május 2016 hónap bejegyzései

Köln, csakis

Ez Köln volt három napon át, amivé mi magunk – vezérlő csillagunk útmutatása által – nem akarunk válni. Így vagyunk itt. Én például a szuterénból nézem az Orbán által elébem rakott világot, és ezért írok ilyeneket.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Plakátmagány – irodalomóra Soros György támogatásával

„…Mit hoz neked a búvár, ha fölbukik a habból? Kezében szomorú sár, ezt hozza néked abból…” (Kosztolányi: Esti Kornél éneke) „Alvó szegek a jéghideg homokban, Plakátmagányban ázó éjjelek. Égve hagytad a folyosón a villanyt. Ma ontják véremet.” (Pilinszky: Négysoros)

Posted in Egyéb
Tags: ,

Kampec dolores XXVII. – A budifilozopter

A füvek erdeje mögött magányos, rozzant budi kókadozott, a fás sufni összerogyni készült, éppen úgy, mint százezer éve mindig. Rigók kergetőztek, ugráltak és futottak, hangyák rohangásztak, ahogyan millió éve tették, ugyanúgy.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Piások, dologtalanok, annyit is érők

A magyar általában libsibolsi ganaj, akinek negyvenhétezer éppen elég havonta, mert úgysincsen semmije, ezért egy szar alak, csak a pia köll neki, mert amúgy is rühell dolgozni.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Tejmámorban fetrengő kisiskolások

A házi kisüsti főzése végre értelmet nyer, másrészt meg a háttérhatalmak – és pláne a Soros – elől sikerül eltitkolni, hogy mitől olyan kurva okos a magyar, hogy permanensen Orbánra szavaz. Hát ettől.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Koldusopera – adjon úgy is, ha nem kérem

Josef K. bűne az volt, hogy nem kérdezett, ezért kivégezték. Ez a mi emberünk meg nem kér. Akkor éhen fog halni?

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Sokan leszünk – nyugdíjasok a halálsoron

Ismerős? Ez a citátum Sánta Ferenc „Sokan voltunk” című elbeszéléséből való. Úrfikoromban ezzel riogattak a tanár nénik, mert a nagyapa a novella végén elmegy a „büdösbe” meghalni, hogy több étel maradjon a háznál.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Ülésrend – Vona és az izraeli nagykövet

Egy neonáci párt vezére mellett ücsörögni nem csak magánemberként zsenánt, hanem, ha izraeli nagykövet az ember, politikailag sem éppen korrekt dolog.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

„Őszentsége leszophat” – A középosztály a paradicsomba megy

Ide jutottunk röpke negyed század alatt. Előtte sem volt jobb, ám akkor még hallgatott a sötétség. Most tohuvabohu van, és artikulálatlan ordítás. Meg Szent Márton. Ennek a háromnak a bizonytalan, suttyó, alpári elegye: ez Magyarország.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Olimpik(ot)on

Smitt úr felügyeletével Mészáros úr beszáll a kotoniparba is, a felügyelőbizottság meózza a terméket az ország összes uszodájában, és amikor minden összeáll egy végső küzdelemre, kijelentjük, hogy Európát megvédtük a gecitől.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum