Dobpergés megint

Ma ismét egyetlen, fénylő csillagunk bejelentésére várunk. Már megint peregnek a dobok, hogy mindjárt elmondja, mit szabad vagy mit nem, mire jutott álmatlanul forgolódva. Áll az idő addig. Nem tudom, kitetszik-e, hogy beléivódik lassan a szolganépekbe a mindenórás várakozás, az állandó dobpergés és harsonaszó, hogy lassan nap nem indul anélkül, ne várnák a bávatagok az ukázt, hogy lehet-e máma segget törölni, ilyenek. Függés van. Szolgaság van. Másképpen: nincsen szabadság. Magam én nem értem az alávetettség mazochista gyönyörét, de lehet benne valami kéj, ha ennyien élni sem tudnak nélküle.

Máma kijelenti a nemzeti pöfeteg, ölelheti é a nagyi az unokát, meg ilyenek. Voltaképp a magány iszonyára játszik rá, hogy az egyedülléttől rettegő népek, ha kapnak némi engedélyt az egymás látására, hálatelt imákat zengjenek, miszerint köszönjük néked Viktor. A járvány despota nézőpontból erre való, a Viktor-alkoholizmus kialakítására, s ha ugyan nem is tudatosan egészen, de mégis erre játszik a NER-kommunikáció a dobpergéssel. Ez a mai kinyilatkoztatás is lóg a levegőben hetek óta, Ceci nénnye is előadta karácsonyi intelmeit tegnap a bávatagoknak, hogy ne csámborogjanak plázákban, meg mossanak kezet. Erre futotta neki.

De még megnyugtatott, minden továbbiról miniszterügynök úr tart majd eligazítást. Ahogyan ezt írom, ezt várja az egész nyüves világ. A szomszéd Józsi is érdeklődött tegnap egész nap, hogy na, elhangzott-e már, hogy mit lesz neki szabad és mit nem. Csupa szomszéd Józsik a NER, hónuk alatt zsák krumpli, szívükben Viktort éltető rőzse dalok. Nem a magyari néplelket akarom fölfejteni, hanem az egyes Józsikat, hogy ez így miért, s hogyan, de ezt nem lehet, így a Józsikról most ennyi épp elég is. Mert vannak azért ellenállók és lázadók, az ellenzéki városok hős polgármesterei. Vagy pediglen nem. Mert szombaton is volt ukáz.

Az alkalommal pedig a kedves vezető a torkukra tette a kést, és épp hogy el nem kezdte metélni, húzgálni. A Józsikon kívül tudjuk mindannyian, mire megy a játék ezzel az iparűzési adós mókával, s hogy ez ellen tombolni kell. A hős polgármesterek pedig kifundálták, hogy 23-án éjjel, a kijárási tilalom alatt városaikban lekapcsolják a díszkivilágítást. Jól megmutatják majd, és mind az összes fideszista, élükön a vezérrel sírva követeli újra az éjszakai fényeket, mert anélkül élni nekik nem lehet. Nem igazán. Szimbólumokból padlást lehetne rekeszteni. Olyan ez, mint a tüntetések, ahol szónokolnak, dalolgatnak, majd megkérik a népeket, hogy menjenek békével.

Mintha a szentmise érne véget. Hát, nem egészen. A letarolt városok füstölögnek, mint a drégeli rom, és erre azt feleljük, hogy akkor nem világítom meg csicsásan. Tiborcz lámpái viszont éghetnek, hogy azok az emberek, akik amúgy ki sem mehetnek az utcára, ki ne törjék a nyakukat. Hogy ezt én érzem csak nonszensznek, vagy tényleg egészen az, azt tessenek megítélni. De nem azért emlegetem most ebbéli hirtelen felindulásomat, hogy zavart keltsek, hanem, hogy kies hazánk jelenlegi működését lefössem. Hogy a kedves vezető a Facebookon történő bejelentésekkel dirigál, s dönt életről meg halálról. És ezt nemcsak tűrjük, hanem várjuk is rend szerint.

Hogy mire kapunk engedélyt máma vagy mire nem. Úgy nagy általánosságban a konvenciók irányítják az életünket. Hogy karácsonykor szeretünk, ha beledöglünk akkor is. Hogy bejgli nélkül ilyenkor élni nem lehet, hogy szilveszterkor tűzijátékozni muszáj, meg végeredményben, hogy az apa férfi, az anya nő. Ezek végül is szabályok, és a despotának az a jó, ha minél több van belőlük. Még jobb, ha azokat ő szabja meg. És itt tartunk most épp. Várjuk, hogy Orbán kijelentse, mit engedélyez, mit nem. S ha kijelenti, hogy a nagyi megölelheti a kisunokáját, akkor imába foglalják a szent nevét. Itt tartunk épp, és senkinek föl sem tűnik. Vége van.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Dobpergés megint
  1. kovács_ügynök szerint:

    Bocs Rezeda az OFF-ért, de légyszíves szóljál már a szerkesztőségnek, hogy nagyon eldurvult a helyzet a komment szekcióban! Nem ártana rendet vágni. Köszönöm.

