Lejtmenet kampf

                                                                                                          hangveto.hu

 Hajnalban – amikor szokás szerint – kirúgott magából az ágy, gyalogolni kezdtem a világhálón, és valahol – már nem tudom mely írás kapcsán – találkoztam ezzel a kommenttel, amely hanyatlökött, és ha amúgy nem lettem volna már eddig is teljesen tisztában, milyen lelki szegénységbe igyekszik taszítani minket a Fidesz-egyház, ezek a mondatok kávé helyett is az éberlétbe húztak, miközben arra is rámutattak, mennyire szétszakadt itt minden több év „eredményes” működéseképpen, hogy már mindenki gyanús. Az egyik oldal liberálbolsevik buzi, a másik rovásírásos, máriaországos tajparaszt, és mint a kommentből kiderül, arra a szintre léptünk, amikor a népzene szeretete Orbánhoz taszít, a külföldön elért magyar siker pedig zsidózást vált ki. Azaz, eluralkodott a relativizált életérzés és nyomában a nihil.

Mondjuk három éven át módszeresen tettek is érte, a jelenleg kialakult magyar szellemi létállapot több, jól felépített attak eredménye, a gazdasági alattvalók megteremtése mellett ugyanis a rezsim nagy figyelmet fordít arra, hogy az eddig volt múltat gyökeresen eltörölje, illetve: visszavigye az időben mintegy hetven évet. Úgy tűnik, az ámokfutás eredményes.

A kormány egyrészt maximálisan koncentrálni akarja az állam hatalmát, másrészt harcot vív az értelmiség függetlensége ellen. A kormánynak csak az a történelemfelfogás felel meg, amely kiszolgálja a politikai érdekeiket, azaz megnevezi az ellenséget a volt kommunista párt utódaiban.

Voltak ennek jól kivehető sarokpontjai, a legelső a médiatörvény átalakítása 2010 elején, amely az első hördületet hozta a nem a sztyeppéken szocializálódott népek körében. Ezzel kapcsolatban Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott azt mondta: „valamelyik zseni” kitalálta, hogy – a nemrégiben fiatalon elhunyt – Szalai Annamária „csinálja a médiát”. Kerényi szerint Szalai „hatalmas” életművet hozott létre, ami azon a felismerésen alapult, hogy média nélkül minden hatalom bukásra van ítélve. A kormányváltás után Szalai az egész addigi médiarendszert „felrobbantotta”, és néhányadmagával egy újat hozott létre, amihez kitalált egy olyan jogi nyelvezetet, amit rajtuk kívül alig ért valaki. És ez volt a jó, és a szegény »ballib« azt se tudta, miről beszélnek, mi az, hogy tartalomszolgáltatás, mi az, hogy médiatámogató alap. – Ha Kerényi így látja, jól van, neki. De ez csak az első lépcső volt az újmagyar felé.

A második etap: a filozófusok. A Filozófiai Intézet kutatóival – Heller Ágnessel, Radnóti Sándorral, Gábor Györggyel és másokkal – szemben 2011 januárjában indult hadjárat, de a megfogalmazott pénzügyi visszaélésekről végül kiderült, hogy alaptalanok, ám a kormányhoz közel álló lapok hosszú időn át napirenden tudták tartani a vádakat, és segítettek az üzenet értelmezésében is: a Magyar Nemzet például azt írta, „ez az a liberális filozófusi kör, amely szinte naponta állítja erkölcsi pellengérre a konzervatív oldal szereplőit”.

                                                                       nepszava.com

 2011 őszén a színházak körül tört ki botrány, de a regnáló hatalom ezt nem tartotta annak, csak mindenki más szerte Magyarországon, és a világon. A kultúrharc egyik emlékezetes fejezete az Új Színházban történt vezetőváltás, a Dörner–Csurka páros kinevezése. Igaz, Csurkát sokadik antiszemita cikke miatt 2012 januárjában megfosztották pozíciójától, majd az író nem sokkal később meghalt, a színházat jelenleg is a MIÉP-elkötelezettségéről ismert Dörner György vezeti. (Közbeszúrás: a hatalom persze Alföldyvel takarózott, saját érdemének tudva be, hogy engedi dolgozni, hogy utána mi történt, az tudvalévő.)

                                     hir24.hu

 A film: 2011 tavaszán Andy Vajna vezetésével létrehozták a Magyar Nemzeti Filmalapot. Vajna szerint a Magyar Mozgókép Közalapítvány megszüntetésével lezártak egy korszakot, és elindult egy új: arra az évre tíz filmet terveztek, négy pedig már leforgott. Ugyanakkor a Vajna vezetése óta eltelt két év alatt egyetlen film sem készült el, az idei Filmszemle pedig elmaradt.

