Béla hörbölt egyet, és kijelentette, hogy a megtalált élet bizonyosságában tévét nézne akkor. Óhaja teljesült, a dobozra nézett, és valami elemi ráismeréssel kiáltott oda barátjának: – Odanézz, keresik a miniszterelnök urat. – A kocsmáros hülyén nézett rá, ezért megerősítette: – Azt mondják, biztos őn is keresi a legkisebb Hitlert.
Valamennyi bejegyzés
Kampec dolores XLVII. – Eszmélet
Fölállt meggondolatlanul, úgy mondta: – „Földtől eloldja az eget a hajnal…” Ekkor az egyik rigó épp a füle mellet látott neki dicsérni a teremtőt, amitől hősünk megijedt, megcsúszott, és a gravitáció dicstelen pattogásba kényszerítette, csak a legalsó ág állította meg. Ott feküdt hason, karjai, lábai himbálóztak, a fröccsök ura meg kilépett az udvarra kezében az itallal, mert Béla még mindig szorongatta a csöngőjét, és éktelen zajt csapott. Ott lafogott, és amikor a kocsmáros leszedte az ágról, hogy biztonságba helyezze, ennyit hallott még: „Én könyöklök, és hallgatok…”
Kampec dolores XLIV. – Isten szaga
– Mit gondolsz – fordult ocsúdva Béla a fröccsök urához – belőlem is lehet Isten? – A kocsmáros meg sem rebbent, úgy válaszolt. – Az hétszentség, Bélám. Az hétszentség. – És barátja elé tette a zsíros kenyeret, Béla orrát pedig betöltötte, átjárta, körbecirógatta a vöröshagyma semmivel össze nem keverhető édeskés illata. – Megvan! – Nyugtázta a felismerést Béla, és belegyalogolt a fénybe.
Kampec dolores XXXIX. – Abadonna Macondóban
Forogtak az áradatban, az egész ivó eresztékei ropogtak, s amikor beszippantotta őket a kanális, még azt is látták, hogy a közmunkások elképedve hallgatják a kocsmából kicsapó földöntúli zajokat, és amint takony-jégcsapjuk fölenged és cseperészik, gépiesen húzgálni kezdik a gereblét, mintha ez volna a világ egyedül üdvözítő rendje. Mindketten tudták, hogy nem így van.
Kampec dolores XXXVIII. – Szétzuhogás előtt
Béla matatott a koszorúján, a duplagyűrűsök klopfoltak, a traktorosok berregtek, a műanyag dömperek dübörögtek, és fiatalasszonyok sóhajtoztak vég nélkül a fürdőszobákban. Béla ebből a nyomorból már semmit sem érzékelt a vodkától szedálva, a kocsmáros pedig irigyelte őt, és lobotómiáról kezdett ábrándozni, hogy elnyerhesse a tudatlanság vég nélküli boldogságát.
Kampec dolores XXXVI. – Soledad
Arra az elhatározásra jutott, hogy befűzi a filmet, és alaposan végignézi az egész redves életét eszmélésétől eddig a pillanatig, mert végtére meg akarta tudni, ki is ő, és hogyan lett azzá, ami. Ehhez pedig csak a nyirkos földben szuszogó halottak segíthették hozzá. Fölhörbölte az italt, és elindult a nagy utazásra. Kilenc perccel nyolc óra múlt éppen.
Kampec dolores XXXV. – Weltschmerz
Bélában a maligánok és az alvatlanság miatt hatalmasan terült el a tehetetlenség, alig értek el a kocsmáig. Itt egy csapásra véget ért a forradalma, és amikor a duplagyűrűsök rázendítettek az „Édes Jézus légy velünk…” kezdetű örökzöldre, Bélából még kibuggyant tudatának utolsó iszapos maradéka. – Sub specie aeternitatis. – Ezt lehelte, és elájult. – Majd meg kell kérdeznem, mit akart mondani. – Gondolta a kocsmáros, és ebben a pillanatban elállt az eső.
Kampec dolores XXXI. – Vissza valahova
Így zajlott az élet. Hősünk bölcs ember volt, tudta, hogy az életet a halálra ráadásul kapta, aztán megőrizte. És nem volt barátja se magának, se senkinek.
Kampec dolores XXIX. – Insomnia
– Futball. – Motyogta maga elé, mert már dolgozott a vodka. – Futball. – Mondta még egyszer, és röhögött. Vánszorgott, hogy benépesítse a plafonját, mert rengeteg kérdése volt még, amit az élőknek soha nem tett fel, de a mészgalacsinoknak nekiszegezni már volt mersze. Ilyen megfontolásokkal zuhant hanyatt az ágyában.
Legutóbbi hozzászólások