Kevlár

Hadházy képviselő – mint lángoktól öleltünk eleven lelkiismerete – érdekes dolgot osztott meg velünk ma. Megint. Hadházy képviselő csoda, hogy jó egészségnek örvend, nem környékezték meg még osztrák nyugdíjasok, vagy nem lett váratlanul rosszul egy rendőrautóban, ami föltevésekkel az érette való aggodalmunkat mutatjuk meg. Ő ugyanis elképesztő dolgokkal jön elő napra-nap, dokumentálja sziszifuszi kitartással a NER ganaját, egy halomba lapátolja mintegy nekünk, hogy hátha egyszer majd bántja az orrát valakinek a szarszag. De ilyen embert ezidáig még nem talált.

Hadházy képviselő a magányos hős, a búsképű lovag, vívja a maga szélmalomharcát, de több szépet most ne mondjunk róla. Még talán annyit, annak idején Dalnoki Jenő, a Ferencváros legendás edzője, Vépi nevű kőkemény védője érdemeit és fontosságát méltatandó azt találta mondani, tizenegy Vépivel végigverném a világot. De nem volt neki tizenegy Vépije, és nekünk sincs több Hadházynk, csak ez az egy. Becsüljük meg tehát, és ápolgassuk, akárha a Kis Herceg a vulkánját a kis bolygóján, vagy a sajátunkat a kert végiben. És most, hogy elmeséltem ez életemet, nézzük meg miből élünk.

Azt tudtuk meg Hadházy képviselőtől ezen a hűvös reggelen, hogy az MTVA székházában – és innen idézzük őt -: „Mindenhová, összesen hat bejárathoz különleges, biztonsági üveges zsiliprendszert telepítenek, amibe belépve több szenzor (infravörös, ultrahangos és nyomásérzékelő ellenőrzi, hogy egyszerre csak egy ember legyen bent. Csak ezután lehet a belépőkártyával nyitni a túloldali ajtót. Mindezt horribilis összegért, kapunként százmillióért. Az már csak hab a tortán, hogy fél éve a biztonsági kamerarendszert is bővítették száznyolcvan millióért. Őrület.”

Milyen igaz, milyen jól ragadta meg Hadházy képviselő a dolgok velejét: őrület. S mindezek után vonja le a szintén helyes következtetést, miszerint „A propagandisták nagyon félhetnek”. Igaz, de toldást is kell tennünk hozzá, nemcsak ők, hanem például a kedves vezető is, elég csak az inge alatt viselt golyóálló kevlárjára utalnunk. De fél mindegyik, ha belegondolunk, lassan már az összes potentátnak saját bejáratú testőrsége van, és nem egészen biztos, hogy a kollégiumi szobában erről álmodoztak. Csak a hatalom eltorzítja a személyiséget, különösen, ha hajlamos rá.

Ha én fideszista lennék, föltenném magamnak a kérdést, hogy ezt akartam-e boldogult úrfikoromban, végignéznék Armani öltönyömön, rátekintenék a Rolexemre, és egy tiszta, világos pillanatomban szembehánynám a tükröt, amiben a ferde képem látszik. Ehhez azonban nyomokban lelkiismeretet is kellene tartalmaznom, mint viszont azt tudjuk, ilyesmitől tartanunk nem kell. Akinek ilyen, a NER számára értéktelen kacatja van, mint lélek, az már kiszállt a buliból, lásd épp Hadházy képviselőt.

Ő azonban akármennyire is bátor és hős lovag, még mindig a naivitás hibájába esik. Mert az MTVA zsiliprendszerének leleplezése és bemutatása után úgy álmodozik, mint egy süldőlány, amikor ilyesmikről ábrándol: „A paranoiájuk számunkra is meg kell, hogy mutassa újra, hogy mennyire kulcsfontosságú bástyája a hatalomnak a propaganda. És ismét eszünkbe kell, hogy véssük: amíg nem lesz százezer ember ott, addig a propaganda él és virul és addig nem beszélhetünk tisztességes választásokról és jó esélyekről.” – Szép idea, de nem életszerű.

Mármint, hogy százezer ember lesz az MTVA épületénél, vagy akárhol. Az eltelt évtizedet végignézve azon kívül, amikor a pornóletöltést meg akarták adóztatni, nem nagyon vonultak bősz népek az utcára. Azon kívül minden felhorgadás után gúnyosan irkáltak Orbán lapjai a baloldali tüncikézésről, mert úgy látszik, a magyar népben nincsen elég kurázsi. Innen nézve tehát 56 maga a csoda volt, egyszeri és megismételhetetlen, éppen ezért, hogy a kedves vezető kevlárban fekszik és kel, az csak olyan paraonia, aminek alapja nem igazán van.

Node, hogy el ne keseredjünk egészen. Aki zsilipel és kevlárkodik, az fél. Mégpedig nagyon, így vigasztaljon minket az a tudat, hogy míg mi senyvedünk a hatalom ótvarosságától, az pedig retteg tőlünk, így az a mosoly, amelyik ott bujkál az arcukon, hamis. Ők sem érzik jól magukat. S bár nem vagyunk egy dögöljön meg a másik tehene típus, az azért cirógatja a lelkünket, hogy be vannak szarva, mert a permanens rettegésnél borzasztóbb dolog nincsen. Ha nem hiszik, kérdezzék meg a sarkon Vilma nénit, aki attól fél, hogy megtosszák a migránsok. Bár lehet, titokban reménykedik benne.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Kevlár
  1. Yeti szerint:

    Egymástól van félnivalójuk, nem a mezei népességtől.
    Marad a vilmaság, titokban reménykedés.

  2. jaegtoer szerint:

    Kevlárba bújik a lekvár, mert azt hiszi, akkor nem törik az üveg.

  3. Jane Doe szerint:

    Nem értem én ezt a kevlár-mániáját a minúrnak.
    Kevlár kis gatya, ugyan mi hasznos szervét védheti vele?
    De hát ugyanígy érthetetlen a kevlár golyóálló mellény is: sem a szívét, sem a gerincét golyó ugyan el nem találhatja. Nem létező dolgot minek védeni?

  4. miki1950 szerint:

    Szó mi szó, annyira félnek, majd beszarnak. Bármit tesznek, bármilyen történyt hoznak, süt belőle a félelem.
    Ez a félelem szerintem azonban három lehetséges okkal magyarázható.
    1. A fülkeforradalomtól való félelem.
    2. Egyre közelebb lavírozták magukat azon feltételek megteremtéséhez, ami (váratlanul) ’56-hoz vezettek.
    3. Félelem az EU várható lépéseitől, az orosz és keleti befolyás növelésétől, de ezek nem orbán, hanem a mamelukhad félelmei.
    Ha mindezt összeadjuk, jogos a valós félelmük.

  5. cyr45 szerint:

    “Retteg a szegénytől a gazdag
    s a gazdagtól fél a szegény.”

    Idézhetnék többet is a versből,
    mert bőven van még benne aktualitás, sajnos!

    Itt tartunk…:-(

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum