2011 márciusában volt egy csodálatos nap, amikor 21-én nem a Tanácsköztársaságra emlékezett meg kormányunk, hanem a világon egyedülálló nóvummal lepte meg a nagyérdeműt. E jeles alkalommal tette közzé honlapján a Nemzetgazdasági Minisztérium a már nevében is csodás úgynevezett államadósság-mérőt, amelyet aztán boldog-boldogtalan – aki internet közelébe került – ámulva tanulmányozhatott.
Megvolt ennek persze a maga jó oka, valamikor etájt hirdette meg a NER kiemelt céljaként az államadósság elleni kitartó és kérlelhetetlen küzdelmet, mint Magyarhon felemelkedésének legfőbb zálogát. Akkor ez a mérő a GDP-hez viszonyítva 81,18 százalékon állt, és a cél az volt, hogy ez az érték 70 százalék alá csökkenjen, ami – valljuk be – nemes cselekedet lett (volna). Ez az adósságnyomás-mérő aztán működgetett is, az idő meg telt-múlt, ahogyan azt a természete diktálta neki, de a nyomás az Istennek sem akart csökkenni annak ellenére, hogy a legkülönfélébb dolgokat tették érte, lásd a MANYUP 3000 milliárdjának lenyúlása meg egyéb cukiságok, de az is előfordult, hogy az a rohadt nyomás nem csökkent, ellenben növekedett, nos, ekkor történt az a közgazdasági csoda, hogy az akkor még pénzügyminiszterként alkotó kuszaszemű honmentő barátunknak sikerült elmagyarázni, hogy az a növekedés valójában csökkenés, ami megismételhetetlen bravúr, ezt be kell látnunk.
De az a rohadt mutató soha nem jelezte azt az értéket, amelyet rajta látni óhajtottak volna a látni kívánók, és ez így nem volt jó. Nekik. De elérkezett a felszabadulás ideje, amikor az Unió és a rohadt IMF rabláncai lekerültek rólunk, így jöhetett az a kormányzati hókuszpók, hogy már nincs is szükség a nyomás méregetésére, legfőképp annak mutogatására, mert az a valóságot ábrázolja, s nem azt, amit róla nekünk mesélni próbálnak, és nem egészen megegyező képet mutat az álomról és a rideg tényekről. Így hát az a rohadt mérő augusztus közepe óta már nem látható, azzal az indokkal, hogy az nagyon sok pénzbe kerül, Istenem, a máshová kitárt szárnyakon repkedő súlyos tízmilliárdok világában furcsa egy indok ez, de ha más nem jutott eszükbe, az ő lelkük rajta. Egyébként az utolsó érték, ami látható volt ezen a virtuális csodamasinán, az 81,4 százalék volt, ide vezetett a kitartó küzdelem, jó, hogy nem köll mutogatni.
Pedig nem árt egy ilyen nyomásmérő, ugyanis még segédfűtő koromban azon szoktuk lesegetni, hogy mit mutat a gőz, ha magasra emelkedett, akkor sürgősen tenni kellett valamit, ellenkező esetben robbanás lehetett volna a vége, és azon még az sem segített volna, ha kiiktatjuk azt a rohadt mutatót, mert nem lett volna adat arról, mi történik a kazánok, csövek, egyebek bonyolult rendszerében, pedig ha az ember ilyesmivel foglalatoskodik, akkor azt nem árt tudni.
Mert mondom, adatok híján akármi is lehet.
Vélemény, hozzászólás?