Klik Emmi söpröget és dudorászik

Majdhogynem keresztcsíkos zakóban, kezében esernyővel nyomja az ipart, akárha kockás fülű nyúl, vagy még inkább Mary Poppins, annyira elvarázsolta őtet a zordon élet. Sőt, hősöket is ad nekünk a’la Mrs. Dalloway, és ő Horváthné Oláh Mária.

Tanerő ő itt, a környékünkön a kerítésen belül, és a KLIK elvarázsolt szoftverje, amelyről már volt szerencsénk dalolni, és amely az ország pedagógusainak nagy részétől, távhőszolgáltatóktól miegyebektől megvonja a fizetést, neki, a kiválasztottnak duplán utal. Ezzel dönti bohózatba önmagát.

poppins„Van úgy, hogy nem jön fizetés és útiköltség-térítés, de most például már az elmúlt két hónapban én egy-egy fizetéssel többet kapok. Utalom vissza a saját költségemen, mert rendes vagyok, és másképp nem tudják korrigálni a hibát” – Ezt meséli Horváthné Oláh Mária makói tanárnő.

És hogy, hogysem, véletlenül pont ő a mostani esernyős, kockás inges tiltakozások egyik vezéralakja, aki januárban elsőként csatlakozott a miskolci tanárok felhívásához, és írt maga is nyílt levelet a közoktatásban uralkodó állapotokról.

Senki ne mondja tehát, hogy a KLIK nevű dinoszaurusz szemét. Ő nem ilyen, ellenben teljesen életképtelen, már csak azt a rohadt aszteroidát várja, amely véget vet értelmetlen szenvedéseinek. Ám addig is működik, igyekszik életjeleket mutatni.

Szerencsétlen Balog tiszteletlenes mímelteti ezt vele, arról azonban – vagy mert ő születésétől fogva ilyen, vagy csak a NER áldotta meg, mindegy is – nem tehet, hogy lukra tologatja azt a biciklit minduntalan. Ez az aktus az amerikai fotballban áldásos, miniszterként töketlenséget, netán, ami valószínűbb, geciséget mutat, ha már a főnöke az.

Vannak nekem tudományos diákolimpikonjaim, ihaj. Így vélekedett az emberminiszter: mutogassuk hát őket hófehér blúzocskában a szentélyünkből, amely ez esetben nem a Pancho Aréna, hanem az országnak háza, s lőn. Viszont pofázni, azt nem nagyon kellett volna, de nem bírta megállni ez a rosszember.

krétaAszonta: “Ezek a fiatalok magyar iskolában tanulnak, és a világ élvonalában vannak. Ide mindenki fehér ingben jött, de nem az ing számít, hanem a teljesítmény”. És ezt nagyon nem kellett volna magunk közt szólván. Azóta száll rá az átok a kockás ingesektől, és ez nem divatszakmai kérdés immár. Viszont, hogy ő egy dinó, és nem is raptor, hanem a szerencsétlenebb sauropodák közül való, az bizonyos. Várja a becsapódást, de addig is működik.

És van neki hozzá pofája. Ebben az időben, amikor a normálisabbja – bár ilyen nem nagyon akad a fajtájában – fülét, farkát behúzva sunyít, ő megnyit egy újabb pofonládát. Bejelenti, hogy a magyar kormány a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház magyar gyülekezeteinek egymilliárd forint támogatást irányoz elő.

Előirányozta. A demagógiának azt a fajtáját még senki nem találta ki, hogy ebből hány mázsa krétát, uszkve hány guriga klozettpapírt lehetett volna vásárolni a magyar nebulóknak, tegyük tehát meg ezt most. Amúgy a KLIK tizenhét milliárdos hiányt ügyeskedett össze röpke és illetlen élete alatt, de ez senkit sem érdekel.

Mondom néktek hát: az EMMI bácsi és KLIK néni félrekeféléséből megszületett lelenc, ez a Klik Emmi nem egy életre való teremtés. Lányos zavarában söpröget meg dudorászik, magának való imbecillis fajta. És senki ne mondja, hogy jó, mégis csak a miénk. Rossebeket.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!