Isten látja lelkemet – holott nem kéne -, mégsem szeretem az MSZP ügyeletes megmondó-emberét, akit mindenki csak Szanyi kapitányként ismer manapság, és teljes hittel élem azt a meggyőződést, hogy többet árt ügyének, így vele együtt nekünk is – sajátos keménynek vélt – stílusával, mintsem használna.
Ám ami vele történt ma az „ország házában” az már mégsem komilfó, azon a szinten van, amikor drága Peresztegi tanár úr nagy hangon kijelentette a fizika órán: ez már sok a többnél.
Egyébiránt ő volt az is, hogy a fegyelmezetlen nebuló ellenőrzőjébe ezt a bejegyzést tette – vélve így a megszeppent gyerek, és főképpen annak apja kellőképpen megrémül – ezt írta tehát a világoskék füzetbe: „Óra alatt ett”. Viszont a legjobb, hogy az apa válaszolt is a kihívásra, és üzent is rögtön vissza a szigorú embernek, nem másképp: „Egészségére!”
Ezzel a dolgok a helyükre kerültek, a zabáló gyermek és apja megnyugodott, meg a tanár úr is. Így ment ez.
Nos, Szanyi kapitány már „sok a többnél” dolgot vett a fejébe, ezt írásba is adta már jó előre, így vélve részéről lerendezettnek a dolgot, csak azzal nem számolt, hogy óra alatt esz is. De megtette, és az ő tanár ura is jóságos volt, ő a „Kövér, a köteles” köszönhetően az állandó jelzőt Secretman-nek már jó évtizede.
Nos, a bajuszos tanár úr megelőzve a nagyobb bajt úgy döntött, hogy az oda nem illő szavakat el sem engedi mondani a megszentelt falak között, nehogy aztán a kapitány ellenőrzőjébe kelljen bejegyezni a fejében izzó lázálmokat. Egyszóval éppen nem Peresztegi tanár úr stílusában kijelentette: kuss van fiam.
Mindez sajátos annak tükrében, hogy itt már sok minden elhangzott a „térdre csuhások”-tól a „hordót a szónoknak”-ig, igaz, ezek még nem a bajuszos regnálása alatt, viszont már az ő idejében kurváztak itt le női képviselőt, zsidóztak, cigányoztak is párszor mindenféle feddés nélkül, azaz, a „Tház” falai között éppen az a kettős mérce működik, ami miatt – az Unióra utalva minduntalan – a Fidesz folyamatosan visong.
Hát ez van, de a pajkos Szanyi gyerek kicselezte az elnököt, táblán mutatta fel, mit is akart mondani. Egyébként csupán trafikozott egy kicsit, de ez rohadtul érzékeny pont mostan a kormánypártnál, sokkal inkább, mint akármi más dolog a világon, ami amúgy meghatározza a ’zemberek mindennapjait most éppen.
De hát azok nem jelentenek hangsúlyos problémák a mai mindennapokban, tán éppen ez okozhatta, hogy a közszolgálati híradó valahogyan elfelejtette a Szanyi-féle táblát megmutatni, s ezzel úgy tett, mint a bújócskázó kisgyerek, aki, ha befogja szemét, azt hiszi, láthatatlan.
Pedig nem.
Jól látszik itt minden, ha el is kívánnák takarni nagy buzgalommal, mintha Kosztolányi járna az ő fejükben: „Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem./És azt is tudom, hogy el kell mennem innen…
Vélemény, hozzászólás?