Sehol egy Toldi

„A vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel.
Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez.
A vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását.
Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.”
(Hobó)

shakalas_102Elszaporodtak minálunk az aranysakálok, (Canis aureus), akik az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó faj volnának. Hazánkban körülbelül háromezer példány élhet, egyes vélemények szerint az aranysakál azonos a nádi farkassal, azaz a toportyánnal, akivel pedig maga Toldi Miklós vette fel a küzdelmet a susnyásban oly igen emlékezetes módon.

Viszont máma már nincsenek Toldi Miklósok, máma Semjén Zsoltok és Lázár Jánosok vannak, és ez kézzel fogható különbség. Azonban a mai toportyánok évente egymilliárd forintos kárt okoznak a juhászoknak, akikre különben is tüzesen süt le, így van bajuk elég.

Juhász Pál (sic!), a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség alelnöke arról beszélt, hogy egyre több gondjuk van az aranysakálokkal. Súlyos probléma, hogy a vadászokat semmi sem motiválja az elszaporodó aranysakál-populáció létszámának optimalizálásában, pedig a nyolcezer magyarországi juhtenyésztő egyharmadát érinti az aranysakálok károkozása: mintegy tízezer bárányt ragadnak el évente.

Juhász Pálnak, a juhászok főnökének azt a javaslatot tennénk, hogy tessen Semjén Zsolthoz, nemzetünk fővadászához fordulni a bajjal. Ő úgy véli, hogy az Úrnak kedves az, ha ártatlan és védtelen állatokat szórakozásból legyilkol. A nevéhez köthető belpolitikai esemény egyszer az volt, amikor levélben követelte gazdapártja miniszterétől a nyári lúd, a vadgerle, a fürj és még számos addig védett állatfaj vadászhatóságát. Egészen a nagy vízen túlig terjedt öblös hangja, s mivel hülyék ott is vannak, még plecsnit is adtak neki.

birkaBár nincsen információnk arról, momentán éppen mivel foglakozik, lehet, tán éppen ördögöt űz. Mint az Puzsértól tudjuk, „Semjén a doktori értekezésében(!) jelenti ki, hogy Mick Jagger maga az Ördög. Nem azt írja, hogy a Rolling Stones zenéje sátáni, hanem komolyan azt állítja, hogy Jagger személyében jelen van az Antikrisztus. Efféle sötét babonaságért humánusabb helyeken kényszergyógykezelés jár, nálunk doktori cím. Dr. Semjén Zsolt teológusként sátáni erők működését látja popdalok éneklése mögött.”

Itt tartunk éppen.

Második opcióként Lázár Jánost ajánlanánk, mert ő is szeret pufogtatni. Hol ökörségeket mindenféle csütörtökökön, hol meg az iharosban fácánokra. Ezt ő oly nagyiparban űzi, hogy tevékenysége nyomán százával fekszenek a madarak kiterítve, és ezért hajlandó milliókat is fizetni. Viszont a fácán nem toportyán, ugye, ezért Juhász juhásznak azt javasoljuk, adja fel. Terüljön el a gyöpön, és dúdolgasson birkalelkű Tóth Árpádot, akárha Lázár fácánja volna szívében egy golyóval: „Fekszem megadva, békén, resten,/ S néz rám, át a végtelen esten,/ Tűnődve sorsomon, az Isten.”

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!