Lemosás

„Orbán Viktor lemosta a baloldalt a parlamentben.” – ekképp örvendezett tegnap az Origo névre hallgató tudományos szaklap. Tudósítása nyomán pedig felsejlett az olvasóban a kép, midőn minielnök elvtárs kezében habos szivaccsal sikálja a baloldal göcsörtös hátát vagy inas lábait. Ez (mármint az újságírás) valamikor egy szakma volt, bánatoskodott pusztulását látva már régen szegény Monika, és, mint kitetszik, az Origo redakciójának tagjai slapajnak is rosszak, nem töltötték el az inaséveket, nem tanítgatták őket, hanem odaküldték egyből az első vonalba ordítani. Az Origónál – és százszámnyi társainál – azt hiszik, elég hangosnak lenni, verni a dobot, üvölteni, habzó szájjal fröcsögni, ezzel azonban az a baj, hogy a hülyeség így messzebb hallatszik.

Ez a tudósítás a parlamenti bohóckodásról azt akarta kifejteni, hogy nagyságos minielnök elvtárs fölmosta az ellenzékkel a padlót. Ez fordulat azt takarja rejtélyes nyelvünkben, hogy megsemmisítette, indoklásával, érveivel, tényeivel és bizonyítékaival szócsatában legyőzte, ahogyan az történt Orbánnal Gyurcsány ellenében a televízióban 2006-ban, életre szóló sebet ejtve rajta. Ez a stigma azóta ég a homlokán olyannyira, hogy senki emberfiával szóba nem áll, újságírót magához nem enged, péntekenként a Kossuthon szokott kinyilatkoztatni, meg a Facebookra töltöget fel ökörségeket. Tegnap sem „mosott le” senkit. Az nem vitakultúra, hogy kikapcsoljuk ez ellenfél mikrofonját, mert ezt tette minielnökünk harcostársa, Kövér pedellus elvtárs.

Egyáltalán, ezek azt szeretnék, ha rajtuk kívül mindenki kussolna, ezért hallgattatnak el mindent – mint most a Klubrádiót –, pedig soha nem vetemednének arra. Mindeközben pedig elveszik a valóság. Ilyen egyoldalú hangzavarban az ordítás tartalma illékonnyá válik, ahogyan néhány elkeseredett próbálkozás nyomán kiderül, ezek még a csillagot is lehazudják az égről, hogy mi is történik valójában, mitől élünk, halunk, nem megismerhető. Mindebben mind az összes origóknak bűntársi szerepe van, de az ő büntetésük kódoltatott a történelemben. Az ilyenek, akik most Orbánnal a baloldalt sikáltatják, normális országban nemhogy újságot, levelet sem írhatnának, és ez az idő is el fog jönni, előbb, mint gondolnák.

És akkor lesz majd a sikongatás, hogy a sok tehetséges jobboldali tollforgató kezéből a libsik kicsavarják a tollat, ott állnak majd az alanyokkal meg az állítmányokkal, amiket egyeztetni kellene, de nem megy, mert csak üvölteni tudnak, írni nem. Intellektuális sivatagban élünk, aminek az ilyen újságot írók csak a melléktermékei, a fő árucikkek a kósák, némethszilárdok, meg a többi zseni a pacalos fakanalakkal, kupakokkal, legfőképpen pedig a budi mellé épített stadionnal. Körbe nézve kies hazánk a teljes elhülyülés felé halad, még pár év NER, és olyanok leszünk, mint Kafka Kastélyának lapos fejű parasztjai. Ez valamikor egy szakma volt –, ez valamikor egy ország volt, de ma már csak a romjai vannak meg.

Visszatérve még Orbán lemosásához, érdemes volna teljes egészében elolvasniuk az igéző, „Orbán Viktor lemosta a baloldalt a parlamentben” című tudósítást, hogy láthassák, miből nyeri végtelen önbizalmát és a tudatlanságát az ellenoldal. Ebből kitetszik Orbán Viktor, mint héroszi alak, aki képtelen hibázni, népét tejben-vajban füröszti, és pirkadattól napnyugodásig teszi a jót vele. Aki ezt a csöcsöt szívja csupán, egy zsák krumplival ráerősítve csakis őrá szavaz. Ezzel kellene valamit tenni, ami a legnehezebb. Mert látja az ember a Józsikat, akik olvasván a lemosást, göcögnek eltelten, hogy lemosta, csezmeg, hogy lemosta, éjjen a király, éjjen a Viktor soká. És ilyen göcögés hangjai mellett döglünk meg mindannyian.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Lemosás
  1. kovács_ügynök szerint:

    Az origó a diagram közepe. Az origó, mint médium meg a lakájmédia közepe. Minden rongy en’bert ott fújt össze a szél.

    Amit meg a csutkányék a parlamentben művelnek, az minden nem rájuk szavazó magyar ember arcul köpése. Ha levegőnek nézik az un. ellenzéket, akkor minket néznek levegőnek. Így nekünk is minden jogunk meglesz levegőnek nézni a drukkereiket. Aztán felfordulhatnak a gazdáikhoz… 😛

    :PS: én már nagyon várom amikor a kakukkelek talpára útilapu lesz kötve, lehetőleg mindenféle plusz költség nélkül (é. végkielégítés)

  2. Yeti szerint:

    Néha az az érzésem, valamikor régen érdekelhetett mi lesz ezzel az országgal, az itteni emberekkel.
    De egyre ritkábban fordul elő és gyorsabban múlik.

  3. remete szerint:

    Ha ellenzéki politikus lennék, gereblyézném azokat a mutatókat, amik egyre közelebb viszik ezt a lebutított országot azokhoz a radikális-lator muszlimokhoz, akiktől védeni akarnak e kereszteslovagok minket. A nőkérdésben, a kultúra kezelésében, a királykultuszban, az ateizmushoz való viszonyban stb. Szerintem ettől se vagyunk messze:https://telex.hu/kulfold/2021/02/16/ot-iszlamista-halalra-iteltek-blogger-meggyilkolasa-banglades

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!