Örök konzultáció

Orbán Viktor e heti szeánszán a Kossuthon kihirdette a nemzeti konzultáció meghosszabbítását augusztus 31-ig, akárha a kisvasutat Bicskéig, a migrációs vészhelyzetet pedig záróráig. Ebbe az utóbbi buliba beszállt Müller Nyunyóka is megjelenvén a kerítésnél, aki így végleg elvesztette a jogát a tiszteletre, de ami ennél is rosszabb, azt, hogy komolyan lehessen venni. Müller Nyunyókát is meghosszabbította Orbán a kaspójától a határig, valószínűleg őt is a szabadságolásokra tekintettel, mert a konzultációt névleg azért. Mivel az összes magyarok a Balatonnál vannak, vagy egyszer látják épp a tengert, hacsak nem elfogyott a büdös csirkelábuk.

Ilyesmiről azonban nem kérdezi őket a kedves vezető, nem érdekli a nyomoruk. Helló röfik – mondja, majd előmászik a disznóólból, hogy kézcsókra nyújtsa a kezét Bözsi néninek. És ami a döbbenetes, ő meg is csókolja azt. Így épít magának miniszterügynök elvtárs alternatív valóságot, hogy ki sem lát belőle, illetve nem is akar. Egyáltalán nincsen szándékában ilyesmi. Úgy hajlítja a világot, ahogy neki tetszik, közben a népét, híveit, párttársait és olykor saját magát is pofán köpi. Nincs egy fix elem, amin meg lehetne állni, az alaptörvény már-már patchwork, reggel más az igaz, mint este, elveket, eszményeket szaros gatyaként cserélgetünk, semmi sem az, aminek látszik.

Minden hamis. Vagy: minden hazug, mindent szabad, ahogyan a szifiliszes Nietzsche tételezte, a kedves vezető azonban nem ilyen filozófiai alaposságú. Ő egyszerűen szaralak. Meghosszabbítja a konzultációt augusztus 31-ig – mondja a szeánszon –, hogy olyan intézkedéseket hozhasson, amelyeket az emberek is pártolnak. Vagy a röfik, esetleg. Majd közvetlenül emellett kijelenti, lesznek járványügyi bevetési egységek olyan eszközökkel, mint amilyenek a szellemirtóknak voltak. Jött ki azokból a varázsizé, és hullottak meg menekültek a szellemek, mint most a vírus is fog. Így menti meg a világot a kedves vezető, miközben konzultál kifulladásig.

Eljutunk végül a soha véget nem érő, permanens és szakadatlan nemzeti konzultációig. Miniszterügynök elvtárs koviubi recepteket kér a hívektől, megkérdi, mi a teendő, ha fickósan ébredt, cserébe gyerekcsinálási tanácsokat osztogat, és mint fodbalista, totótippeket ad. Így teljesedik ki az atyasága, valamint él és uralkodik örökkön örökké, ámen. Ez az egész azonban korántsem olyan mókás, mint amilyennek tűnik vagy tűnetem, hanem gyalázatosan siralmas. A járványügyi bevetési egység „jól néz ki, tudományos-fantasztikus filmekben látható felszerelésük is van”. – mondja az ország miniszterelnöke, és meghosszabbítja a konzultációt Bicskéig.

Mint amikor a kisvasutat bántották a libernyákok. Egyébként 1,4 millióan küldték vissza az íveket, mondta még a kedves vezető, de a fentiekből fakadóan ezt sem hisszük el. Szeptember elsején lehet, mutatnak majd dobozokat, hogy az mind csurig van a visszaküldött levelekkel, de lehet, ezek ugyanazok a dobozok lesznek, amelyek eddig maszkokkal vagy lélegeztetőgépekkel voltak tele. Azokat sem látta senki, a leveleket sem fogja, senki nem lát és tud semmit, elérkeztünk a tiszta hit világába, sámánokkal, turulokkal, lebegő rémalakokkal van tele az ország bús düledékein Husztnak romvánál. Nehezen lehet ép ésszel kibírni, ami itt folyik, nem is nagyon tudják a népek.

Kijárási tilalmat is elrendelhet a tudományos fantasztikus bevetési egység, a határon parádézó Müller Nyunyókának egy szavába kerül, és máris jöhet a rendeleti kormányzás. Orbán szervilis hülyéknek osztja le, hogy bízzák meg őt a diktatúra maradéktalan gyakorlásával. Beszari alak, a felelősséget sem vállalja, tovább keni, a felszínen már nem dönt, csak végrehajt olyasmit, amit a Nyunyóka-féle szakemberek és a tudományos-fantasztikus csapata neki elrendel. Fölösleges a terelés, tudjuk, hogy ő az egyszemélyi felelős. Ha meghosszabbítja a konzultációt, ha nem, ha Nyunyókát tolja maga elé pajzsul, vagy sem. Nincs menedék. Mindent tudunk, és semmit sem felejtünk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Örök konzultáció
  1. Yeti szerint:

    Amikor minden hamis és mindent szabad, akkor ezt tudomásul véve mindenki azt csinál amit akar nem csak és kizárólag a csutkányék!
    No persze a következményei nem ugyanazok, viszont a tömeg nem fogy el olyan könnyen mint sokan hiszik.
    Jól látható ez a feketeéletes számításoknál is.
    Ha másra nem , indexelésre jó lesz olyan winkleresen – azaz legyen szar a többinek is.

  2. miki1950 szerint:

    Egyértelmű, hogy rohadt kevesen küldték vissza a szarságot. Hogy orbán nyivákol az egy dolog, de megszólalt a cöf -röf is, ami aztán ékes bizonyítéka a kudarcnak.
    Ha fényesre nyalják, ha nem.
    Működik a majré ezerrel.
    Magam is gyűjtőpont vagyok, még nálam vannak az ívek.
    Bízom benne , hogy Hadházyék több ívet szednek össze, mint orbán bán.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!