Pénz, hatalom, fegyver

Orbán Viktor egymilliárd dollárért vesz légvédelmi rakétarendszer izéket, és bár ez rohadt sok pénz, egy egész működő rendszer azért ennél többe kerül. Így ezen a ponton föltehető a kérdés, hogy mi az anyám valagának. Vadai Ágnes képviselő szerint a hadsereg az új stadion, éles meglátásán azonban finomítanunk kell. Nem. Mint emlékszünk rá, nem is oly rég a kollégisták háromezer milliárd pénzt szavaztak meg maguknak, ami summából ellenőrizetlenül vehetnek fegyvereket, noha azokra ép ésszel semmi szükség.

Légvédelmi rakétarendszer izére sem, ami Benkő honvédelmis szerint elrettentésre szolgál, és láttam is, hogy a hír hallatán gólyák, fecskék és bizonytalan egzisztenciájú verebek fogták menekülőre, a galambok viszont szarnak erre is. Jönnek még Leopárd tankok, amelyek németek, és jön még mindenféle hadügyi bigyó, háromezer milliárdból azért futja erre-arra. No most, Vadai képviselő ott téved, hogy a kedves vezetőnek ez nem olyan beteges mániája, mint a futball. Szereti a katonásdit, de az ilyen cuccok beszerzésével egészen más szándékai vannak.

Ezzel ő a diktatúrája fennmaradását veszi meg a mi pénzünkön, rohadt drágán, de legalább alaposan. Mert ugyanis, hogy a német hadiipar manapság jórészt Orbánból él, hogy az amerikainak is adunk némi aprót, az arra szolgál, hogy nézzék el neki azokat a kisded játékokat, amit az országgal folytat. Szalonképesebben ezt úgy fogalmazták, hogy ezekkel a rakétás bigyókkal most megvette az usákok jóindulatát, momentán azt vizsgálja, mennyi az az összeg, aminek az átutalása után azt csinál, amit csak akar. Van az a pénz, efelől ne legyenek kétségeink.

A stadionok építése degenerált mánia, a fegyverek vásárlása aljas, kiszámított hatalmi sakkjátszma, s innen nézvést bár igaza lenne Vadai képviselőnek, viszont sajnálatosan nincsen neki egyáltalán. Egyébiránt a német autógyárak elvtelen támogatása, a magyar munkaerő kiárusítása és a magyar dolgozó bérrabszolgaságba taszítása ugyanez a parti. A németek is addig néznek el neki mindent Merkelestől, CDU-stól, erkölcsöstől, kutyafaszástól, amíg a jól megfontolt anyagi érdekeik ezt diktálják, mert ők sem terézanyák, hanem mocskos politikusok.

Ugyanígy a németeknek köszönhető Orbán sajtóuralma, mert ne feledjük, ők vették meg jobbára a magyar sajtót fingért-húgyért a rendszerváltáskor, s amikor már nem tejelt eleget, passzolták tovább, s csak ezután következhetett a mészárlás. Orbán tehát azért vesz rakétákat, tankokat meg űrhajót, hogy szabadon garázdálkodhasson, s bár finnyásan, de ezért nézik el neki az ámokfutást. Amíg fizet, lehet akármilyen büdös, szabad. Így az van nyájas olvasó, hogy a te pénzeden veszi meg a te elnyomásod lehetőségét, vagy uniós pénzből építi a magyar diktatúrát.

De ez sem újság, annyi a nóvum, hogy a pénz, fegyver, hatalom ugyan összefügg, de nem direkt, hanem sokkal körmönfontabb módon. Ebből is kiteszik, ugyanúgy magunkra vagyunk utalva, mint a beloruszok, akik most vívják a maguk ’56-ját, s ugyanúgy ott vannak a testvéri tankok, ott lihegnek a nyakukban. Sőt, még Lukasenka dumája is rémlik, ő is arról beszél, hogy a csőcselék vonult az utcára, rájuk lőni tehát jogos. Ebből a szempontból érdemes megfigyelni Orbán sajtójának nyelvét, amely egyre többször arról ír, hogy a radikális baloldal rombolja a várost.

Tessenek csak megfigyelni, és ez lehet véletlen egybeesés vagy jól felépített taktika része is, egyik sem jobb a másiknál, mindkettő aljas. Mint ahogyan a rakétás bigyók, tankok és mindenféle hadi kütyük vásárlása azzal etetve a hülye magyar szavazót, az ő seggét védik idegen hatalmak ellen, holott csak az Orbánét. A ti pénzeteken veszi meg a diktatúráját, tehát tessék ordítani, ha pedig nem, akkor hallgatni örökre. Illik ide Pilinszky? Illik: „Alvó szegek a jéghideg homokban./ Plakátmagányban ázó éjjelek./ Égve hagytad a folyosón a villanyt./ Ma ontják véremet.”

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Pénz, hatalom, fegyver
  1. Yeti szerint:

    Tankok, rakéták, repülők nem igazán alkalmas eszközök a városi bújkáló ellenség végmegoldására. Galambszar szétmarja a festést hamar, egyéb ráhulló szarokról nem is beszélve.
    Amelyik titkos ellen meg beépült a pártba, az aztán igazán komoly károkat csinálhat ezekhez az eszközökhöz férkőzve.
    Igazán nehéz lehet gyíktátornak lenni ezekben a bizonytalan időkben.

  2. hj szerint:

    Hajszálpontos!

  3. miki1950 szerint:

    Tiszta a helyzetkép, mint tudjuk. És igaz, egy apróságtól eltekintve.
    Ez pedig az, hogy NATO tagként ha tetszik nekünk ha nem, költeni kell a fenntartásra a GDP 2%- ig feltornászva a hozzájárulást. Hogy mikor, honnan veszünk és milyen fegyverzetet az minden tagállamnál gazdasági és politikai stratégia kérdése – így orbánnál is.
    Igaz, hogy valamekkora mértékben ez a vétel is gyarapítja a kiccsalád és a mamelukjai vagyonát, de ilyen apróságon már nem akadunk ki.
    Na meg a sírba sem viheti magával a légvédelmi rendszert, mert minek?!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!