Nekünk Mohács kell

Folytatja a költségvetési tartalék elköltését a kormány, ezúttal a közszolgálati televízió M1 és M2 csatornáinak intendánsa, Rákay Philip – született Rákay Kálmán, aki korábban a Viva zenetévé és a HírTV műsorvezetője, kommunikációs tanácsadó és Fidesz rendezvények műsorvezetője is volt – fejéből kipattant ötlet, az Itthon vagy – Magyarország szeretlek kulturális program megvalósítására ítélt meg közel egymilliárd forintot. Az idei költségvetésben a helyi önkormányzatok támogatásai című fejezetet azonnal kiegészítik az „Itthon vagy – Magyarország szeretlek” programsorozat címmel. E cím javára a tartalékból 752,3 millió forintot csoportosítanak át, továbbá a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium turisztikai célelőirányzatának javára 80 millió forintot, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közkultúra, kulturális vidékfejlesztés és nemzetiségi kultúra támogatása jogcímcsoporton belül a programsorozat támogatására 160 millió forintot, azaz a műsort összesen 992,3 millió forinttal támogatják – derül ki a Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározatból.
rakay-qpr
„Szeretnénk megmutatni majd ezen a Szentmihály napi hétvégén (szeptember 28-29.), hogy jó Magyarországon itthon lenni, hogy olyan kincsek mellett megyünk el minden nap, amelyeket sokszor sajnos méltatlanul észre sem veszünk, ezekre is szeretnénk felhívni a figyelmet” – mondta Rákay Philip. A játékban csapatok mérik össze tudásukat az ország kultúrájáról, történelméről és hagyományairól. A kezdetek óta Jakupcsek Gabriella és Csiszár Jenő a két csapatkapitány – írta a hirado.hu.

Ez egy ötletelős ország mint tudvalevő, így pénz jut mindenre akkor is, ha amúgy nincs, és a csupasz valagunk kilóg a rojtos gatyából, a forint azonban gurul, ha megfelelő helyről nyújtják be érte a kérelmet, akkor semmi sem drága, legfeljebb elveszünk egy picinyt a felsőoktatástól, az egészségügytől, bárhonnan, azok nem számítanak, mert a nővérke vagy a professzor nem tud kétmillió embert vizionálni a picsányi Kossuth térre, mint tette ezt a milliárdokkal ötletelő jóember anno, amikor gazdájának arra volt szüksége, és hogy hazudott – ő is – az már tökmindegy. Az viszont máig titok, hogy OV dalos pacsirtája, bizonyos Ákos nevű nemzeti bálvány mennyi milliókért kottázta le szintén a „köz”(Orbán) médiabirodalom számára a mindenhol tök egyformának tűnő úgynevezett szignálokat, de ez már mindegy is. Az azonban nem egészen, hogy a súlyos tízmilliárdokkal rendelkező és gazdálkodó intézménykomplexum mi a jó francért nem a sajátját költi, ha támad egy búvalbaszott ötlete az intendáns úrnak, hogy erre miért kell a költségvetési tartalék forintja, no ez nehezen érthető, persze dehogynem. Itt mindenre jut, ha megfelelő helyről nyújtják ki az enyvezett markot, ha egyébként soha nem látott szarban is van a haza, tökmindegy.

A helyzet ez: a legutóbbi jelzés szerint sikerült megint leállnia a gazdaságnak, amely az év első harmadában azt a csodát vitte végbe, hogy egyenesen 0,7 százalékos növekedést is mutatott, nos ezt a száguldást – má’ nehogy túlszaladjon az a ló – sikerült lenullázni, de sebaj. Mint ahogyan az sem, hogy az uniós pénzek kifizetését 15 projektből 13-ban teljesen befagyasztották, azaz egy kurva kanyit sem fizetnek, mert ezek ezt sem tudják emberi módon csinálni, a mezőgazdaságra érkező eurókból 5 milliót (kb. 1,5 milliárd forint) kell visszafizetni az uniós kasszába. Emellett pedig Budapestnek körülbelül 3,2 millió euró ( 960 millió forint) vidékfejlesztési támogatást is vissza kell adnia, mert Brüsszel úgy látja, hogy Magyarország nem minden esetben ellenőrizte megfelelően a támogatási feltételek teljesülését, vagy azért, mert a támogatás mértékét nem megfelelően számították ki.
image
Ez se baj, megfelelő ötlet kell, és pénz mindig van, amint látható. Amúgy mostanság, hogy megültük a diadalt (levéllel bizonyítva), és kiszabadultunk az Unio ellenőrző karmai közül a túlzottdeficit eljárás lerázásával, sőt és pláne a rohadék IMF is eltakarodhat a magyar pusztaságról, lehet szórni a pénzt, senki bele nem szólhat, mire is basszuk el, például az alábbi módon.

