Rendszer alakul a törvényen túl

A 2010-ben megkezdett ámokfutás folytatódik, mi több, magasabb szintre is emelkedik immár. Eljutott az ország oda, amikor már semmi sem számít, mert minden úgy van, ahogy a Fidesz-kompánia akarja, és ha kell, még papírt is szereznek róla. Most már bírósági szinten is, íme az újabb abszurd, ami hihetetlen, de igaz, ez megtörtént 2014-ben Magyarországon, ami ugye már nem köztársaság.

Nem perelheti Bajnai Gordon Hoppál Péter Fidesz-szóvivőt azért, mert valótlanságokat állított róla. Ezt most már jogerősen is kimondta a Pécsi Ítélőtábla. Bajnai Gordon a Fidesz szóvivő két megszólalása miatt perelt. Az ingatlanadó-fizetésről Hoppál azt állította, hogy Bajnai bevezetné. A Lendvay utcai Fidesz-székház elfoglalásáról pedig, hogy: “Bajnai Gordon erőszakos cselekményekre buzdította, bátorította azokat a fiatalokat, akik törtek-zúztak a Fidesz-székházban márciusban”.

A vádakra semmilyen bizonyíték nem volt, ezért Bajnai személyiségi jogi pert indított. A táblabíróság megalapozottnak találta az ügyben korábban eljáró Pécsi Törvényszék döntését, amely szerint Hoppál Péter csak a Fidesz álláspontját közvetítette, azaz parancsra cselekedett. Hatáskörét nem lépte túl, ezért a felperes nem érvényesítheti igényét vele szemben. Parancsra tettem, ez hangzott el annak idején védekezésként legtöbbször Nürnbergben is. Ott nem volt foganatja, nálunk ez most felmentő ítéletet eredményez, itt vagyunk, köszönjük szépen.

Grecsó Krisztián írt arról a mentalitásról, ami most újólag előkerült, illetve megvolt ez már, csak megint manifesztálódott, íme:

„Egy évtizeddel ezelőtt még nem értettem a rendszert. Nem tudtam, hogy itt nagyjából negyvenévente újraosztják a lapokat, egyszerűen elveszik, amink van, és odaadják másnak, rokonnak, ismerősnek, aki elég gerinctelen és gyáva. Egyszerűen kiosztják maguk között a másét. Errefelé nem szent a magántulajdon és soha nem is volt az, elkobzások, kitelepítések, lenyúlások sorozata a mi lábszagú életünk, ez az elhazudott kelet-európai mese. A vonatra segített szomszédok, a téeszbe terelt utolsó tehénke; újabban meg az elkobzott nyugdíj, a tabak, a megművelt földek, erdő, jól termő biogazdaság. Látja a magyar, hogy ott a másé, hogy szép a másé. Nézegeti, gusztálja. És akkor elveszi, ellehetetleníti, elzavarja, kiutálja, törvényt hoz rá. Azt a dialógust kellene lejegyezni, bemagolni, ahogy a főpolgármester és a miniszterelnök szemlézi a belvárost, veszik őket filmre, minden szavukra tanú van, és akkor azt mondja minden élet ura, hogy az ott szemben milyen kívánatos. Azt a szép épületet vissza kéne venni, „majd hozunk rá törvényt”. Markolják erős kezükkel a kapaszkodót, testes, elégedett emberek, tudják, mit érnek, tudják, hogy lehet, meg lehet kívánni, ami megkívánható. Semmilyen következménye nem lesz.”

Mint ahogyan ennek sem. (Forrás: Népszabadság)

„Működő színházat hajítanak ki az Orbán Viktor hivatalának várbeli helyszíneként megnevezett épületből. A rangos játszóhelyet megdöbbentette, hogy a sajtóból tudták meg a hírt. Kurucz Éva kormányszóvivő a múlt héten, első nyilvános szereplésén jelentette be, hogy a kormányfő hivatala az országházból a Várba költözik, az új székhely a Karmelita kolostor lesz. Azt az apróságot viszont nem közölte, hogy az épület nem üres: a legrangosabb magyar táncművészeti előadóhely, a Nemzeti Táncszínház működik itt. A színház vezetősége a sajtóból tudta meg, hogy nemsokára menniük kell. A főigazgató nem nyilatkozott a lapnak, jóllehet arról még kevesebbet tudni, hol lesz új helye az intézménynek.

A Magyar Táncművészek Szövetségének ügyvezető titkára, Szalay Tamás szerint a terv “sosem volt kimondva”, bár már az előző ciklusban megpendítette a Miniszterelnökség a témát. A közelmúltban viszont emberek érkeztek, hogy felmérjék az épületet. Mihályi Gábor, a szövetség elnöke viszont úgy látja: „nem volt nehéz kitalálni, hogy ez az épület is szóba jöhet”.

Ám azt senki sem tudja, hová költözhet a színház. Nem tudnak ugyanis olyan helyszínről, ahol nagyszínpadot és kamaratermet is tudnának egyidejűleg kizárólagos használatukra bocsátani. Szalay úgy véli: a kormányzat megoldási terveiről azért nem hallottak, mert ilyenek nincsenek is. A Karmelita kolostorban egyébként több mint két évszázada, 1787. október 17. óta színház működik, itt volt a Bánk bán budai bemutatója 1835-ben.”

Köpni kell a’la AE Bizottság, vagy fuck-ot mutatni a’la Quimbi.

“Én má’ nem muzsikálok, csak egy jelet adok a gépnek: ő mutassa meg helyettem,
ahogyan mozdul bennem a lélek. Kicsit félek, de arra gondolok, vajon mit várok a sorstól, ha hányok az édestől, és izzadok a sóstól. Nem vagyok én részeg, csak hát igen-igen kába, Ha szerelmes az ördög, uh, tudod, ő nem szeret hiába, Most már dobozban, ami fontos, azon lakat, és lakat a szádra, Csendben élvezz bele a fürdőkádba.”

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!