Gólyák és gyerekek

Amiatt, hogy – miként tegnap vizsgálódtuk – gólyagyilkosnak állította be egy túlbuzgóan infantilis honfitársunk Semjén miniszterelnök-helyettest, ő a vadászattal fel nem hagyott, anyagi kár őt nem érte. Sőt, továbbra is miniszterelnök-helyetteskedik, s mint láttuk, buzgón nyújtogatja be a törvény-, és rendelettervezeteket, amelyek tönkre teszik az életünket. Rajta karcolás nem esett, meg nem rendült, kétségbe nem esett, csupán a jó hírét félti, de olyanja már rég nincsen. Másrészről annyira átlátszóan hamis volt a fotómontázs, hogy önmagáért beszélt, összességében legyintést érdemel csupán.

Innen következik, irreleváns az, hogy Semjén miniszterelnök-helyettest gólyagyilkosként, kisdedóvóként vagy bánatos Szűz Máriaként jelenítjük meg, voltaképp nem oszt és nem szoroz. Semjén miniszterelnök-helyettes nem gólyagyilkosként, hanem miniszterelnök-helyettesként bukott meg, viszont, hogy a napja végleg leáldozzon, arra várni kell egy évet, és választói akarat is szükséges hozzá. Viszont az Origo névre hallgató sajtóipari termék most fizet Márky-Zay Péter feleségének kétmilliós sérelemdíjat.

Azt állította róla ugyanis, hogy szülésznőként csecsemők halálért volt felelős. Egy kisded az nem gólya, és az Origo sem infantilis honfitársunk Facebook akciója, hanem komoly, kormánypárti és általa eltartott – tehát az adófizetők pénzén hizlalt – sajtótermék, bár inkább mocskolódó pártfaliújság. Kiderült persze, és a bíróság is megállapította, hogy Márky-Zay feleségével szemben még csak efféle gyanú sem merült fel, viszont ő azóta a rágalmazás miatt a szakmáját abbahagyta, mert folyamatosan zaklatták. Két év elteltével kap kétmillió forintot.

Ez még azt sem fedezi, ami anyagi kiesése volt az incidens miatt, a jó híréről, szakmai hiteléről, lelki károkról nem is beszélve. Mindezt pedig azért kellett elszenvednie, mert Márky-Zay Péter felesége. Ez náci tempó, és ez az általános a KESMA kebelébe tartozó több száz sajtóipari termékben újságtól, internettől kezdve rádióig és tévéig bezárólag. Ezekből naponta ömlik az ocsmány mocsok, amivel emberi életeket tesznek tönkre, anyagilag, erkölcsileg taposnak sárba. És nem mindenki olyan szerencsés, hogy ebből ép bőrrel kerüljön ki, ha megtépázva is.

Ez egyáltalán nem újdonság, csak most az élet egymás mellé rendezte a gólya-, és gyerekgyilkosságokat, amelyek közül egyik sem igaz, mégis látjuk, ki szenvedett miatta jobban. Illetve ki szenved miatta egyáltalán. Nem Semjén az. Semjén mögött ott az állam igazságosztó apparátusa, amely a gólyás emberünket el fogja taposni, az Origo pedig röhögve fizeti ki a kétmilliót, majd holnap hirdet nála a miniszterelnökség ennyiért. Ez is a sajtószabadsághoz tartozik, mert az még nem igazolja a meglétét, hogy engem például nem visznek el fekete autóval azért, hogy ingyen irkálok a mocskaikról.

Ha én nagy redakció lennék munkatársakkal és apparátussal, már rég kivéreztettek volna, voltaképp már az is isteni csoda, hogy a baloldali médiafölény néhány mohikánja még életben van a folyamatosan zúgó szembeszélben. Viszont nem rólunk van szó, hanem a valóságról. Arról például, hogy a Fidesz bejelentheti, kampányt indít az ellenzék oltásellenességéről, nemzetgyilkosként állítva be őket. S holott mindenki tudja, ez hazugság, a kampány bő patakként folyik, közpénzből finanszírozva, mint a Márky-Zay felesége elleni is, amiről hiába derült ki a valótlansága, a dolgát már elvégezte.

Az a kérdés – az is –, mi lesz ezekkel a sajtóipari termékekkel egy esetleges rendszerváltás után, hogy képesek lesznek-e működni. Közpénz milliók és írni tudó emberek nélkül. Mert bármennyire is úgy tűnik, ezek valami szerkesztőség-szerű képződmények, ránézvést romhalmazok csupán, önálló életre képtelenek. S ha majd a sajtópiacon megélni nem tudnak épp emiatt, akkor jön biztosan a visítás a baloldali médiaterrorról és tisztogatásról, holott csak drága Monika intelmeire kellene figyelni, miszerint ez valamikor egy szakma volt.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum