Amint szembe jött velem a net országútján Hidvéghi Balázs – hogy érzékletessé tegyem a lehengerlő randit -, ilyen letaglózó közlési kényszer keletkezett bennem, hogy elmeséljem, milyen gyönyörű is ez a világ. És azt természetszerűleg toldásképp, még mennyivel is szebb lenne, ha ilyen Hidvéghik nem lennének benne, de mégis benne vannak. Úgyhogy a rendszer komplex, mint a rosseb, kiismerhetetlen egy közeg.
Úgyannyira, hogy olvasván a mókát, amit Balázsunk megejtett, egyből eszembe jutott Freud mester „A vicc és viszonya a tudattalanhoz” című munkája, aztán ez átalakult, gomolygott, és lett belőle ez a cím, ami lett a Fidesszel meg a tudatlanokkal, mint egymás folyományai. Mindez is mutatja, hogy az élet nem habostorta, a medve sem játék, és különben is, az embernek minden erejére szüksége van, megfeszül szinte, hogy megőrizze a józan eszét a tébolydában.
Aztán vagy sikerül, vagy pediglen nem, de nézzük, miből élünk máma. Balázsunk azzal szórakoztatta a nagyérdeműt, hogy az EP vonja vissza a migráncsvízum tervezetét. Ezt Budapesten mondta a helyi hülyéknek házi használatra, hogy megóvja a keresztény kultúráját, azért. Ezt is ő tette hozzá, meg, hogy erre kapott felhatalmazást a magyaroktól azt is. Ez ezeknek a fixa ideája ez a felhatalmazás, úgy takaróznak vele, mint egy szakadt paplanba, ami ráadásul nincsen is.
Ez a freudos tudattalan dolog azért ugrott be viszont egyből, mert a szakállas abban a viccnek a tudatalattira gyakorolt hatásáról, illetve arról mesél, milyen szerepe van ennek abban, hogy a vicc működjön, és jót röhögjünk rajta, mint most ezen a Hidvéghin. Így hát, meg kell vizsgálni, miért röhejes a manus, illetve az egész fideszcsürhe is ilyen félelmetes és undorító vonásokkal fűszerezve, hogy az ember okádva fordulna el, de akárhová néz, ezek ott vannak.
A migráncs fogalma, képe, szaga, hangalakja, lebegő rémalakja tölti ki ezek életét, már befészkalta magát a homloklebeny mögé, az agyuk mélyibe, a tudatalatti tudatlanba. Ha fölriadnak zűrös éjszakán, azt rikoltják, migráncs, ha udvarolnak, fejtik le a nőről a ruhát, az gomolyog bennük, migráncs, ettől lekonyul a farkuk és boldogtalanok lesznek. Ezzel kelnek, fekszenek, ezt eszik kereszténységgel fűszerezve tömjénfüstön szárítva.
Migráncs hömbölög az egükön mindörökké. Mit mondjak, ölég szar lehet így az élet, amikor süt a nap, csácsognak a madarak, és egy kurva migráncs nincs földön és egen, de ezek ott trappolnak a porban a kerítés mellett, masíroznak föl és alá. Megszűnt a migrációs válság, jelentette ki Hidvéghivel szinte párhuzamosan az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal. Minálunk viszont vészhelyzet van már évek óta, ami nem látszik megszűnni, és itt jönnek képbe a tudattalan mellett a tudatlanok is.
Hogy kinek szól ez a cirkusz. Perszehogy nekik, lecsupaszítva az életet ilyen elemi ösztönökre, amelyek aztán Pécsen szöges bakancsban manifesztálódnak. Ilyképp ez a Hidvéghi amellett, hogy mókás nagyon, háborús bűnös is a főnökével együtt. Meg az összes nyüves falusi párttitkárral, önkormányzati képviselővel egyetemben. Nincsen felhatalmazásuk semmire sem, sőt, jogaik sincsenek.
Mert amikor ez a Hidvéghi arról ábrándozik, hogy Brüsszelben majd odahat a migráncsvízum ügyében, maga is tudja, hogy ezt nem teszi meg, mert nem is teheti. Szava nincs ott, sóhajtása sem, ahogyan a főnökének szintén nem. Itt veri a nyálát a semmire, ilyképp valaki már tehetne, hogy kies társadalmunk tudatlanjai ne vergődjenek a Fidesz tudattalanjának fogságában, mert én tehetetlen vagyok, és az én fülem is lekonyul már.
„Az a felfedezés, hogy az embernek hatalmában áll komikussá tenni a másikat, az örömérzet nem is sejtett lehetőségeit tárja fel, továbbá egy igen kifinomult technikának is alapjául szolgál.” – ezt mondja a szakállas „A vicc és viszonya a tudattalanhoz” című munkájában. Igen ám, de írt ő totemekről és tabukról is érdekfeszítő dolgokat. S ha ezt a kettőt egymás mellé tesszük, akkor áll előttünk igaz valójában Hidvéghi elvtárs és a NER maga.
Röhögni ér, de már nem nagyon lehet. És megüli az embert a végtelen kiábrándultság érzete, a gúzsba kötve táncolás, a homokos, füves, vizes sík, az ugar meg a fokos, miközben az idő elfolyik, J. A. elefántként a Holdon áll, és szörnyű fülekkel legyezi magát. Ez meg itt migráncsozik, veri a nyálát az ostoba az ostobáknak, és komolyan is veszik. Nincs menedék, ez az ország már többször elveszett, viszont teljesen végleg csak most. Tényleg vége van, a hülyéknek áll a világ.
Vélemény, hozzászólás?