Dezertőrök

Hogy az emberi faj mennyire hülye, és a természet törvényei ellen élő organizmus, bizonyítja az is, hogy számos harcok során a csatateret odahagyót egy nemes gesztussal lőtték főbe, négyelték fel, szedték ki az agyvelejét, mert nem volt kedve megdögleni.

Aztán faj-, és csapattársai segedelmével mégis csak sikerült neki. A dezertőröket irtották mindig a hazaszeretet nevében férfias és macsó módon, bizonyítva ezzel is a katonásdi értelmetlenségét.

Máma pénzbüntetést fizetnek, akik rosszul értelmezik a harsonaszót.

Így járt tegnap Balog, Lázár és Kövér honvéd is. A két miniszter és a házelnök nem vett részt a vasárnapi zárva tartás feloldását célzó szavazáson, ezért pöngetnek fejenként százezret. És itt álljunk meg egy szóra tanár úr! Ha harc, hát legyen harc! Így gondolják ezt a fideszben már százezer éve.

Ezt a létállapotot a vezénylő tábornok hirdette meg, hogy a balliberális hordákat végképp térdre kényszerítse. Ennek megfelelően, aki a szakaszból kiszavaz bármely ügyben, fizet, mint a katonatiszt, hogy stílszerűek maradjunk. Ezt nevezik azon a környéken frakciófegyelemnek.

dezertőrEzek hárman ennek a doktrínának estek áldozatul. Nem sajnáljuk őket, viszont elgondolkozunk a narancspárt álszentségén, mert mégse kéne meghasonlott állapotba kergetni a jótét lelkeket. Mondjuk ezt annak ellenére, hogy ez az ambivalens érzés nem ülhette meg a minisztereket plusz a házelnököt, mert olyanjuk – mármint lélek – egészen bizonyosan nincsen nekik, ezt már számos alkalommal bizonyították. Viszont akár lehetne is.

Ha én fideszes képviselő volnék – ami borzalom csak lázálmokban vagy ott sem fordulhatna elő -, akkor azt mondanám a főnökömnek nemes egyszerűséggel: na, elmész te a picsába! Ennyit szólnék, nem többet és nem kevesebbet.

Ha gondolkodnék is – ami fideszes képviselőként elképzelhetetlen -, akkor föltenném a kérdést, hogy parancsnok elvtárs, én ezt nem értem. Hogyan van az, hogy egy évvel ezelőtt még azért büntettek, amiért most kockacukrot kapok, most pedig azért adnak jutalomfalatkát, amiért egy évvel ezelőtt büntettek?

Az a gyanús, ami nem gyanús, a nemzetközi helyzet fokozódik.

Mindez a cirkuszi előadás is bizonyítja, hogy a törvénykezésben, amelyet ezek folytatnak, a legkevésbé sem a köz-, hanem a saját, sőt, tovább megyek, csakis Orbán érdeke a fontos. Hogy ő még maradhasson a szemétdombján picinyt, mert olyannyira szeret kukorékolni. Ennek az alapvetésnek dobja oda a frakció kollektíve az ő lelkiismeretét. Ennyiből áll a fidesz-uralom, és ennyi csupán a kormányzás is.

Mindezt látva az ember gyereke mást nem tehet, pök egyet, s legyint. Az már mégse komilfó, hogy az egész országot rángatják a basi igényei szerint, és mégis megteszik.

Viszont öntudatlanul bár, de kabaréról is gondoskodnak. Valami rosszul értelmezett bajtársiasságból fakadón kivétel is akadt a nagy egyenmasszában. Az egyetlen fideszesként nemmel szavazó Szathmáry Kristófnak azért engedték meg, hogy ellentmondjon a frakcióakaratnak, mert tavaly ő terjesztette be a zárva tartási törvényt. Ez oly szép, oly nemes.

Hát nem délibábos Hortobágy ez a mi országunk? Debizony, sőt!

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!