Az a Loki-szurkoló, aki a 2010-es választások idején megyei képviselőjelöltként a Fidesz listáján indult, februárban társaival közösen trágár szavakkal, fenyegetéssel, például: „elvágom a torkodat, bármennyire is buzinak nézel ki” sérelmezte, hogy a Debrecenben is tüntető diákok szóvá tették, új stadion helyett inkább az oktatásra kellene fordítani a milliárdokat. A brutális drukker most színházi kritikusként adott magáról hangot a Facebookon. A vagy.hu egyik olvasója vette észre azt a posztot, amelyben a férfi arról elmélkedik, hogy a felújított István, a király miatt belelőné Alföldi Róbertet a Dunába.
Semmin sem szabad meglepődni, főképpen semmin nem szabad csodálkozni ma már szülőhazánkban. A jelenben nem is búvópatakként, de az értől az óceánig terjedő habzással terjed itt a nácizmus. Nem a fasizmus, e két kategória megkülönböztetésébe most nem merülnék bele, akit érdekel, nézzen utána, függetlenül Alfölditől, akin mostanság csattogtatják karikás ostoraikat az új magyar betyárok. Egyébiránt nevükben is vállalva akarták szarrá tenni Bukarestet szép fekete egyen-pólókban. Ezt az ottani rendőrség megakadályozta, nem kötötték a tudat alatt meglévő öncenzúra korlátai – mint magyarországi kollégáikat, hogy ha megdobnak kővel, és nem kenyérrel válaszolok, akkor annak bíróság lesz a vége -, így hát Románia fővárosában a magyar horda tevékenysége, amelyet egy honlap mongoljárásként igyekezett érzékletessé tenni, bár vezénylő tánornokunk szerint oda tartozunk, nem vezetett az általuk óhajtott eredményhez.
Erről tegnap már elmélkedtem (Gyurcsány Bukarestben), az viszont már új fejlemény, hogy ezek az egyedek – felteszem nem a labdát rúgók veresége felett érzett fájdalmukban – a hazaútra rendelt különvonatot annak rendje és módja szerint aprították miszlikre, amely tevékenység a jelek szerint a legtermészetesebb létállapota annak a magnak, amely függetlenül eseménytől – foci vagy színház -, hasonlóképpen, és csak egyképpen tud megnyilvánulni, ennek veleje pedig a mindent szétkúrás sajátos létállapota.
De mégsem ez a legnagyobb baj. Ápolásra szoruló majomszabású (copyright by: National Geographic), velünk egy földöt tapodó lényekből egyre több van, és a regnáló hatalom nem tud, vagy nem akar velük akármit is kezdeni addig, míg vélelmezett jövő évi győzelmét alapozzák meg ilyen kaliberű tevékenységekkel, és ugyan már tudható, de egyelőre egyáltalán nem elegánsan szőnyeg alá söprött Dunába lövöldöző gondolatnak csúfolt szövegekkel.
Nagy a baj, és most vállalom a cibertér jobbos bérdroid kommentezőinek öklét is akár, de ez így nem megy. Vagy igen, de akkor annak vérszagú következményei lesznek, amitől az Isten óvjon minket. Egyetlen kérdés maradt immár, amin nagyon-nagyon érdemes elgondolkodni a készülődő zivatarban: mennyien ülünk – ma még – a rakodópart alsó kövén. Minden továbbit ez az egy dolog fog eldönteni.
Vélemény, hozzászólás?