– És az óvónéni?
– Kinevezzük konzulnak. Intézd!
– Igen, főnök.
Aztán később megöngyilkolta magát, valamint Magda is, a hitvese, miután a hat gyereket álomba vezérelték. Ezek nem szép dolgok, mégis ilyen hirtelen rőzse-dal volt a lelkemben. Mert az ember ül csak bambán, aztán csapong. Azért.
Viszont ekkor visszavonhatatlan bizonyságot szerzett Isten létezéséről. Miután hiába kereste őt a kocsma sarkában, majd egy egér képében vélte megtalálni, a szakállas a segítségére sietett. Egy szempillantás alatt varázsolt novembert a júniusból, hirtelen köd ült meg mindent, és Béla tudta, hogy itt az idő.
Viszont, ha ontológiailag vizsgáljuk ezt az egészet, ezt a rend versus rendetlenség dichotómiát, akkor azt kell látnunk, nem véletlen a rend ilyen eszeveszett akarása. A rendetlenség ugyanis szabadság, mint azt Kierkegaard óta tudjuk: „Az ember, ha beletekint szabadságába, megszédül attól. A szabadság ugyanis végtelen s a semmiből fakad.”
Kiderül, hogy hajlandó vagy-e belerúgni az út szélén ténfergő embertársadba, kiderül, hogy megosztod-e a köpönyeged a koldussal, kiderül, hogy megfelezed-e vele a kenyered, kiderül, hogy röhögsz-e a temetésen, vagy azért elmorzsolsz egy könnycseppet, és az is kiderül, hogy van-a benned annyi irgalom, mint a nőstényfarkasban, aki megszoptatta a szerencsétlen Romulust meg Remust, akik odavetődtek neki, ki tudja milyen vidékekről. Tehát tudsz-é homo moralis lenni, vagy csak sapiens, akárha gép.
Immáron szeptember másodikát mutatnak a kalendáriumok, amely nem csak azt jelzi, hogy becsöngettek a kölkeknek a Balog-művekben, valamint a fecskék gazdasági emigrációba készülnek, hanem azt is, hogy célegyenesbe fordult a népszavazós társasjáték csűrdöngölős kampánya, annak minden debil folyományával és tébolyával, ezt el ne feledjük. Megkezdődött a hülyeség adventje.
Bebizonyosodott hát immár újólag, hogy Semjén Zsolt az Úr gyermeke. Próféta ő, aki látja a jövendőt. Vimággyomuk ennek megfelelőn a lábai elé omolva, s zengjük néki ércesen, ohhmm
Mert ezzel a flessel a tudatalatti mocsaras vidékére tévedtek, és a mélyben rejlő asszociatív képességekre építve cipollai módon próbálják a halandó fejébe fészkaltatni magát őtet, az egyetlent.
De hát és azért mondjuk ki, a Vizslás próféta szerint Hitler sem egy sátánfattya volt, hanem az ultraliberális manusok terméke, ilyképpen a Második Világháború is az SZDSZ felelőssége.
A csönd egyet ütött, amikor szuszogást, szöszmögést hallott az egyik sarokból, lüktető agyában dobolást észlelt, és megvagy kiáltással ugrott a pormacskák közé azzal a boldog tudattal, hogy elkapja az Istent, de csak egy egér volt. – Szerbusz, Uram. – Ennyit mondott a bajuszosnak, és beleájult a nemlét elviselhető könnyűségébe.
Legutóbbi hozzászólások