Lejtmenet kampf

 „Én évtizedek óta népzenélek amatőr szinten. Eddig nem volt gáz, de most mindenki jobbikos pozőrnek, vagy fidesz seggnyalónak tart. Mert ugye magyar csak akkor vagy, ha a két segg közül ezt az egyiket nyalod. Ezt is köszönhetem a jobboldali kultúrkampfnak. Pedig én csupán imádom a magyar népzenét.”  

                                                                                                          hangveto.hu

 Hajnalban – amikor szokás szerint – kirúgott magából az ágy, gyalogolni kezdtem a világhálón, és valahol – már nem tudom mely írás kapcsán – találkoztam ezzel a kommenttel, amely hanyatlökött, és ha amúgy nem lettem volna már eddig is teljesen tisztában, milyen lelki szegénységbe igyekszik taszítani minket a Fidesz-egyház, ezek a mondatok kávé helyett is az éberlétbe húztak, miközben arra is rámutattak, mennyire szétszakadt itt minden több év „eredményes” működéseképpen, hogy már mindenki gyanús. Az egyik oldal liberálbolsevik buzi, a másik rovásírásos, máriaországos tajparaszt, és mint a kommentből kiderül, arra a szintre léptünk, amikor a népzene szeretete Orbánhoz taszít, a külföldön elért magyar siker pedig zsidózást vált ki. Azaz, eluralkodott a relativizált életérzés és nyomában a nihil.

Mondjuk három éven át módszeresen tettek is érte, a jelenleg kialakult magyar szellemi létállapot több, jól felépített attak eredménye, a gazdasági alattvalók megteremtése mellett ugyanis a rezsim nagy figyelmet fordít arra, hogy az eddig volt múltat gyökeresen eltörölje, illetve: visszavigye az időben mintegy hetven évet. Úgy tűnik, az ámokfutás eredményes.

A kormány egyrészt maximálisan koncentrálni akarja az állam hatalmát, másrészt harcot vív az értelmiség függetlensége ellen. A kormánynak csak az a történelemfelfogás felel meg, amely kiszolgálja a politikai érdekeiket, azaz megnevezi az ellenséget a volt kommunista párt utódaiban.

Voltak ennek jól kivehető sarokpontjai, a legelső a médiatörvény átalakítása 2010 elején, amely az első hördületet hozta a nem a sztyeppéken szocializálódott népek körében. Ezzel kapcsolatban Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott azt mondta: „valamelyik zseni” kitalálta, hogy – a nemrégiben fiatalon elhunyt – Szalai Annamária „csinálja a médiát”. Kerényi szerint Szalai „hatalmas” életművet hozott létre, ami azon a felismerésen alapult, hogy média nélkül minden hatalom bukásra van ítélve. A kormányváltás után Szalai az egész addigi médiarendszert „felrobbantotta”, és néhányadmagával egy újat hozott létre, amihez kitalált egy olyan jogi nyelvezetet, amit rajtuk kívül alig ért valaki. És ez volt a jó, és a szegény »ballib« azt se tudta, miről beszélnek, mi az, hogy tartalomszolgáltatás, mi az, hogy médiatámogató alap. – Ha Kerényi így látja, jól van, neki. De ez csak az első lépcső volt az újmagyar felé.

A második etap: a filozófusok. A Filozófiai Intézet kutatóival – Heller Ágnessel, Radnóti Sándorral, Gábor Györggyel és másokkal – szemben 2011 januárjában indult hadjárat, de a megfogalmazott pénzügyi visszaélésekről végül kiderült, hogy alaptalanok, ám a kormányhoz közel álló lapok hosszú időn át napirenden tudták tartani a vádakat, és segítettek az üzenet értelmezésében is: a Magyar Nemzet például azt írta, „ez az a liberális filozófusi kör, amely szinte naponta állítja erkölcsi pellengérre a konzervatív oldal szereplőit”.

                                                                       nepszava.com

 2011 őszén a színházak körül tört ki botrány, de a regnáló hatalom ezt nem tartotta annak, csak mindenki más szerte Magyarországon, és a világon. A kultúrharc egyik emlékezetes fejezete az Új Színházban történt vezetőváltás, a Dörner–Csurka páros kinevezése. Igaz, Csurkát sokadik antiszemita cikke miatt 2012 januárjában megfosztották pozíciójától, majd az író nem sokkal később meghalt, a színházat jelenleg is a MIÉP-elkötelezettségéről ismert Dörner György vezeti. (Közbeszúrás: a hatalom persze Alföldyvel takarózott, saját érdemének tudva be, hogy engedi dolgozni, hogy utána mi történt, az tudvalévő.)

