A fű barna

Valami csoda történt a tévémmel. Fogta magát, és úgy döntött, hogy ezentúl nem lesz hajlandó zöld színt sugározni nekem, egyáltalán semmilyen formában. Eltűnt a zöld, elnyelte a föld. Mindez egy idő után akkor tűnt fel igazán, amikor futball meccset lestem rajta. Eleinte csak szidtam a magyar pályákat, hogy lám, itt a tavasz, tombol a természet, minden virul, ezek a szerencsétlen magyar láblabdások meg ím, máris kiégett talajon kénytelenek szorgoskodni, már amennyire.

barna fűDe amikor kedvenc csapatom, a Barca tologatta a labdát a Camp Nouban, és ott is minden barna volt, kezdtem gyanút fogni, de még megengedő voltam. Istenem, kegyetlen a természet, nem ismeri a határokat, Barcelonában se virul minden szakadatlanul. Így megy ez, véltem, de a mennykő akkor ütött be igazán, amikor az angol FA Kupa döntőjén a híres gyepű Wembley-ből jött a kép, és ott is csak barnállott az anyaföld, ami már mégiscsak igazán meglepő egy dolog.

Innentől módszeresen lestem, hogy mi is van. Hosszas vizsgálódás után aztán rá kellett döbbenem, hogy a telés vízió szórakozik velem, ergo: azt mutat nekem, amit akar, illetve amit akartatnak vele. Ekkor értettem meg a köztelevízió működését. Ha valaki nem járt még futballpályán, gond nélkül elültetik az agyában, hogy a fű barna. Így megy ez, ilyen alapon nincs mit csodálkozni azon, ha azt halljuk-látjuk, hogy a Fidesz jó, Magyarország meg jobban teljesít. Korrupció az nincsen, Orbán meg maga a megváltó. Veszélyes dolog ez a virtualitás. Mert barna a fű, ha innen nézzük.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!