Récsöl nem smittelt, és így járt

Én egy böcsületes keresztény-magyar, jódógos, igen nagyon kisember vagyok hitetlenül, éppen ezért annak minden értékével, ha tetszenek érteni, hogyan is jár az agyam. Ebből az alapállásból fakadón semmi sem áll távolabb tőlem, mint hogy feljebbvalóimon – amilyen Récsöl is – gúnyolódjak, mert belém verte hajdani hitoktatóm, Brunner atya – akin viszont nem átallottam röhögni –, hogy énnekem az elöljárókat tisztelnem kell, de nagyon.

És ezt is teszem, sőt, szeretem is őtet, akit az úr megáldott, hogy a saját lábára álljon, nem úgy, mint én, a szánni való, akit még így, a fél évszázadon túl is föltaszít a ló. Ellenben Kierkegaard atya meg arra intett – igaz, még nem a vallási, hanem az esztétikai stádiumában, ami volt neki -, hogy legyen velem mindig a nevetés, és én ezt a tanácsát meg is fogadom alaposan. Kacarászok tehát a világ ostobaságán, amit lehet, hogy megbánok, vagy nem. Vagy igen. Vagy mindkettő, ha tetszel érteni én nyájasom.

időRécsöl szakdolgozott, de nem ám, mint az ’álamfő, a Paja bácsi, aki nem átallott másolni, mint jó szerzetes, míg a körmére nem égett az a kurva gyertya. Récsöl nem követte a módszertant, és bizonyára erre intette őtet a papája is – aki nagy tudós elme egyenesen Oxfordból, ahová Soros bácsi küldte, és most baszhatja -, szóval a drága tata, mint mélymagyar mondta volna neki: csak tiszta forrásból én édes lányom, aztán így is lett. És bár ne lenne.

Mert nézzük csak át, hogy ez a lyány, aki kimerítő alpesi tanulmányok után megtért hozzánk, hogy mint tanítómester immár oktassa népét mindarra a szépre és jóra, amit eddigi küzdelmes élete során megtanult, tehát föláldozza magát most már érettünk, azaz ide, s tova figyeljük csak meg azt, milyen elképzelhetetlen magasságokig jutott az ő elméje, imhol:

„A Sziget fesztivált az teszi különlegessé, hogy egy fővárosban kerül megrendezésre, és a fesztivál valóban egy szigeten van.”

„Kreatív megoldást alkalmaztak a hőség ellen és a kellemetlen szagok terjedése ellen is. Felismerték a mezőgazdasági eszközök fesztiválokon való alkalmazásának lehetőségét. Ilyen innováció volt például a vizet spriccelő ventillátor, amely nagy sikert aratott a fesztiválozók körében, egyébként a mezőgazdaságban csirketelepek hűtésére szolgál az eszköz.”

„A Balaton Sound fesztivál egy négynapos rendezvény, ahol a fesztiválozók huszonnégy órán keresztül folyamatosan bulizhatnak.”

Kétszer kettő az négy. Ezt az alapvetést az ő jó édesapja tette még annak idején, amikor a Lebensraumról értekezett. Azokat a folyományokat most vessük el, ne vegyük figyelembe úgymond, elménket fordítsuk csupán arra, hogyan kell a világ lényegét megragadni a maga egyszerűségében. És ha ez sikerült, be kell látnunk, hogy a királylány megörökölte ezt a látásmódot. Kétszer kettő az négy. A sziget fesztivál egy szigeten van. Ez, uraim és hölgyeim: a világbölcsesség foglalata. Viszont oktatja, baszd meg! És így jártunk vénségünkre.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum