Orbán aláállt

Nem lennénk most KDNP, és nem lennénk épp Orbán Viktor sem. Folyik a csula mindkettőjük arcán, miután aláálltak. Miniszterelnökünk apró módosítással smittelte meg Kölcseyt, s az ő olvasatában így szól az ünnepélyek dagályos szövege: Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökűl ha kihúnysz: A hatalom minden előtt.

Voltaképp erről volna szó. Nem telt el hetvenkét óra azon ifjonti kijelentés után, miszerint a vasárnapi munkavégzés tilalmát más ágazatokra is kiterjesztené a kormány, és lám, odahajtották a mikrofonok és kamerák kereszttüzébe Rogán urambátyámat, és nekiláttak az ő farkával verdesni a csalánt. Mint ahogyan annak előtte meg Harrach Péter dákója bánta az ámok futását.

Valami történt a hét végén, s nem az, hogy Récsöl visongott a papájának, hogy apúúú, friss kiflit akarok, és nem volt nyitva a felcsúti vegyesbolt. Ennek folyományaként pedig az örökös miniszterelnök megvilágosodott, és így szólt: adjuk meg ennek a gyermeknek, amit kér, legott legyenek nyitva vasárnap a boltok. Nem, ez bizonyára nem így történt.

orbánszalonnaEllenben Habony fölemelte a fejét Ibizán, rádöbbent arra, hogy bajok lehetnek ebből a szavazósdiból, hiszen nem sikerült betömni az összes lukat, az MSZP meg beszivárgott. Olyan édesek ezek a politikai elemzők, akik az évértékelő beszédekből is egészen elképesztő következtetésekre szoktak jutni. A formát most is hozzák, amikor azt hiszik, hogy megragadják a dolgok velejét, hogy arculatvesztés nélkül, legkisebb rossz és más ilyen okosságokat.

Holott lófaszt mama. Annyi történt csupán, hogy ezek az édesek hirtelen fölébredtek a korlátlan hatalom kényelmes álmából, és rá kellett döbbenniük, ha itt összegyűlik pár százezer aláírás ellenük, akkor az már a vég kezdete, vagy a kezdet vége is lehet egyben. Ekkor történt meg a kollektív befosás, és ekkor köptek egyet felfelé, hogy aláálljanak. És alá is álltak férfiasan, a félelem ugyanis nagy úr.

És olyan jó ezt látni. Hozzátéve, hogy egyáltalán nem az MSZP-től félnek ezek a narancshuszárok, hanem az istenadtától, aki, ha megtapasztalja, hogy lehet szava ezek ellen, ha csak szaros nyitva tartás ügyben, akkor más dolgokban is fölemelheti a hangját. Ekkor és ezáltal tört volna meg a rezsim szürke és monolit egysége, és ezért a visszatánc. Más kérdés, hogy mindebből kitetszik, itt nem elvek és eszmények mentén történnek a dolgok.

Hol van már a család és a vasárnap szentsége, a szerencsétlen kizsákmányolt dolgozó védelme és egyéb cukiságok, amelyre hivatkozva ezt az egész ganajságot bevezették. Elfújta a szél. Kitetszik hát, minden és mindenki le van szarva csak úgy, mint eddig. Nem érdekes itt a pógár, ő csak szavazatgyártó gép. Ha attól remélnének voksot, hogy a saját szarukat majszolgatják, minden teketória nélkül megtennék. Viszont az első falatokat most gyűrik le. Na, ettől vagyok én boldog.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!