    “‘Jelentem’

    Tisztelt NYUGAT.HU!

    Érdeklődni szeretnék, hogy intézkedni fognak-e az oldalukat feltörő hackerek ellen, akik ‘farkasember’ nicknevével visszaélve kommentelnek az oldalukon? Az említett nick nem én vagyok, sose regisztráltam sehova többször. Viszont, a figyelmükbe ajánlanám, hogy a tevékenység kimeríti a “Tiltott adatszerzés és az információs rendszer elleni bűncselekmény” körét. Érdeklődnék, hogy tesznek-e feljelentést ez ügyben?

    Érdeklődnék továbbá, hogy a minősíthetetlen hangnemben kommentelő ‘Jóbarát’ és társaival szemben történik-e intézkedés? A figyelmükbe ajánlanám, hogy ezen személyek vélhetően több regisztrációval is rendelkeznek az oldalukon, amit nagyon könnyen, IP cím alapján ellenőrizni tudnak. Ha elrejtik az IP címüket, az is információ arról miért teszik.

    Szeretném továbbá a figyelmüket felhívni, hogy a fórumon felmerült a nyugat.hu bojkottja is, ha a hozzászólások közt nem tesznek rendet. Erre a hozzászólások letiltása nem megoldás, mint ahogy a 444 is tette. Ott is sajnos csak a bojkott maradt mint végső megoldás e miatt.
    Ezt kérem ne fenyegetésnek vegyék,m de az olvasónak sajnos nincs sok eszköz a kezében, és én lennék a legszomorúbb, ha ott kellene hagynom az oldalukat, és akkor megint a megosztó, hazug, tolvaj maffia győzött. 🙁

    Szeretném felhívni a figyelmüket egy újabb minősíthetetlen viselkedésre, amikor az én nicknevemnek próbálja magát kiadni egy troll, elég bután: 61. hozzászólás
    https://www.nyugat.hu/cikk/megszuletett_a_teljes_ellenzeki_osszefogas

    Végezetül, had adjak pár ötletet hogyan lehetne elejét venni az ilyen eseteknek, és mégse kelljen vele túl sok plusz munkát vállalni:
    1. A Disqus-hoz hasonló automoderáció. Az egy nagyon jó funkció, hogy a nemkívánt személyeket trolltartóba lehet rakni. Onnantól, én nem látom mit írnak, és így nem is zavar. A hozzászólásuk helyén ‘Blokkolt felhasználó’ látszik. Ettől még aki nem blokkolta láthatja az illető hozzászólását. Szerintem korrekt.
    2. Új regisztráció esetén csak olvasási joga legyen valakinek, csak bizonyos idő eltelte után szólhat hozzá, ha a bejelentkezésével aktívan olvassa a fórumukat, és mondjuk naponta többször rákattint a válasz gombra. Ezzel megelőzhető, hogy akit a felhasználási feltételek megsértése miatt kirúgnak, 2 perc után, egy új regisztrációval újra meg tudja tenni.

    Üdvözlettel,
    kovács_ügynök

    P.S.: A válaszokkal elérhető vagyok a fórumukon. Egyelőre. Köszönöm. :/”

  2. remete szerint:

    Az istenkirály alakul szömünk előtt, noha Egyiptomban a Nap is süt – míg nem jön egy Napfogyatkozás, amit csak Ő tud megjósolni. Mint a migránsok érkezését a Keletibe… XXI. századi megújuló vallások a titkosszolgálatok/szabadkőmívesek/kollégiumi szobatársak/politikai bűvésztrükkök stb. segedelmével. Hogy a kerítésén túl már nem eligazodó szerencsétlen honproli tapsoljon a Rendnek.

  3. WOL FIKA szerint:

    Mi ez a nagy liberális nyivákolás farkas ügynökkel kapcsolatban?
    Mindenki tudja jól, hogy az Emberfarkas nick mögött Farkas Bazsi van, a nyugat.hu volt, most már ugytudjuk.hu “újságírója” firkásza áll.
    Erről ennyit!

    Viszont nem látásra!

  4. Jane Doe szerint:

    Erről a bejelentősdiről, hogy mit szabad tenni, mit nem engednek, meg a miniszterügynök, …stb… egy röpke párbeszéd jut eszembe, mikor is a vendéglátóm megkérdezte:
    – A kabátodat…felakaszthatom?
    – Felőlem, le is lőheted. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!