Csengetett, mylord?

Ez annyira autentikus, annyira kerek, hogy úgy határoztam, nem módosítgatom, nem alakítgatok rajta, csak iderakom a hvg.hu-ból, és kínomban röhögve hátradőlök. Neked is jó szórakozást nyájas olvasó.

„Mivel a drága miniszterelnök úr kedvenc kibeszélőshow-jában, a Bálványosi Szabadegyetemen megint olyasmit mondott, hogy a magyarok fölhatalmazták a liberális demokrácia helyén egy új államszerveződés kialakítására, amely nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni kell, ezért az alábbi képletet ajánlom a szíves figyelmébe.

2 142 142 < 8 047 695

post_75103_20120208152450Persze a drága miniszterelnök nem a letűnt liberális demokráciák államalkotó polgárainak (akik csak és kizárólag arról döntöttek áprilisban – mégpedig trükkök százaival –, hogy az ellenzék nagyobb balfaszokból áll) nevében beszélt, hanem a nemzet nevében, ám így még kevésbé állnak meg a szavai. Ugyanis a drága miniszterelnök úr arról handabandázott a határontúliakat illetően, hogy az valamiféle morális egyensúly kifejeződése, hogy a sajnálatos 2004-es népszavazás után most a határon túliak szavazatával lett meg a kétharmados többség. Azonban, ha a drága miniszterelnök számára legkedvezőbb interpretációt vesszük, és föltételezzük, hogy az a 122 638 levélben érkező szavazat mind a ténylegesen a környező országokban élőktől érkezett, az akkor is messze elmarad (Szlovákiát nem számítva) a Kárpát-medencei alhangon 1 600 000 választókorú magyar számától. Tehát nem a határontúliak, hanem a határon túli fideszesek döntöttek, és valószínűleg ők sem arról, hogy a drága miniszterelnök úr a liberális demokrácia helyett egy nemzet- és munkaalapú lázálmot álmodjon a nyakunkba.

2663070103_004eab75fc_zA fentiek figyelembe vételével, és a drága miniszterelnök úr logikáját követve a magyar polgárok közel háromnegyedének és a határon túli magyarok több mint kilencven százalékának a fölhatalmazásával, illő tisztelettel arra kérem a drága miniszterelnök urat, hogy menjen a picsába.”

Ámen.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!