A Dunánál

Az a Loki-szurkoló, aki a 2010-es választások idején megyei képviselőjelöltként a Fidesz listáján indult, februárban társaival közösen trágár szavakkal, fenyegetéssel, például: „elvágom a torkodat, bármennyire is buzinak nézel ki” sérelmezte, hogy a Debrecenben is tüntető diákok szóvá tették, új stadion helyett inkább az oktatásra kellene fordítani a milliárdokat. A brutális drukker most színházi kritikusként adott magáról hangot a Facebookon. A vagy.hu egyik olvasója vette észre azt a posztot, amelyben a férfi arról elmélkedik, hogy a felújított István, a király miatt belelőné Alföldi Róbertet a Dunába.
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Semmin sem szabad meglepődni, főképpen semmin nem szabad csodálkozni ma már szülőhazánkban. A jelenben nem is búvópatakként, de az értől az óceánig terjedő habzással terjed itt a nácizmus. Nem a fasizmus, e két kategória megkülönböztetésébe most nem merülnék bele, akit érdekel, nézzen utána, függetlenül Alfölditől, akin mostanság csattogtatják karikás ostoraikat az új magyar betyárok. Egyébiránt nevükben is vállalva akarták szarrá tenni Bukarestet szép fekete egyen-pólókban. Ezt az ottani rendőrség megakadályozta, nem kötötték a tudat alatt meglévő öncenzúra korlátai – mint magyarországi kollégáikat, hogy ha megdobnak kővel, és nem kenyérrel válaszolok, akkor annak bíróság lesz a vége -, így hát Románia fővárosában a magyar horda tevékenysége, amelyet egy honlap mongoljárásként igyekezett érzékletessé tenni, bár vezénylő tánornokunk szerint oda tartozunk, nem vezetett az általuk óhajtott eredményhez.

Erről tegnap már elmélkedtem (Gyurcsány Bukarestben), az viszont már új fejlemény, hogy ezek az egyedek – felteszem nem a labdát rúgók veresége felett érzett fájdalmukban – a hazaútra rendelt különvonatot annak rendje és módja szerint aprították miszlikre, amely tevékenység a jelek szerint a legtermészetesebb létállapota annak a magnak, amely függetlenül eseménytől – foci vagy színház -, hasonlóképpen, és csak egyképpen tud megnyilvánulni, ennek veleje pedig a mindent szétkúrás sajátos létállapota.
24162
De mégsem ez a legnagyobb baj. Ápolásra szoruló majomszabású (copyright by: National Geographic), velünk egy földöt tapodó lényekből egyre több van, és a regnáló hatalom nem tud, vagy nem akar velük akármit is kezdeni addig, míg vélelmezett jövő évi győzelmét alapozzák meg ilyen kaliberű tevékenységekkel, és ugyan már tudható, de egyelőre egyáltalán nem elegánsan szőnyeg alá söprött Dunába lövöldöző gondolatnak csúfolt szövegekkel.

Nagy a baj, és most vállalom a cibertér jobbos bérdroid kommentezőinek öklét is akár, de ez így nem megy. Vagy igen, de akkor annak vérszagú következményei lesznek, amitől az Isten óvjon minket. Egyetlen kérdés maradt immár, amin nagyon-nagyon érdemes elgondolkodni a készülődő zivatarban: mennyien ülünk – ma még – a rakodópart alsó kövén. Minden továbbit ez az egy dolog fog eldönteni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!