2013 év bejegyzései

Nincs fülük ezeknek szájakra

Azt már régen megszoktam, ily módon immunissá is váltam a jelenséggel szemben, hogy amikor a kormány vagy a Fidesz számtalan szóvivőjéből – mindegy, egy cég a kettő – valamelyik (mostanában ez a Kocsis Máté névre hallgató a legmenőbb) sajtótájékoztatási célzattal a pulpitusra és a mikrofon mögé lép, akkor a valóságon elegánsan

Read More…

Posted in Egyéb

Lejtmenet kampf

 „Én évtizedek óta népzenélek amatőr szinten. Eddig nem volt gáz, de most mindenki jobbikos pozőrnek, vagy fidesz seggnyalónak tart. Mert ugye magyar csak akkor vagy, ha a két segg közül ezt az egyiket nyalod. Ezt is köszönhetem a jobboldali kultúrkampfnak. Pedig én csupán imádom a magyar népzenét.”                                                                                                             hangveto.hu  Hajnalban

Read More…

Posted in Egyéb

Miatyánk, trafik a mennyekben

A mai Magyarországon ezekben a napokban központi, már-már létet meghatározó kérdéssé – sőt, üggyé – vált a trafik. Ady-féle magasságokba emelkedik, hiszen a vén verselőnek is akadtak nimbusz-szavai, amelyekkel, holott nagyon jól látta az őt körülvevő világ ostobaságát és mindennapi ugarosságát, maga sem tudott mit kezdeni, amikor arról vallott, hogy:

Read More…

Posted in Egyéb

A lét elviselhető könnyűsége

Képzeld el, nyájas olvasó, hogy Magyarországon vagy egy tüntetésen, és nincs hörgés, nincs rendőrattak, hanem ilyesmik hangzanak el hóttkomolyan. A fő szervező Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (továbbiakban MKKP) vezetője hangosbeszélőn a következő iránymutatást adta a megjelenteknek: „Holnap legyen tegnap!”, „Nézz hülyén!”, „Oszlassanak fel!”, „Követeljük, hogy haladéktalanul, úgy

Read More…

Posted in Egyéb

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum