Orbán és a gyávaság: útban a diktátorok lelke felé

Orbán Viktornak adott helyeken és adott esetekben, leginkább az őt imádók körében meglehetősen nagy a pofája. Ha a legkisebb jelét is tapasztalja, hogy ellentmondanak neki, netán kérdéseket tesznek fel, fülét-farkát behúzva iszkol. Az utóbbi idő termése ennek bizonyságául.

Első csöngetés.

post_75103_20120208152450Lemondták Orbán Viktor washingtoni útját, ezért októberben csak New Yorkba és Los Angelesbe utazik. A hűvös viszony miatt Orbánt a Fehér Házban valószínűleg nem fogadták volna, és a külügyminisztériumban is csak helyettes államtitkári szinten, de a Georgetown Egyetemen tervezett előadása is kudarca fulladt. Az október 20-ra tervezett előadásra ugyanis az egyetem feltételül szabta, hogy utána nyilvános vitát tartsanak, ez azonban nem felelt meg a magyar félnek. De nem ez az egyetlen meghiúsult program a magyar-amerikai kapcsolatokban. A Fellegi Tamáshoz köthető Magyarország Kezdeményezések Alapítvány meghívott Budapestre egy volt kongresszusi képviselőkből és szakértőkből álló csoportot. A magát pártoktól független alapítványnak nevező szervezet az amerikai vendégeknek olyan programot javasolt, amelyben kormánytagokkal, Fideszes politikusokkal, zsidó vezetőkkel, jobboldali elemzőkkel és újságírókkal találkozhattak volna. Az ellenzék meg nem nevezett képviselőivel pedig csupán egy reggeli volt előirányozva. Az amerikaiak, miután hiába kértek kiegyensúlyozottabb programot, lemondták az augusztus végére tervezett látogatást.

Második csöngetés.

haon-news-charlotteInform-20101216-0237006900-1853Az éj leple alatt – szombatról vasárnapra virradóra, a múlt héten – váratlanul befejezték a német megszállási emlékművet a Szabadság téren. Egyelőre nem tudni, mikor lesz az avatóünnepség, Orbán Viktor már többször elhalasztotta az átadást, tartva a politikai kockázatoktól. Nem csoda, hiszen az egyre indulatosabb demonstrálók az erős rendőri védelem ellenére újabb tüntetéssorozatot terveznek az emlékműnél. Vasárnap már tojással dobálták meg a kész szobrot a több mint száz napja a téren tiltakozó tüntetők.

Harmadik csöngetés.

Nem volt, és nem is lesz avatóünnepség, és slusszpoén. Bekamerázták a Gábriel arkangyalos-sasos emlékmű hátsó részét. A Szabadság téren történtekről a rendőrség eddig is készített felvételeket, mostantól azonban az emlékműre szerelt kamerák szintén segítenek abban, hogy a hatóság nyilvántarthassa, kik tüntetnek a téren, illetve ki akarja megrongálni a kritikák kereszttüzében álló szoborcsoportot. Civilek április 8-a óta demonstrálnak az emlékmű ellen és számos zsidó szervezet mondott le a koncepció és a konzultáció teljes hiánya miatt a holokauszt-emlékévre nekik juttatott állami összegekről.

Negyedik csöngetés.
SEL6NCAMG1PB7CAQ7X7F3CAMV2PF5CATT23WCCA9TQ6A5CAONE4UICAWOI16QCADHTFQRCAYQX3G9CAMGQ3Z1CAEH7INZCAHMNC22CAWWNEXZCAE8MSD0CAGC7MJQCA9SCDFVCA0LKV6DCAEUZH2SHuszonötödik alkalommal rendezték meg ezen a héten az erdélyi Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábort, a Kárpát-medence legismertebb nemzetpolitikai eseményét. A tábor díszvendége, mint mindig, Orbán Viktor miniszterelnök volt. Bár a rendezők szerint idén is megpróbálták egymás mellé ültetni a különböző nézeteket valló erdélyi és magyarországi politikusokat, a román-magyar párbeszédnek is igyekeztek teret adni, mind az eddigi gyakorlat, mind az idei program ennek ellenkezőjét bizonyította.

Tusványos a hazaüzenések helyszíne csupán Orbán Viktor számára. A tusványosi nyári táborok korábbi sztárvendége, Traian Basescu román államfő, aki Orbán Viktor és Tőkés László társaságában többször vállalta a szereplést, az idén nincs a meghívottak között. Nem véletlenül. A korábbi barátságnak már nyoma sincs a két vezető politikus között, a román államfő állítólagos magyarbarátsága is a múlté.

A tavalyi tábor után, ahová szintén nem kapott meghívót, Basescu már saját hallgatósága előtt, a Marosfőn szervezett román ifjúsági szabadegyetemen nagy port kavaró bejelentést tett. Azt mondta, ez volt az utolsó év, amikor magyarországi politikusok „nyugodtan sétálgathattak” Románia területén.
216-001_FADFA78F511992CEB7AF730B0EBC40332850527A-nol
A ciklus még alig kezdődött el. Kíváncsian várjuk a handabandázást egyfelől, a nyuszi lét bizonyságait a másik oldalról. Ez így csomagban amúgy a méretes diktátorok sajátja.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum