Ha akarom – a rezsim lényege

Szaporodó jelek, kommentár nélkül.

Egy anya Zalaegerszegen nem a zebrán ment át az úton hétéves kislányával, ezért húszezer forintra büntették meg a rendőrök, később pedig a gyámhivatal kiskorú veszélyeztetése miatt eljárást indított ellene.

A történet: kislányával a buszhoz sietett, mert el akarták érni a falujukba induló járatot. Esett az eső, az egyik kezével a lánya kezét fogta, a másikkal az esernyőt és a táskáját. Zalaegerszegen a Kovács Károly téren két zebra van egymástól távol, de a buszmegállóhoz naponta százak mennek át az úton, amely négysávos, de a forgalom csak egy irányba halad, ezért csak egy irányba kell nézni, az anya is így tett. Körülnézett, majd elindult az úttesten, ekkor hallotta, hogy a másik irányból a rendőrök rászólnak: „Jöjjön vissza”. Igazoltatták a zuhogó esőben, miközben egy tócsában álltak, a kislánya sírt.
haon-news-charlotteInform-20101216-0237006900-1853
A nő együttműködött a rendőrökkel, de kérte őket, hogy gyorsan vegyék fel az adatait, mert el kell érnie a buszt, hogy a kisfiáért odaérjen az óvodába. Erre azt a választ kapta, hogy „addig marad itt, amíg az eljárás tart, ha akarom, bevitetem tizenkét órára”. Az adatok felírása végül húsz percig tartott, és húszezer forintra bírságolták meg.

A nő panaszlevelet írt a rendőrségre, a válaszlevélben mindenben a rendőröknek adtak igazat, majd azt is közölték, hogy mivel hétéves gyermekével akart szabálytalanul átmenni az úttesten, hivatalból értesítik a zalaegerszegi járási gyámhivatalt. A gyámügytől később levelet kapott, amelyben arról tájékoztatták, hogy ha kiskorú gyermeke életét, testi épségét súlyosan veszélyezteti, a hatóságok a gyermeket ideiglenesen elhelyezhetik hozzátartozónál, nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban. A gyámügyesek ki is mentek a lakására, de mindent rendben találtak, így a gyereket nem vették el az anyjától.
(veol.hu)

– Ha akarom, agyonverhetlek egy kihallgatáson, mert úgy hiszem, loptál.

– Ha akarom, meg is verhetlek, bilincsbe köthetlek, mert szemeteltél.

– Ha akarom, bevihetlek gyerekestül, mert nem ott jársz, ahol én akarom.

– Ha akarom, nyugdíjas vagy (bíró, igazgató), ha akarom nem (rokkantak, rendvédelmisek, bányászok).

– Ha akarom, milliomos vagy, ha akarom, földönfutó (föld, trafik).

– Ha akarom, van állásod (közmunka, járási hivatal), ha akarom, nincs (köztisztviselő, közalkalmazott).

– Amit nem akarok: hogy beleugass az akaratomba, és megkérdőjelezd a hatalmam… na és tiszta törvényeket, jogszabályokat, azt nem akarok.
(egy kommentelő)

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum