Nem igazi nóvum: Orbán hazudik

foci_orban_viktorJó évet zárt tavaly a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiát is működtető Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány. Míg 2012-ben 2,97 milliárd forintot költhettek a támogatásokból, addig tavaly már 7,1 milliárdra ugrott a felhasznált összeg. Megnégyszereződött a költségvetésből érkező támogatás is, amely a korábbi 144,9 millió után 726 millióra ugrott. Az adatokból kibogarászható, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2013-ban 489,4 millió forinttal támogatta az alapítványt. Pedig személyesen Orbán Viktor mondta a Hír24 kamerája előtt, a felcsúti stadion átadása után, hogy nincs szó közpénzről, „a pénzt a vállalkozók termelik meg, és a vállalkozók döntötték el, hova adják.(…) Ez a vállalkozók pénze, ők használták föl, ezért nem közpénz”. A TAO-bevételekből is szépen kaszált az akadémia: egy év alatt 1,9 milliárd forintról 3,5 milliárdra nőtt a bevétele innen. Az „egyéb adományok” pedig 850 millióról 2,8 milliárdra duzzadtak 2013-ra.

Orbán Viktor hazudik minden kilométerkőnél, és ezt lenyeli a reá voksoló magyar. A felcsúti stadion csak jéghegy, hazai homokozó. Azt hazudja az egész őt kiszolgáló állam apparátusa szerint, hogy növekedett a reálbér. Nem. Azt hazudja, hogy növekedett a foglalkoztatottság. Nem. Sorolni kéne, hogy világos legyen, az élet mely mezsgyéit vette el tőlünk a rendezett világ által kiutált ember, aki épp építi a putyini elnöki rendszert a várban milliárdokért, de az sem közpénz, nem, a sajátja. Így iramlanak örök éjben kivilágított nappalok. De kapunk azért a pénzünkért, mondjuk ezt.
haon-news-charlotteInform-20101216-0237006900-1853
Ha akarom, agyonverhetlek egy kihallgatáson, mert úgy hiszem, loptál. Ha akarom, meg is verhetlek, bilincsbe köthetlek, mert szemeteltél. Ha akarom, bevihetlek gyerekestül, mert nem ott jársz, ahol én akarom. Ha akarom, nyugdíjas vagy (bíró, igazgató), ha akarom nem (rokkantak, rendvédelmisek, bányászok). Ha akarom, milliomos vagy, ha akarom, földönfutó (föld, trafik). Ha akarom, van állásod (közmunka, járási hivatal), ha akarom, nincs (köztisztviselő, közalkalmazott). Amit nem akarok: hogy beleugass az akaratomba, és megkérdőjelezd a hatalmam, na és tiszta törvényeket, jogszabályokat, azt nem akarok.

Ez van a stadionok mélyén. Egy beteg ember lelkében rezgő, gondosan titkolt, de a szavak szintjén túl megnyilvánuló zavar csitítása lehet a titok nyitja. Hiába mondja ugyanis a megszokott, már unalomig ismert lózungokat, feje rángása, nyelvének önálló életre kelése, az ajkak spontán nyaldosása, a szinte tik-elő szájmozgások a tudatalatti megbomlott harmóniájára utalnak. De legalábbis skizofréniára avatott értők szerint. Csúnya egy baj ez a skizi, ráadásul megspékelve a narcisztikus hatalomvággyal olyan elegyet alkot, amely hajlamos diktátorkodni, s ha leplezetten is, de az örökös miniszterelnök efelé tendál. Diktátorok szobrát egy idő után le szokás dönteni, a szobor fejét győzelmi jelként magasba emelni, még ha műanyagból van is. Viszont hungarocell ez az egész időtöltés, és az eredménye is annyi. Egy jobb szél hanyatt dönti. Ott lennék az avatáson.

homeless-vote

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!