Osztrák fricska a másság jegyében

Itt van ez a Conchita Wurst, a szakállas nő – vagy női férfi, a fene se tudja -, aki képes volt megnyerni az amúgy semmire sem való Eurovíziós Dalfesztivált. Abszurd kinézetű egy figura, az biztos, hogy zeneileg mit ér, az most mellékes. Az viszont hóttziher, hogy minálunk nem hogy színpad meg kamera közelébe nem engednék, sokkal inkább tojással dobálnák meg, hacsak jól meg nem ruháznák felvilágosult honfitársaink az utca kövén.

Ezzel szemben mit tesznek a sógorok, leborulnak elé.

„Ezrek ünnepelték a május 11-ei koppenhágai diadal óta első koncertjén vasárnap Bécsben Conchita Wurst (Thomas Neuwirth) osztrák énekest, akinek tiszteletére fogadást adott hivatalában Werner Faymann kancellár.

Az osztrákok büszkék arra, amit Ön a dalversenyen elért – mondta az ingyenes szabadtéri koncertet megelőző fogadáson az osztrák kormányfő, megköszönve az Ausztriának hozott dicsőség mellett az imázst, a kisugárzást is. A kancellár hangsúlyozta, hogy nemcsak a művészi teljesítmény fontos, hanem az üzenet is, amelyet az előadó a külföldnek küldött. Az Ön üzenete a tolerancia, a szeretet, az életöröm – mondta Faymann, különleges megtiszteltetésnek nevezve, hogy hivatalában fogadhatta a rendhagyó küllemű énekest.

A rendőrség adatai szerint tízezer rajongó gyűlt össze a kancellári hivatal előtti téren, a Ballhausplatzon adott koncerten. A köztévé kettes csatornája által élőben közvetített rendezvényen a 25 éves előadó többek közt a Koppenhágában győztes számot és azt a Céline Dion-dalt énekelte, amellyel annak idején feltűnt az egyik osztrák tehetségkutatóban.

Pénteken Christoph Schönborn bécsi érsek újságcikkben fejezte ki örömét az énekes győzelme fölött, valóságos és fontos kérdésnek nevezve a Wurst fellépése által felvetett témát, a másság elfogadását. Az osztrák egyház feje imáját és áldását ajánlotta fel a sokak által elutasított énekesnek, hangoztatva, hogy a minden embernek kijáró tisztelet megilleti azokat is, akikkel esetleg nem értünk egyet.

Az osztrák előadó győzelme annak jele, hogy Európa a helyes irányba, a tolerancia és diszkriminációmentesség felé halad, még ha eltérő tempóban is – mondta a legjelentősebb európai emberi jogi szervezet, az Európa Tanács főtitkára a szombati homofóbiaellenes világnap alkalmából. Európa azt akarta megmutatni, hogy kiáll a kifejezési szabadság mellett, és hogy Európában a közvélemény némi birizgálása is megengedett – mondta Thorbjorn Jagland, aki szerint előre visz, ha valaki mer másvalamit csinálni, egy kissé más lenni. Jagland egyúttal óvott attól, hogy a tolerancia ügyében túl nagy nyomást gyakoroljanak a lassabban haladó országokra, például Kelet-Európára.”
(MTI)

Hozzáfűzni valóm csak annyi: jól emlékszünk még Semjén szakállas bácsis kiszólására, hogy papi karunk megnyilvánulásairól már szó se essék. Ekkora köztünk a különbség, mondhatni fényévnyi.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!