2001. szeptember 11. után Oriana Fallaci rohadtul bepipult, mert a szeme előtt omlottak le a dupla tornyok. Erős felindultsága egy könyvben szublimálódott, amelynek a „Harag és büszkeség” címet adta, és meglehetős baromságokat irkált össze benne az arabokról, valamint a saját felsőbbrendűségéről. Mint mondta, hetekre bezárkózott New York-i lakásába, és csak akkor bújt elő onnan, amikor elkészült a nagy mű.
Rossz kedvét azonban megértjük. Van úgy a betűkkel foglalkozó ember, hogy ujjai alól tutulások törnek elő, ha nem vigyáz. Fallaci nem ügyelt, aztán így járt. Megengedem, magam sem fogalmaznék csingilingi hangon, ha a szombathelyi szimpla toronyba, a tizennégy emeletesbe szállana bele egy terrorista vitorlázó gép, és a műremek összeroskadna. Viszont ez a veszély nem fenyeget, hozzánk nem jönnek arabok vendégségbe.
Egyszer voltak, amikor Kadhafi – kádári segítséggel – Vépre, a mezőgazdasági képezdébe küldte fiait traktorvezetést tanulni. Őket lehetett utálni, de nem azért, mert olajosan csillogó barna bőrük volt, hanem, mert az ezredes annyi pénzt adott nekik, mint a pelyva, következésképp hülyén érezte magát az ember a discóban, mert a kollaboráns lányok értük hugyoztak állva. Farokveszteség érte tehát a szombathelyi süldő ifjakat, a férfiasságuk omlott össze, akárha a tornyok. De ez már rég elveszett az időben, a rend – úgymond – helyreállott.
Ehhöz képest GNM nyaralni indult a nagy Törökországba, ami élményéről a vajnatévében adott számot. Nem egy Mikes Kelemen ő, ezt be kell látni, nem a tenger mormolását, se nem a futó szél zúgását tanulmányozta, ellenben – állítólag – elvették neki a pénztárcáját. Ilyen mindenhol megesik, még a négyes-hatos villamoson is, ahol kigyúrt ősmagyarok noszogathatják a népeket, hogy adhatol ám két forintot. Ebből is látszik, hogy a rabló-pandúr játék nem rendszer-specifikus, hanem a homo erectus génjeibe van belekódolva mintegy.
GNM viszont levonta a következtetést, és megrázkódtatása nyomán kijelentette, hogy ő nem rasszista, ellenben gyűlöli az arabokat. A művésznő – aki ifjak lelkének ápolásával foglalkozik tanodájában – körmét reszelő nyusziként beszélte a hülyeséget. De mi értjük a vajnatévé szerkesztői szándékát, hogy miért hívták meg a tanárnőt. A mai, népszavazással terhes világban úgy kellenek az ilyen úti beszámolók, mint egy falatka kenyér, hogy a hülye magyar hitét tudományos alapokra helyezzék.
Viszont a török az nem arab, tisztesség ne essék szólván. Még nagyon régen sem volt az. Mifelénk a törökök jártak-keltek százötven évig, és a gólyák lábát vagdosták, ezért világra szóló cimborák most. Az arabok kicsit nyugatabbra a spanyolok földjén haligaliztak, s hogy ott jártak, bizonyítja Granada, ahol kínjukban fölhúzták az Alhambrát, amelyre, ha emlékezett volna, még Fallaci is megmenekült volna attól, hogy baromságokat irkáljon össze felemelő megindultságában.
Még a Biblia szerint is az arabok ősatyja Izmael, aki Ábrahámnak, a zsidók ősének egyik fia volt. Ábrahám és felesége Sára öregek voltak, de a degenerált Isten gyermeket ígért nekik, mert nem gondolta végig a dolgot. Sára azt hitte, már nem lehet kölke, ezért szolgálóját, Hágárt küldte be Ábrahámhoz üzekedni, ebből fakadóan ő szülte meg Ábrahám fiát, Izmaelt. Tizennégy évvel később viszont – miután hormonkezelést kapott – Sára megszülte Izsákot, a zsidók ősatyját. Ez nem biztos, hogy tudományosan megalapozott sztori, mindenesetre kétségtelen, hogy az arabok és a zsidók közeli rokonok egymással. Ne, cseszd meg.
Viszont a törökök az teljesen más tészta. A török nyelvű népek a történelem folyamán államokat alapítottak Ázsiában, Európában és Afrikában, ahol saját, magukkal hozott kultúrájuk keveredett az elfoglalt területeken élő népekével. 1072-ben érkeztek Anatóliába az oguz törökök közé tartozó szeldzsukok, miután hősük, Alp Arszlán győzelmet aratott a Bizánci Birodalom felett a manzikerti csatában.
Anatólia addigi lakói számos korábbi nép leszármazottai voltak. A történelem során éltek ezen a területen hettiták, urartuiak, trójaiak, lüdök, frígek, görögök, kelták, kimmerek, gótok, galaták, rómaiak, örmények is. A letelepedett törökök összeolvadtak a régió őslakóival, aztán I. Oszmán volt az, aki a felügyelete alá vont területek egyesítésével megtörte a szeldzsukok uralmát, és létrehozta az Oszmán Birodalmat, amely vendégeskedett minálunk.
Ehhöz képest az arabok odébb ténykedtek, karavánutak mentén építettek városokat, mint például Mekkát, az iszlám bölcsőjét. Itt ügyködött Mohamed, a tevehajcsárból lett kereskedő, aki, miután megismerkedett a zsidó és keresztény vallással, látomásai nyomán 610 táján új tanokkal lépett elő, és – akárha Jézus – hamar követőkre talált a szegények között. Ezért persze lecsóba került a Mekkát vezető gazdag kereskedőkkel, így híveivel együtt menekülnie kellett. Menedéket és támogatókat a közeli városban, Medinában talált. Eszméi, miután a mekkai kereskedőkkel is egyezségre jutott (mekkai zarándoklat), fergeteges gyorsasággal kezdtek terjedni.
A törökök közt is, akik viszont ettől nem lettek arabok, de már ez is mindegy. Mindezek után – hogy ezt az alapvetést leföstöttem – módosítok az álláspontomon. Nem várható el a művésznőtől, hogy ilyen apróságokkal tisztában legyen. Hogy átlássa, a három vallás, amelynek a közeli keleten van a bölcsője – úgymint zsidó, keresztény, iszlám – voltaképp egy tőről fakad. Azt meg végképp nem követelhetem, hogy olvasson Glasenappot – Az öt világvallás -, mielőtt nekilát hülyeségeket delirálni. Ezt még Kövér Lászlótól, de még magától Orbán Viktortól sem várhatom el. Jól van ez így, ahogy: üzenjük Brüsszelnek, hogy mi ilyenek vagyunk. Ilyen egyszerűek, bizony, és rasszisták meg pláne nem.
Vélemény, hozzászólás?