Miatyánk, trafik a mennyekben

A mai Magyarországon ezekben a napokban központi, már-már létet meghatározó kérdéssé – sőt, üggyé – vált a trafik. Ady-féle magasságokba emelkedik, hiszen a vén verselőnek is akadtak nimbusz-szavai, amelyekkel, holott nagyon jól látta az őt körülvevő világ ostobaságát és mindennapi ugarosságát, maga sem tudott mit kezdeni, amikor arról vallott, hogy: „A Börze, a Tőzsde, nekem olyan rettegtető, imponáló nagy szavak, mint a Halál, a Szerelem s az Élet.” Így vagyunk magunk immár a trafikkal, amely sok titkával, váratlan helyeken való feltűnésével, mások földbe taposásával növi ki magát életet meghatározó üggyé, és emelkedik mitikus magasságokba befonva immár a klérust is bűvkörébe.

Azon már rég túljutottam, hogy nemzeti pöfékeldék nyitottak kórház, iskola, tüdőgondozó és egyebek mellett, de hogy a biznisz a kegytárgyakat is képes kiszorítani a templom tövéből, az már hab a tortán. Az Új ember című katolikus hetilap panaszkodik is.

„Legrosszabb rémálmainkban sem képzeltük, hogy dohánybolt verhet tanyát egy egyházi tulajdonú épületben. Az egész koncepció hibás. Különös, hogy egy nagy hagyományú rend, ahelyett, hogy élne a belvárosban való jelenlét előnyeivel, és evangelizációs célnak szentelné Budapest egyik legközpontibb terén, a templomtól néhány méterre lévő ingatlanát, azt élelmiszerek árusítására adja bérbe. De az már végképp elfogadhatatlan, hogy a dohánybizniszt sem tartja távol magától.”

Bár távol áll tőlem a katolicizmus, a lap felhorgadását teljesen jogosnak tartom. Mert mit szólna mondjuk maga a névadó Assisi Szent Ferenc, aki úgy tartotta, ha a dolgok nem jól mennek körülötte, akkor először is neki magának kell megtérnie, nem másoknak. Ha ennyire elhatalmasodott a fényűzés és az erkölcstelenség, akkor neki kell radikálisan szegény és tiszta életet élnie, mivel ő a hibás mindebben.

Máma valahogy nincs így, a lélek tisztaságát legyőzi a pénz, amely nemzeti trafik formájában ölt testet a hit nevében. Ilyképpen immár magasabb szinten talál egymásra állam és egyház, a kép hirtelen kikerekedik, mintegy méltóságossá válik a biznisz és urambocsá az Isten jóváhagyásával, haegyáltalán.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!