, mi van, mi a jó isten van, de nem felelhet senki rá a távol, adventbe ájult Neriából. Ne piszkáljad az adatot és annak őrizőit, ne érdeklődj és ne csinálj egyáltalán semmit se, hogy a rendszer működése zavarokat ne szenvedjen, mindenki lophasson kedvére, és leginkább csöndben.

Ám ilyenkor, mert nem vagyunk egészen újszülöttek, eszünkbe ötlik, ha jól emlékszünk 2008 hasonló időszakára, a pátosztól csöpögő adventre, mikor is a Fidesz úgy nagyjából vagy éppen pontosan ezerháromszáz kérdésből álló csomagot zúdított az akkoriakra várva a választ tizenöt napon belül, és senki nem akadt, aki a bejglire vagy a kisjézus születésére hivatkozva emiatt felszólamlott volna. Igaz, akkor sem, amikor Orbán kordont bontott, és akkor sem, amikor Európában tutult, hogy a magyar kormánynak ne adjanak pénzt. Az idők is változnak és az erkölcsök is ezek szerint.

És még innen nézvést is értelmezhetetlen Péterfalvi szózata, hacsak nem érezte múlhatatlan szükségét egy kis valagnyalásnak, de akkor meg mi kérjük meg arra szépen, várja vagy várná meg vele az ünnepek múltát, mert nekünk meg az ünnepi vacsora közben rossz azt hallani, hogy csattog a ő nyelve. Mindezen túl, mert ez amúgy kivédhetetlenül mindennapos élmény, azt azért ezen a ponton megkérdeznénk, Péterfalvi mint adatvédelmi biztos mivégre van ezen a földön azon túl, hogy hivatalát megtagadva a rezsimet szolgálja, és ezért jó pénzt tegyen zsebre. Más értelme nem látszik a manusnak.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Ne piszkáljad az adatot
  1. Yeti szerint:

    Szerintem pedig kifejezetten megnyugtató hallani a nyelvcsattogásukat, mint régebben az esőcseppeket. Jó érzés tudni, nem az én nyelvem és nem az én seggem sebesedik ki tőle.

  2. hj szerint:

    (Kedves Rezeda, felnevettem a „kartárs” szó olvastán, mert annyira meglepett: gyerekkoromban – a szocializmus idején – hallottam utoljára.)

  3. Yeti szerint:

    Off topic:
    Csak kis adatpickálásként – találtam másik Rezedát is!
    https://www.magyarmenedek.com/products/17486/Rezeda_Kazmer_utazasai_-_Bayer_Zsolt.htm

    Ezt azért nem gondoltam volna, de hát majd kiverte a reklámja a szemem 🙁

  4. cyr45 szerint:

    Szegény Krúdy Gyula! Alighanem forog a sírjában.

    Hogyan lehetséges, hogy még ez is így ellopható?…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum