Valami csoda történt a tévémmel. Fogta magát, és úgy döntött, hogy ezentúl nem lesz hajlandó zöld színt sugározni nekem, egyáltalán semmilyen formában. Eltűnt a zöld, elnyelte a föld. Mindez egy idő után akkor tűnt fel igazán, amikor futball meccset lestem rajta. Eleinte csak szidtam a magyar pályákat, hogy lám, itt a tavasz, tombol a természet, minden virul, ezek a szerencsétlen magyar láblabdások meg ím, máris kiégett talajon kénytelenek szorgoskodni, már amennyire.
De amikor kedvenc csapatom, a Barca tologatta a labdát a Camp Nouban, és ott is minden barna volt, kezdtem gyanút fogni, de még megengedő voltam. Istenem, kegyetlen a természet, nem ismeri a határokat, Barcelonában se virul minden szakadatlanul. Így megy ez, véltem, de a mennykő akkor ütött be igazán, amikor az angol FA Kupa döntőjén a híres gyepű Wembley-ből jött a kép, és ott is csak barnállott az anyaföld, ami már mégiscsak igazán meglepő egy dolog.
Innentől módszeresen lestem, hogy mi is van. Hosszas vizsgálódás után aztán rá kellett döbbenem, hogy a telés vízió szórakozik velem, ergo: azt mutat nekem, amit akar, illetve amit akartatnak vele. Ekkor értettem meg a köztelevízió működését. Ha valaki nem járt még futballpályán, gond nélkül elültetik az agyában, hogy a fű barna. Így megy ez, ilyen alapon nincs mit csodálkozni azon, ha azt halljuk-látjuk, hogy a Fidesz jó, Magyarország meg jobban teljesít. Korrupció az nincsen, Orbán meg maga a megváltó. Veszélyes dolog ez a virtualitás. Mert barna a fű, ha innen nézzük.
Vélemény, hozzászólás?