 Összpofon az összművészetnek. A Magyar Művészeti Akadémia élén Fekete György belsőépítész is mélyreható átalakításokba kezdett. Az MMA a 2,5 milliárdos költségvetési támogatás mellett megkapta a Vigadót és a Műcsarnokot, emellett intézményirányító és kinevező jogkörrel is felruházták. Fekete György kifejtette, csak azok válhatnak szervezete tagjává, akik karakteres nemzeti elkötelezettséget vállalnak.

 De nem sorolom tovább, inkább idézek Szerbhorváth Györgytől:

„Mert milyen kormányfő az, akinek az utóbbi évtizedben már csak a dakota közmondások idézésére futja? Akihez a kultúra csak a legtávolabbi értelmében áll közel. Az neki a valami, amit az emberek csinálnak: focit, kolbász- és pálinkafesztivált. De még Wass Albertet és Nyírőt sem olvassa, nemhogy kortársakat. Színházban sem igen láthatták őt, és csak a jaj-de-híres-biztos-jó Cézanne tárlatát nézte meg, főleg szuvenírt bevásárlandó. Másra aligha emlékszünk. De ez talán nem volna baj, ha jól kormányozna (elődei sem voltak épp kultúrbuzik, a kormányfők közül műveltségben csak Antall József emelkedett ki), de hát annak megítélése is – maradjunk most annyiban – enyhén kétséges. S ha megszólalnak, ő is, drága barátai is, csak azt tudják szajkózni: keresztény Európa.”

 Meg a futball.

                                                              piroslapok.blog.hu

Az egy dolog, hogy Orbán számára a szellemi teljesítmény csúcsa a labda rugdosása, mert már azt is kifejtette, hogy ez az a sport, ami a legtöbb gondolkodást igényli, és mi magyarok erre termettünk. Ilyen felfogás mellett nem csoda, ha erre a területre számolatlanul mennek el az adóforintok. Az efféle hülyeségben hű társa Szöllősi György, a felcsúti akadémia kommunikátora, aki a Magyar Naranccsal került párbajba az ügyben, és kurvára rosszul jött ki belőle.

 Ilyeneket bírt állítani a csatában:

„Legsikeresebb kulturális termékünk a foci. Ráadásul a futball mélyen gyökerezik a magyar hagyományban, a magyar kultúrában, a legnagyobb nemzetközi hatású és legsikeresebb kulturális termékünk a huszadik században a focink volt. Vagyis végtelenül primitív és ostoba megközelítés kinevetni, leköpni a magyar futballt csak azért, mert eredménytelen, züllött, kétségbeejtően rossz.”.

De tessék csak ízlelgetni az utolsó mondatban rejlő Freudot még egyszer: „…végtelenül primitív és ostoba megközelítés kinevetni, leköpni a magyar futballt csak azért, mert eredménytelen, züllött, kétségbeejtően rossz…”.

Így a szellemi tobzódás aljára érve igazak visszavonhatatlanul Para Kovács Imre szavai az Amerikai Népszavából.  

                                          m.hir24.hu

 „A tudatlanok fölötti totális ellenőrzés megszerzése eddig az egyházak privilégiuma volt a világban, és ha néhány politikus megpróbálkozott ezzel, az nagyon véres háborúba torkollt, és/vagy megalázó bukás lett a vége. Reméljük az utóbbit. Azonban fontos megérteni, hogy a Fidesz ellenzékbe szorulása után ezek az emberek nem lesznek képesek betagozódni a társadalomba, nem fogják elfogadni a választások végeredményét, nem használhatók majd értelmes munkára, mert az ő Orbán Viktoruk nem politikus, akit négyévente megmérnek, és ha könnyűnek találnak, választanak helyette másikat.”

A rendszer felépült, és működik, nyomában szétszakadt minden. Az ország útban a lelki szegénység felé, tobzódva a sikerek között, mindhalálig harcolva, míg csak el nem jő teljesen a szép, új világ.

Így a végire érve ébredtem föl teljesen, és megadtam magam Attila hangulatának:

„Az ember végül homokos, /szomorú, vizes síkra ér,/ szétnéz merengve és okos/ fejével biccent, nem remél./ Én is így próbálok csalás/ nélkül szétnézni könnyedén.”

Hát persze, hogy ő fölösleges volt a Duna partján.