                                     hir24.hu

 A film: 2011 tavaszán Andy Vajna vezetésével létrehozták a Magyar Nemzeti Filmalapot. Vajna szerint a Magyar Mozgókép Közalapítvány megszüntetésével lezártak egy korszakot, és elindult egy új: arra az évre tíz filmet terveztek, négy pedig már leforgott. Ugyanakkor a Vajna vezetése óta eltelt két év alatt egyetlen film sem készült el, az idei Filmszemle pedig elmaradt.

 Összpofon az összművészetnek. A Magyar Művészeti Akadémia élén Fekete György belsőépítész is mélyreható átalakításokba kezdett. Az MMA a 2,5 milliárdos költségvetési támogatás mellett megkapta a Vigadót és a Műcsarnokot, emellett intézményirányító és kinevező jogkörrel is felruházták. Fekete György kifejtette, csak azok válhatnak szervezete tagjává, akik karakteres nemzeti elkötelezettséget vállalnak.

 De nem sorolom tovább, inkább idézek Szerbhorváth Györgytől:

„Mert milyen kormányfő az, akinek az utóbbi évtizedben már csak a dakota közmondások idézésére futja? Akihez a kultúra csak a legtávolabbi értelmében áll közel. Az neki a valami, amit az emberek csinálnak: focit, kolbász- és pálinkafesztivált. De még Wass Albertet és Nyírőt sem olvassa, nemhogy kortársakat. Színházban sem igen láthatták őt, és csak a jaj-de-híres-biztos-jó Cézanne tárlatát nézte meg, főleg szuvenírt bevásárlandó. Másra aligha emlékszünk. De ez talán nem volna baj, ha jól kormányozna (elődei sem voltak épp kultúrbuzik, a kormányfők közül műveltségben csak Antall József emelkedett ki), de hát annak megítélése is – maradjunk most annyiban – enyhén kétséges. S ha megszólalnak, ő is, drága barátai is, csak azt tudják szajkózni: keresztény Európa.”

 Meg a futball.

                                                              piroslapok.blog.hu

Az egy dolog, hogy Orbán számára a szellemi teljesítmény csúcsa a labda rugdosása, mert már azt is kifejtette, hogy ez az a sport, ami a legtöbb gondolkodást igényli, és mi magyarok erre termettünk. Ilyen felfogás mellett nem csoda, ha erre a területre számolatlanul mennek el az adóforintok. Az efféle hülyeségben hű társa Szöllősi György, a felcsúti akadémia kommunikátora, aki a Magyar Naranccsal került párbajba az ügyben, és kurvára rosszul jött ki belőle.

 Ilyeneket bírt állítani a csatában:

„Legsikeresebb kulturális termékünk a foci. Ráadásul a futball mélyen gyökerezik a magyar hagyományban, a magyar kultúrában, a legnagyobb nemzetközi hatású és legsikeresebb kulturális termékünk a huszadik században a focink volt. Vagyis végtelenül primitív és ostoba megközelítés kinevetni, leköpni a magyar futballt csak azért, mert eredménytelen, züllött, kétségbeejtően rossz.”.

De tessék csak ízlelgetni az utolsó mondatban rejlő Freudot még egyszer: „…végtelenül primitív és ostoba megközelítés kinevetni, leköpni a magyar futballt csak azért, mert eredménytelen, züllött, kétségbeejtően rossz…”.

Így a szellemi tobzódás aljára érve igazak visszavonhatatlanul Para Kovács Imre szavai az Amerikai Népszavából.  

                                          m.hir24.hu

 „A tudatlanok fölötti totális ellenőrzés megszerzése eddig az egyházak privilégiuma volt a világban, és ha néhány politikus megpróbálkozott ezzel, az nagyon véres háborúba torkollt, és/vagy megalázó bukás lett a vége. Reméljük az utóbbit. Azonban fontos megérteni, hogy a Fidesz ellenzékbe szorulása után ezek az emberek nem lesznek képesek betagozódni a társadalomba, nem fogják elfogadni a választások végeredményét, nem használhatók majd értelmes munkára, mert az ő Orbán Viktoruk nem politikus, akit négyévente megmérnek, és ha könnyűnek találnak, választanak helyette másikat.”

A rendszer felépült, és működik, nyomában szétszakadt minden. Az ország útban a lelki szegénység felé, tobzódva a sikerek között, mindhalálig harcolva, míg csak el nem jő teljesen a szép, új világ.

Így a végire érve ébredtem föl teljesen, és megadtam magam Attila hangulatának:

„Az ember végül homokos, /szomorú, vizes síkra ér,/ szétnéz merengve és okos/ fejével biccent, nem remél./ Én is így próbálok csalás/ nélkül szétnézni könnyedén.”

Hát persze, hogy ő fölösleges volt a Duna partján.

 

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!