Velocipéd

Amióta az orbántévéből tudjuk, életünk alakulása azon múlik, hogy a főpolgármester mivel megy a Kunigunda utcába – mért nem biciklivel, mért nem –, a sarki oviban is meghasonlottak a középső csoportban, hogy mi legyen a műanyag lökködős motorokkal, és pláne a pedálos dömperekkel. A kis Jenő, akinek az apukája már egyszer látta magát Németh Szilárdot is, és azóta velőspacalon tartja a gyereket meg lőleckéket ad neki, szóval a kis Jenő kijelentette, hogy ő ezekre föl nem ül, háromkerekű biciklit követelt, verte a földhöz magát és visított a sarokban.

Mária néni, az óvónő meghasonlott, ott álltak a motorok, dömperek egymásra hányva a sarokban, háromkerekű bicikli meg nem volt egy sem, mert a képviselő elvtárs csak pöttyös labdákat hozott minden alkalommal, meg misekönyveket. Állt a bál az oviban de az egész lakótelepen is, mert Bakondi elvtárs mondta szintén az orbántévében, hogy a migráncsok meg létrán járnak, alagutakon, uszadékfán lebegnek a szent magyar anyaföldre, és irgalom anyja ne hagyj el, környezetszennyező kamionok sötétjében utaznak az ígéret földjére, ami a nyócker, és pláne a szabolcsi tanyavilág.

És most látták csak, most fedezte fel mind az egész lakótelep, hogy migráncsok jártak a játszótéren is, a libikókát – amelyet képviselő elvtárs kegyelméből tízmillióból építettek – szóval a libikókát körülölelő óvó katrocot is megrongálták titokzatos lények. Alagutakat fúrtak alatta, hogy bejussanak a szent libikókához, amit ökumenikusan áldottak meg, ott volt az összes orbáni egyház képviselője, a nyugdíjasotthon lakói pedig a nélküledet énekelték. Csak Karcsi bácsi kapott egy maflást, mert nem állt fel a tolószékből. Kiesett a protkója, de büntetésül nem kapta vissza, azóta szívószállal eszi a kiflit.

Szóval valakik alagutakat ástak a libikóka felé, a párt hajtóvadászatot indított, keresték a nagyfarkú turbánost, Irma néni odaült egy padra, hátha elkapja egy menetre az idegen. De aztán az éjjelátó kamerák, a drónok és a kivezényelt polgárőrség, tűzoltóság, rendőrség és a helyi lőegylet közösen megállapították, hogy csak Buksi volt az, a korcs kutya, mert azt hitte a protkóra, hogy velőscsont. Irma néni csalódott bizsergést érzett az ágyékában, Buksit beíratták hittanra, és tíz héten át kellett ministrálnia a kultúrházban, amit József atya felszentelt, azóta csak suttogva beszélnek a száz méteres körzetében az emberek.

Előre a bicikli felé, adta ki a jelszót a párt, s bár a körzeti Fidesz iroda vezetője egy bazi nagy SUV-val közlekedett, elmagyarázta, ez azért van így, hogy megmutassa, hogyan nem szabad, mi a nem helyes, s amikor Karcsi bácsi a protkó nélküli tátott szájával kifigyelte, meglátta egy ajtónyitáskor, hogy még neccharisnyás kurvák is utaznak a bazi nagy autóban, akkor az irodavezető elmagyarázta neki, hogy ott térítik meg őket, terelik a pártnak tetsző élet felé, különben meg, ha eljár az a fogatlan szája, kiszúrja a tolószéke kerekét, és legközelebb nem kap kampánykrumplit.

Karcsi bácsi kussolt tehát, a kurvák vihogtak, de a bicikli gondja még mindig nem oldódott meg a telepen, plébános úr is erről prédikált, hogyha az alkalmatlan főpolgármester autóval jár, még ha villanyos is, akkor mimagyarok biciklivel csakis, vagy rollerrel még megengedőleg. Így történt, hogy másnap megjelent a telepen egy alak valamin, elől bazi nagy, hátul alig kerekekkel. Miska bácsi volt, aki a levelesládájából vette elő, leporolta, és büszkén imbolygott a magasban, akár valami légtornász, és meglátta ezt a kis Jenő az oviból.

Vágtatott felé ledöntötte, hogy Miska bácsi csak úgy nyekkent, másnap pedig megjelent a helyi sajtóban, hogy a migráncsok már biciklinek álcázott tákolmánnyal próbálnak elvegyülni, de hülyék, a különféle kerekek lebuktatják őket, ezekkel biztosan repülni is lehet a kerítés fölött. S amíg Miska bácsi a saját hugyában fetrengett a sürgősségin, mert eltörött a karja, de két napja rá sem néztek, a pártirodán vizsgálták a különös járművet, amilyet még sosem láttak, s megállapították, íme, a bizonyság, hogy a Szíriuszról jöttünk, mert ez csak onnan származhat, s nem máshonnan.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!