Mutyi után bukta

A magyar költségvetés a trafikmutyi bevezetése óta eltelt szűk két hónapban – elsődleges adatok szerint – mintegy 30 milliárdot bukott a bagó-bizniszen. Nem várták ezt a dohányzás visszaszorításának indoklásával bevezetett haveri osztogatás után, és már folyik a fejtörés azon, mi okozhatta a brutális visszaesést. Pedig – ha a szándékok igazak lettek volna – most nagyon kellene örülniük. De nem teszik, mert rohadtul hiányzik a lóvé. Ami pedig a legérdekesebb, azt még véletlenül sem gondolják, hogy kevesebbet szív a magyar, mert eleve azt feltételezik – mondjuk joggal -, hogy fellendült a fekete-kereskedelem.

Csodálkoznak, holott nem nagyon kéne, hiszen szinte ösztönszerű reakció ez arra, amikor a természetes piaci folyamatokba hatalmi szóval belenyúlnak. Mivel a pénz határozza meg a tudatot, a népek elindultak a kisebb ellenállás felé, no meg az irányba, hogy igyekeznek minél olcsóbban megúszni a dolgot, mert – mint minden más esetben is – erre kényszeríti őket az élet.

Csak úgy van ez is, mint amikor a brutálisan agyonadóztatott munka világa is a fekete foglalkoztatás irányába húz, mert a törvényeket bötű szerint betartva egyszerűen nem éri meg sem dolgozni, sem pedig foglalkoztatni. Ilyen egyszerű az élet, és ennek belátásához nem kell neves közgazdásznak lenni, elég hozzá a józan paraszti ész, amiből viszont a hatalom jelenlegi birtokosainak nem jutott túl sok. Helyette inkább meghozzák a maguk kedve (és marka) felé mutató törvényeket és szabályokat, aztán, ha nekik nem tetszőn alakulnak a dolgok, akkor jön a NAV, a rendőrség meg a TEK, amely hatóságok egyre gyakrabban csapnak le a legkülönfélébb dolgokra, mert rendnek kell lenni. Így haladunk a rendőrállam felé frissen betonozott úton, akárha világraszóló lagziba vonulnánk (és akkor most csak egy kicsit voltam cinikus).
fityisz-d0000F2C55618e9e17349
Mert például: ahogyan minél többen dolgoznak, és annál többen vannak munka nélkül, a minket mostanság elözönlő jólét miatt meg egyre többen kukáznak és válnak hajléktalanná. Velük, ezzel a növekvő réteggel sem tudnak mit kezdeni, ezért az értelmes programok helyett kriminalizálják őket, igyekezve eltüntetni a szégyent a közterekről azt gondolva, hogy ami nem látszik, az nincs is.

Így teremtik meg a látszat-valóságot, amiben élnek – hogy hisznek-e valóban benne azt nem tudom -, de mindebben segítségükre van a szinte totálisan uralt média, amely nyalakodásában azt teszi, mint bármely más szolga: azt szajkózza, amit Ők állítanak a világról, és azt mutatja, amit Ők szeretnének látni, illetve amit Ők szeretnének, hogy lássunk belőle.

De azért – olykor – leomlanak a díszletek, és előbukkan a rögvalóság, a szabályokat kikerülni kényszerített istenadta nép, amely élni akar, még úgy, annak árán is, hogy szabályt szeg, mert erre kényszerítik, és ekképp fityiszt mutat a hatalomnak, ha mást már nem tehet vele.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum