Csak

A KDNP, név szerint Vejkey Imre (jegyezzük meg őt is alaposan) törvénytervezetet nyújtott be, amivel megszüntetné az Egyenlő Bánásmód Hatóságot (EBH), amely egyébként a faji, nemi és egyéb megkülönböztetések ellen nyújt jogvédelmet. Vejkey csinovnyik indoklása szerint az egyenlő bánásmódhoz való jog az alaptörvényből ered, az alapjogokat pedig az ombudsman védi, ezért indokolt az alapvető jogok biztosának hivatalába olvasztani az EBH-t. Kiinduló tételünk az a mélázás, hogy vajh, miért most kezdett fájni Velkey csinovnyiknak ez a hivatal, és miért pont ez.

Olybá tűnhet, hogy csak. Viszont tudjuk jól, hogy semmi sincs indok és érdek, olykor aljas indok és ocsmány érdek nélkül, ilyképp egészen biztos, hogy a járvány közepén, amikor hullunk és vonaglunk, mint a legyek, Vejkey csinovnyik nem az EBH vs alaptörvény dichotómiával kelt és feküdt. Nagy valószínűséggel Vejkey csinovnyiknak régebben mondták, hogy egyszer majd kérünk tőled valamit elvtárs, és ennek most jött el az ideje valami sötét szándék miatt. Magam a buzilobbi támadását, Dúró boci darálását és a férjuram zászlócibálást egyként látom emögött.

Bár lehet egészen más is. Iványi tiszteletes ügye, valami roma megfontolás, akár az SZFE lázadása vagy éppen csak az, hogy ez a hivatal még nem tagozódott a rezsimbe teljesen. Úgy ahogy független volt, és az ilyesmit nem nézi jó szemmel a kedves vezető, miközben a fogdmegjei a jogállamiság miatt hörögnek most már egészen minősíthetetlen hangon. Lásd Kövér pedellust, aki bájosan “baloldali, libsi, komcsi neomarxista moslékkoalícióról” beszélt, amikor az Unióra gondolt, és azért ez már egy szint, ha lefelé is és a legalja. Kövér a hang, ez a Vejkey a szándék.

Egyébként az ombudsmannal takarózni átlátszó hiba, bár a bávatagoknak megteszi. Mi azonban tudjuk, sőt, jól tudjuk, hogy ő is meg lett véve kilóra, a jogok terén olyan ő, mint a GVH a gazdaságban és a médiahatóság az újságírásban, az ügyészség a bűn ellen vagy az Alkotmánybíróság a nem is lévő alkotmányosság védelmében. Erről a tünetről mesél már évtizede az, aki a fékekről és ellensúlyokról mesél, amiről megkérdik, hogy tárcsás vagy dobfékes, az ellensúly meg hány kilós. Úgy nagyjából ennyi a fogalom a társadalomfilozófiáról fröccs és szotyi közben.

EBH, az meg mi a szar? Kérdi a magyari ember, és az ügy ezzel le is van tudva, feltéve ha ilyen nyalánkságok eljutnak a fülébe, amikor arról is nehezen szerzett tudomást, hogy az usákoknak új elnöke van, mert nem közölte vele a propagandasajtó. Az ilyesmi hírek megfekszik a gyomrokat, nincs benne templomavatás meg alapkőletétel, pláne az, hogy Orbán harcol, így sztornó. De a lakájlapokról, tévékről és rádiókról beszéltünk már eleget, fogunk is, most azt kellene kideríteni, mért gyalulják le az EBH-t, hogy szó szerint ki vagy kik ellen irányul ez a gyalázat.

Mert valaki, valakik ellen igen, véletlenül nem történnek a dolgok, sem hasra ütve. A homály azonban akkora, hogy csak találgathatunk, mint ahogyan az internet népe is teszi. Hosszan nézegettem a véleményeket és morfondírokat, ahogyan próbálták a titkot megfejteni, mígnem a kommentfolyamban megjelent egy összegzés, miszerint „ez mindannyiunk ellen van”. Ez igaz és való, azonban tisztán látszik, hogy mégsem fáj mindannyiunknak, sőt, alig is fáj valakinek. Illetve akadt, aki fennen örvendezett, mondván: „ideje volt, eddig sem kellett volna”.

És, ami a legszebb, a kommenthadsereg nem küldte el az anyukájába, mint ahogyan az ebben a műfajban bevett, hanem megszólalt egy tiszta, világos hang utána, amiben benne volt mindannyiunk élete és halála. Tehát, „ideje volt, eddig se kellett volna”, böffentette a rosszindulatú, mire a bölcs higgadtan így intette: „Neked se lesz hova fellebbezni, úgy gondoltam, előre szólok”. – És ebben én nyájasom, benne van az egész életünk. Ez a balladai tömörség a leghűbb képe köz-, és magán állapotjainknak, ami végén annyival egészíteném ki csupán, hogy az Isten legyen irgalmas velünk. Ez az ima most.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Csak
  1. Jane Doe szerint:

    Kyrie eleison – de ezt már mondtuk, és akkor sem használt.
    Nekem ebben a mimagyarok katonás országának katonás rendjében (“Állig felfegyverkezve várjuk a vírus második hullámát.”) egy régi katona-ima vagy fohász jutott eszembe:
    “Isten, ha létezel, mentsd meg a lelkem, ha létezik.”

    S adódik a kérdés: meddig tudom még magamat megmenteni…, ha egyáltalán.

  2. Yeti szerint:

    Jegyezze a fekete fene ezeket az alakokat!
    Nekem elegendő ha fideszkdnp tag vagy az volt valaha mondjuk 30 napnál tovább.
    Vannak olyan bűnök, amiket nem lehetséges kellőképpen büntetni.
    Ezért ezekre nem tekintek emberi lényként.
    No persze, meglehet én nem vagyok az. A kettő együtt kizárt hogy igaz lehessen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!