Hajnali „sk” démonok

A rohadt rigók, ők tehetnek mindenről. Megvan ugyanis az ösztöntől vezérelt, de nem tudom, mi által kódolot eszelős tulajdonságuk, hogy napkelte előtt körülbelül fél órával kezdenek el észveszetten danolászni a maguk módján, és mivelhogy nyár van, nyitva az ablak, így az ember gyereke harsogásuk miatt kénytelen velük együtt kelni, ami ma éppen hajnali négy órára esett, mintha nem vették volna észre, hogy közelít az ősz, így még nem álltak át arra az üzemmódra, de bizonyára meg fog történni ez is, tehát nyugi. Így a kezdeti morcoskodás után még jó is volt kicsit, mert a velünk élő természet ugye, ezt el ne feledjük.

Mindez kényszerített, hogy nézzem meg, mi van ezen az órán a magyar ugaron. Meg arra is, hogy végre leüljek önmagammal szemben, a saját szemembe nézzek, és elmondjam a másiknak, hogy én édes fiam, próbáld meg ez alkalommal indulatok nélkül szemlélni ezt a világot – annak is a szűkebb szeletét, amelyet Magyarországnak neveznek -, nézd meg minden oldalát, forgasd ki, rázogasd meg, lesd meg, mi potyog ki belőle, vasald élire, és úgy tedd a szék támlájára. Ezután szemlélgetheted. Így lett.
0AIF1CA1OWZB0CAA5WFOHCAR39FXRCAJ9KZ7WCA46BZBKCA9FLXGQCAIU40BECA4CUXWDCAZMMX5QCA8U8WE5CA200WVNCAOE6FRECAG6UQLCCAOMHMFWCANN99TNCAMJGP2RCA7CLVD3CASXPDXZ
Reggel négykor tévét kapcsolni még nem érdemes, marad a net, ami jól is van, alaposan meg lehet csócsálni minden oldalát, és mint majd alább bebizonyosodik, kiderül belőle, hogy itten süketek párbeszéde folyik. Elsőképp is az együttműködési, nem-együttműködési cunami, amiről már elsírtam magam annak a napján (Most lett vége 2013-08-24), De semmi sem változik, persze, hogy nem.

Ám vannak más témák is, szemezgetni valók, és csak idézek.

„Vannak ma ebben a „lángoktól ölelt kis országban” olyanok, akik szerint a Radnóti Miklós egy büdös zsidó, a Hofi Géza meg egy pártállami múmia, sőt, olyanok is vannak, akik szerint Orbán Viktor nem ismerné meg (talán még le is gumi-lövedékezné) a 25 évvel ezelőtti önmagát, ha szembe jönne vele. Mindezek ellenére messzire lehet visszanézni, hiszen „mélységes mély a múltnak kútja”, és mégsem a Hazaffyak, a Nehmzettyek, a Határonthúlyak, hanem Berzsenyi, Kazinczy, Deák, Karinthy és Örkény maradnak meg magyarnak. Valaha a Fidesz azzal indult, hogy magasról szart a népies-urbánus vitára, aztán odáig jutott, hogy Bayer Zsolt vágja a szülinapi tortát, Vidnyánszky rajta a hab, és az egésznek Kerényi íze van. Akkor már inkább a Konrád György, aki hetven évvel ezelőtt is az volt, ami ma, egy okos zsidó.”

„Amikor legutoljára kompromisszumokat kötöttünk, és leszavaztunk a kisebbik rosszra, akkor szabadítottuk magunkra Orbánékat. Eleve ez a kisebbik rosszra szavazás az, ami életben tartja az mszp – fidesz váltógazdaságot. Az egyik hatalmon van, elkúrja. A másik hisztériázni kezd, hogy bármi áron meg kell menteni a hazát a zsidóktól/fasisztáktól, mi pedig elhisszük nekik, és megválasztjuk a másikat. Aztán repeat. Bocsi, de nem hiszem, hogy meg tudtok győzni, hogy ikszet tegyek az mszp-re vagy bármilyen csatolmányára.”
napkelte_20090907-02
„Megjelent a két vezetőaspiráns, hogy elmondják ugyanazokat a jól begyakorolt szövegeiket, amit eddig is előadtak a fórumaikon. De kérdem én, Bajnai ezzel a belterjes csapattal akar korszakváltást? Így akar ő széleskörű összefogást? Komédia…Ráadásul elég ciki, hogy Farkasházy a performanszával magára haragította – és elvtársaira – azokat a sajtóorgánumokat, akik jövőre még talán reklámozták volna ezt az egész összefogós bohóckodást a kampányidőszakban. A Fidesz legnagyobb szerencséje az, hogy nincs egy deka értelmes alternatíva velük szemben.”

Íme, az a a blogtér.

Ennyit, ezek voltak szalonképesek a több száz kommentből, ezek legalább megpróbáltak beszélni a másikkal, amúgy oda-vissza folyt a kurvaanyázás, nácizás, mocskoslibsibolsi kommunistázás, meg egyebek. De még nyugodt vagyok, bekapcsolom a tévét, mert eljött az ideje.

A kora reggeli híradókban ugyanez, a magazinosabb blokkokban Mesterházyt váltja Schmukk, de a külvilág bekaphatja, mert összeesküszik -, még bírom, pedig már sztereóban nyomom az agyamba a mérget. Aztán sűrűsödnek az események, jön Tétényi Éva Esztergomostul, és még sok minden más, és kezd vörösödni a fejem, így váltok. Egy másik tévéadó, ezen Szandi trillázik leányával, Istenem, középút nincsen? Föladom, megadom magam. Magam megadom. Kikapcsolom a tévét, a netet, és hallgatom a csendet. Most, hogy világos van, a madarak is elhallgattak, pedig most jól jönne, ha ordibálnának, de nem danásznak nekem. Kifáradtam, aludni kéne, pedig még el se kezdődött a nap.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum