Valami bűzlik Neriában

Azt írja az újság, hogy lent a messzi délen, ahol a migráncsok ostromolják a hazát permanens kitartással, tíz kilométeren már mélységi határzár is épült, jelentsen ez bármit is vagy akármit. S mivel az alagutas támadások ellen véd, feltehetőleg a kerítést a föld alatt is kihúzták, vagy betonnal töltötték fel az anyaföldet, harci gilisztákat telepítettek oda vagy nem tudom. Azt sem árulták el, a front mely szakaszán épült, azt sem, mit takar a fogalom, de arrafelé nézhetnek ki a fejükből az ürgék, vakondok és csimaszok, midőn munkálkodásuk közben koppan a fejük a falon a föld alatt nagyon.

Hol van már a szép emlékű és hevenyészett GYODA, amit a vészek első perceiben talált ki a magyar lelemény, hol a vesén rúgott migráncs a csatamezőn, a hős, határ-, és hazavédő asszony, az első riadalmak, ilyenek. Máma már a Bakondiból szivárog a nyüszítő, egyenletes félelem, amely belepi az egész magyari világot közvetítve az M1-en. Azt is írja az újság, hogy akár a határ egész hosszában is bebetonozhatják az anyaföldet, ám ehhez már kínai kommunista testvéreinktől kellene útmutatás, hogy az ő őseik hogyan is építették a nagy falat világ csodájára.

Pedig vannak egyszerűbb módok is az ásás kiszűrésére, mint a hős egri védőké, akik a dobra rakott száraz borsó rezgését figyelték, a félelem módjai végtelenek, ahogyan a hülyeségé is. Afelé halad kies hazánk, és ütemesen, ha már nincs is ott egészen. Miközben a járvány elszabadult, képtelenek kordában tartani, de nem is akarják igazán, a széteső, és ránézésre az utolsókat rúgó országot védik immár a föld alatt, nem gondolva a magyar özvegyek sóhajaira, hogy akkor ki fogja megerőszakolni őket. Ki veszi el a magyar jómunkásember munkáját, ki eszi meg a keresztény kultúrát.

Az élet nem habostorta Pelikán, mert például a békaemberekre még most sincs gondolva, se a léghajós lerohanásra. Mert ugyanis, ha a duci kis ujjainkon kiszámoljuk védekezésünk módjait, akkor arra jutunk, hogy Orbán apánk már óv minket a földön, föld alatt és vízen naszádokkal, de tengeralattjáróra még nem gondolt egy fideszes riogató sem, s mint említettem, a légitámadás is kimaradt. Tábornokaink hülyék tehát és képzetlenek, esetleg pocakosak, mert azt nem szereti a Napóleonunk egyáltalán. De fokozni is lehet, ha már reszketünk.

Mert mi van akkor, ha a föld alatti védelem tíz méterre terjed ki, de nekik van alagútfúró készségük, és még lejjebb egyenesen metrót építenek, ott száguldoznak be a határon, hacsak nem az oroszoktól veszik a technikát, vagy a Tarlóssal egyeztetnek a használatról, mert akkor cseszhetik. Mindent lehet fokozni. Ha a kisvasút meghosszabbítható Bicskéig, akkor a mélységi határvédelem a föld középpontjáig, de akkor már beszáll a buliba Verne Gyula is. Ami itt van, az régóta tébolyda, de a jelek szerint ezt is lehet még habosítani.

Mert amíg mi mesehősökkel és vakondtámadásokkal vagyunk elfoglalva, addig a lopás zavartalanul, tempósan és kitartóan folyhat és folyik is. Ez lenne a NER lényege ugyanis, nem egyéb, minden más csak toldás. Visszatérve egyébként erre a mélységi védelemre, bár mondják, hogy van, és elköltöttek rá aprónak számító harmincnyolc milliót, én, mint szkeptikus kételkedek, mert vagyok. Azóta is vannak alagutak, tehát vagy szar ez is, vagy meg sem épült, csak így lehetett utalni valakinek azt a pár millát. Földmunkát sehol nem láttak, és minden rohadt titkos.

Fölmerül, hogy van-e egyáltalán, vagy ez ilyen új föld alatti kifizetőhely. Nem látható, nem lehet tudni, hol lehet, ha van, itt annyit és arra számolnak el, amennyit és ahová akarnak. S magunk közt szólván ez a bevallott harmincnyolc millió a mai árak mellett még egy szalonnasütőre sem nagyon elég, nem, hogy tíz kilométer föld alatti atombiztos ojjektumra, tehát valami nagyon bűzlik Neriában. Bár már régóta szagos a kóceráj, avas szalonna, tömjén és rothadás szaga van, melegebb időben pedig kiegészíti a Felcsútról terjedő budigőz, amit nem írok le, tessenek elképzelni élénk erővel.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Valami bűzlik Neriában
  1. Yeti szerint:

    Ha az uniót nem zavarja, akkor én minek képzelődjek?
    Márpedig sorozatosan tolja bele az ezermilliárdokat.
    Ez az a fajta szarkupac aminek a széle hígabb és undorítóbb a szaga.
    A régebbi keményebbre száradt, gazdagabb trágyás részeket könnyebb elviselni.
    Már csak anyagi szempontok miatt is.

  2. Balogh István szerint:

    A „mélységi” azt jelenti, hogy a határtól távolabb, az ország belseje felé. Például, ‘annak idején’ már az osztrák határtól már 50 kilométerre csesztették az utazót. Sőt, kellett úgynevezett „Határmegközelítési engedély” Ez a mélységi ellenőrzés jellemzően a kifelé irányuló illegális (anno: disszidens) határátlépés észlelésében, kiszűréseben lehet(ett) hatékony. Úgyhogy, jelen esetben csupán tasli a kakának. Valószínűleg, újabb ürügy hatalmas pénzek lenyúlására. Azaz, nerfityeszkeresztény szokás szerint, ordas hazugság.

  3. Szabó József szerint:

    Balogh István úrnak írnám, hogy “határsávi engedély” volt a hivatalos neve, sokat vonatoztam anno Sopronba, “szokták kérni”.

    • miki1950 szerint:

      Tőlem gyerekként szombathelyi születésű lévén Szombathelyre vonaton utazva – és úgy is szarakodtam velem, hogy apósom volt a szombathelyi vasúti őrs parancsnoka. Egyszer sikerült bevinniük kihallgatásra, mert más útvonalat jelöltem meg a hazajutáshoz.
      Apósom volt a kihallgató tiszt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!