Ismét hozzányúlt a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékhoz a kormány. A közlöny hétfői számában ugyanis négy kormányhatározat is megjelent, amely összesen 10 milliárd forinttal apasztja az általános tartalékot – írja a portfolio.hu. Az egyik határozatból kiderül például, hogy a kormány megtárgyalta a kiemelt sportágak sportágfejlesztési koncepcióit és elfogadta azokat, valamint döntött a sportágfejlesztési koncepciók 2013. évi támogatásáról. Ezek a tételek így néznek ki: az idei sportágfejlesztési koncepciók megvalósításához, valamint sportszövetségek adósságrendezése céljából a költségvetés általános tartalékának terhére a kormány 5,6 milliárd forintot juttatott, emellett 2,7 milliárd forintot csoportosít át a Nemzeti Sportközpontok javára, az állami, önkormányzati és egyéb sportlétesítmények fejlesztésére és fenntartására 144 millió forint jut, az MNV ingatlanberuházás, ingatlanvásárlás jogcímre 101 millió forintot fordít. Ezzel a határozatával összesen 8,7 milliárd forintot költött el a kormány a költségvetés idei (eredetileg 100 milliárd forintos) általános tartalékából.

Van itt lóvé, jut mindenre, ahogyan tegnap Székesfehérváron is megígértetett még a csillagos ég is Szent István nevében, csak akkor szisszent fel – mármint OV-, amikor kiderült, hogy a helyi futballszentély nem fog elkészülni a jövő évi választásokra, ami tudvalévőleg maga a tragédia.

Az uralom lényege azonban csorbát ettől sem szenved, mert a világ kerek, és így néz ki: szinte mindenkivel kezet fogott, és váltott pár szót Orbán Viktor – így érkezett Székesfehérvárra. Lépten-nyomon megállították, neki pedig mindenkihez volt egy-egy szava. Majd a város polgármesterével megkoszorúzta Szent István szarkofágját a Nemzeti Emlékhelyen. Ezután vastaps és éljenzés közepette vonult végig Székesfehérvár belvárosán Orbán Viktor. A Városháza előtti téren valóságos üdvrivalgás fogadta, sokan a nevét skandálták, és tapsoltak. Így jutott el a színpadig a tömegben. Ezután arról beszélt, hogy a magyar nemzet megmaradását államférfiak hosszú sorának köszönhetjük, köztük pedig István volt az első. „A magyar felfogás azt a vezetőt tartja államférfinak, aki túllépve a mindennapi küzdelmeken, taktikákon, olyan köteléket hoz létre a nemzet tagjai között, amelyek hosszú időre összekapcsolják az embereket”- fogalmazott.
20120828-mohacsi-csata-i-nagy-szulejman-szultan1
Szóval minden a lehető legnagyobb rendben halad a maga három éve kitaposott útján, csak ötletek kellenek, ezért a jóisten megsegít minket, és senkit nem hagyunk az út szélén, csupán azokat, akik kevésbé élénk fantáziával rendelkeznek, nem képesek még egy szaros tévéműsort se vizionálni, és valljuk be, azért ez a réteg van manapság túlnyomó többségben, viszont cserébe kussol, és csak akkor morranna fel, ha a Csele patak megint kibaszna velünk, aminek következtében az Unio hordái elözönlenék a kies ugart, amire – valljuk be – csekély esély mutatkozik, ergo lefetyelhetjük a szánk széléra fröccsenő testi végterméket, ami szép lassan megkeményedik, és beborít minket, mint a guano, keményen, vastagon.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum