A BMZ szuszogott, megállt. – Felcsút, Pancho Arena – Ez a kiáltás szállt a légben, és nem hangzott fel a jól ismert szignál, a dííídudidúúúddadadámm, amely egy igaz magyar állomás el nem téveszthető védjegye időtlen idők-, de a komcsik óta biztosan. Itten a bakter ordított, mert bár hatszázmillió uniós pénzt csoportosított ide „a ‘zember, akinek budija van a stadion tövébe…“ – mindenki csak így ismerte, és senki sem tudta ki is lehet az -, de hangszóróra mégse futotta. Vagy még nem találtak céget hozzá, aki, illetve amely okosba, közbeszerzésbe idehozhatta volna a világ alakuló közepibe. Mint hírlett, a ‘zembernek, akinek budija van, szóval neki a veje jelenidőtájt lámpatestekben utazik – ővele szokott „ŐŐŐ“ oly bensőségesen páleszozni a pottyantós előtt frenetikus családbarát képek szerint -, így hát várni köllött a szignálra.
Addig, míg a saját lábon álló kft.rt.megazistennyila cég ezt is fölveszi a portfóliójába, megteremtve a törvényes kaszálás jogtalan terepét. Világjáró hősünket most ez egy csöppet sem hozta zavarba, mert itt lehetett, ahol a narancskönyves legendáriumok szerint maga a szeplőtelen ajánlotta föl az egész elcseszett országot a szakállasnak, ilyképp súlyos tudatában volt annak, hogy szakrális térbe tévedett visszavonhatatlanul. Felcsútra magára-ba/be. Nem érdekelte. A vonatút érdekelte, amelyet megtenni óhajtott, mert nagy rajongója volt ő mindenféle avítt dolgoknak. Szívesebben ment volna gőzössel ‘Kanizsára, de ezt dobta a gép, és elfogadta, pláne, hogy oly vidéken járt, amelyet „ŐŐŐ“ (a ‘zember, akinek budija van) egymáshoz érő talpain kívül még Mága Zoltáné is tapodott, amikor ideje volt az avatásnak. Mostan meg az aratásnak.
Névtelen és arctalan utasunk fölcíhölte hát magát a vonatra, amely meglepetéseket tartogatott. Ott belül sokkal újdondászabbnak bizonyult, mint amit a külseje sejtetett volna. Mindenféle bandérium-idegen kütyük voltak benne, közéleti, közszolgálati harsonaszó kíséretével szólították föl a mindösszesen két utast, hogy nézzenek jobbra, itt, a budi mellett újabb láblabda nemfedett sportlétesítmények épülnek hamarost. Mert „ŐŐŐ“ erre adott ki utasítást, és rántott ki a népek zsebéből kétmilliárdot. Erre. Utasunk hányni-okádni nem tudott aléltságában, záporoztak reá az élmények. Maga az aréna jobbról is, meg balról is. Ugyanaz a csoda másmilyen megvilágításban, azonban amikor végleg elveszítette volna a soha nem létező önkontrollját, fél óra elteltével önmagába tért vissza a járat. Körbevonatozták magát az arénát, és láss csodát, ha kinézett az ablakon, maga „ŐŐŐ“, a ‘zember, akinek budija van intett csalfa hívogatón felé. Hősünk megrázta busa fejét, leszállt, és rájött, hogy átbaszták. A távolban egy juhász igazgatta az autóját abból kiszállva, és előzte őt egy osztrák nyugdíjas. Egy pillanat volt az egész.
Vélemény, hozzászólás?