Hetvennyolc éves korában meghalt Assia Djebar francia ajkú algériai szerző, filmes, az első algériai írónő a Francia Akadémia tagjai között, aki a muszlim asszonyok életéről írt műveivel vált ismertté. Erről a köztévé híradójának honlapjáról olvashatunk bő terjedelemben, és örülünk nagyon, hogy ilyen jól értesültek lehetünk a világot kies otthonunkba hozó médium által. Tiszteljük Djebar asszonyt, és osztozunk családja gyászában, de nem tudunk róla, hogy részesült volna valaha is a Kossuth-díj kegyelmében, amely köztudomásúlag vízválasztó a mindenható televízió hírszerkesztési gyakorlatában, amint azt Bajor polgártársunk ugyancsak sajnálatos halála óta tudjuk. És ezen a ponton értetlenül vonjuk össze szemöldjeinket.
Ha ő igen, ő meg miért nem? Ez izgatja értetlen tudatunkat. Két napja sincs, hogy Simicska polgártársunk egy jól irányzott mozdulattal rúgta rá az ajtót lassan ernyedésbe süppedő honunkra és elsősorban a Fidesz nevezetű kócerájra. Minderről a köztévé nem tud, és a maga módján igaza is van, hiszen a hosszú bájtos embernek nincsen állami kitüntetése, és ahogyan elnézzük a dolgok folyását, most már nem is lesz neki. Ugyanakkor, ha elmélyülten tanulmányozzuk az egyik hírkereső portál sárgás oldalait, nem találunk olyan alcímet, ahonnan ne Lajosunk vízválasztó tette ordítana több példányban is színéről, visszájáról egyaránt, és igen úgy tetszik, hogy ez a paláver a hír máma és mostan.
Ezzel szemben a Híradó szócikk ilyeneket kínál: „Narancs riasztást adtak ki: itt lehet baj a szélből, Napi horoszkóp – 2015. február 8., vasárnap, Autós üldözés előzhette meg a karambolt, melyben két rendőr elhunyt, A sportoló végre megtöri a csendet: nővé válásáról nyilatkozik, A hajnali balesetben elhunyt rendőrökre emlékeztek, A Dal: végleges a középdöntősök listája, Ha előbújik a sírkövek közül, nagy pusztítást végez az új kártevő, Járhatatlanná vált utak, halálos balesetek a havazás miatt, Meghalt Assia Djebar, Már 2,5 milliárd lesz a tét: nincs telitalálatos az ötöslottón” Hát nem délibábos Hortobágy az életünk? Kitetszik mindebből, milyen izgalommentes tudatot szán nekünk pártunk, amikor úgy döntött, hogy ezeket a csatornákat úgy szaporítja, mint vagyonbevallás Rogán testvérünk lakásának szobáit.
Aki ma a közmédiából tájékozódik, olyan világba csöppen, ahol derűs életmesék, közmondások, szólások és megnyugtató hírek virágai tenyésznek. A gazdaság, mint a kilőtt nyílvessző, a politikai kérdések mérlegre téve, pozitívan eldöntve; a polgárok hétköznapjai, mint a régi kifestő képeken, és a vidám locsogás egy celebbel éppen annyit ér, mint a beszélgetés egy akadémiai nagydoktorral. A hírszerkesztő, mint a farkával sepregető róka tünteti el a valóság sötét nyomait. Nehogy már valaki átadja magát a rosszkedvnek, morcoskodásnak, amikor végre jól mennek a dolgaink nyolc borzalmas év után. A néző cukormázzal bevont képet kap Magyarországról, rengeteg információ pedig el sem jut hozzá. Mintha másik országban élne. Ezt adják kilóra, mégpedig akciósan. A Lajosunktól lelkiismereti okokból menekülő elnökök, fő-, és mindenféle szerkesztők bizonyosan kikötnek a Kunigunda utcában erősítendő a vonalat. Mi tagadás, kellenek ők oda mint egy falat kenyér.
Vélemény, hozzászólás?