Vagy nem, vagy kisnyúl

Immáron szeptember másodikát mutatnak a kalendáriumok, amely nem csak azt jelzi, hogy becsöngettek a kölkeknek a Balog-művekben, valamint a fecskék gazdasági emigrációba készülnek, hanem azt is, hogy célegyenesbe fordult a népszavazós társasjáték csűrdöngölős kampánya, annak minden debil folyományával és tébolyával, ezt el ne feledjük. Megkezdődött a hülyeség adventje.

Tegnap például kiderült Lázárminiszter szokásos mikrofon-mutatványából, annak ellenére, hogy Voldemort nagyura ugyan már van a Fidesznek, ámde az erő mégsincsen vele, és azt mitőlünk várja. Tőlem ugyan ne remélje, de mégiscsak kérőre fogta a dolgot, hogy aszongya:

„Ha a magyar választók nem segítenek a kormánynak, akkor nem lesz elég ereje a kötelezető betelepítésről szóló európai bizottsági döntés kivédésére. Az Európai Bizottság döntésének megváltoztatásához erő kell, ami csak a választóktól származhat.”

tudatMásodjára azt is megtudhattuk tőle, hogy az ellenzék momentán épp nem hazaáruló – amit magam nehezen értek abban a helyzetben, amikor a nemzetközi helyzet fokozódik -, ehelyett gyáva és beszari csürhe. Érdemes ezt is citálni: „A népszavazás bojkottja mellett kampányolók gyáva politikusok, mert nem merik elmondani az álláspontjukat.”

Ilyen okos ez a mi első miniszterünk, aki valamely hajdanvolt kommunista oskolában pallérozódhatott – nem ilyen KLIK-esben –, és abban nem tanították meg néki a formállogika ama alapvetését, miszerint, ha bojkottálok valamit, akkor ezzel a francia kisasszonyok nyelvén és stílusában azt mondom, üzenem, hogy dugd föl magadnak a szavazósdidat. Ergo, ha te azt mondod, nem, én azt mondom, igen.

Ez a visszafogottság meg azért ütött szöget a kalapomba, mert egy másik aspektusból meg, amikor az ellenzék nem gyáva, azaz nem bojkottál, akkor meg az a baj, hogy randán küldi el az édesanyjába azt, aki ezt az egész ökörséget kitalálta.

Kiderült ugyanis, hogy a mi kormányunknak olyan ártatlan a lelke, mint a kormányablakot dalban köszöntő óvodásoknak. „Nem útszéli stílusban elkezdett kampányra, hanem a baloldal egyértelmű válaszára van szükség arra a kérdésre: támogatják-e vagy nem Brüsszel betelepítési terveit.” – Ezt meg a Fidesz mondotta, így antropomorfizálva önmagát, mivelhogy tudvalévő, hogy a Fidesz az maga a kormány, vagy fordítva, mindenképpen bunda tehát, ’a la Hofi.

csengetniEz meg azért baj, mert az Együtt, a PM és a MoMa sajtótájékoztatón jelentette be, hogy közös plakátkampányt indítanak az október 2-i népszavazás bojkottálására való felhívással. Ami nagyjaink szerint – a föntiekre tekintettel gyáva dolog -, ugyanakkor nem méltó úriemberekhez, és erre is van magyarázat: „Mind az üzenet, mind a képen bemutatott obszcén gesztus mélyen megsérti azokat a magyar embereket, akik felelősséget éreznek az ország sorsa iránt”

Most meg van kalap azon a rohadt nyúlon.

Külön fejezetet képez ebben a bohózatban az MSZP, persze. Aki tehetségek egyrészt gyávák, mert bojkottálnak, ugyanakkor Molnár Gyula frisshús elnök már most elkezdte lebontani a szavazótábort, amikor tegnap kijelentette: „Az MSZP nem támogatja a kötelező betelepítési kvótát, és ha a kormány Országgyűlésnek benyújtandó törvényjavaslata is ezt tartalmazza, akkor azt a szocialisták készek támogatni„

Van kérdés? Pedig a népszavazós ünnepkör elején járunk csak, jönnek még majd a regösök, a Luca széke meg a locsoló legények is bokrétával a farkuk helyén, csak ki köll várni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!