Matolcsy György szerint az évtized két legjobb éve következik. Ezt a jegybankelnök – akinek egyébiránt erősen kifelé áll a rúdja – a Nagyvállalati Klub csütörtöki találkozóján vizionálta, innen nézvést tehát alapból lehet, hogy nem is a lakosságra gondolt, mint aki el fog alélni a gyönyöröktől. Nehéz is lett volna, hiszen
Lázár Jánost a parlamentben szembesítették a magyar vasút 2024-es állapotával. Fölsorolták neki – ha nem tudná -, hogy az utazóközönség mikkel találkozik, ha vonatozni óhajt úri huncut kedvében. Úgymint: állandóak a késések és a járatkimaradások, a vagonokban nincs klíma, vonatok siklanak ki, mellékvonalakat zárnak be, a sok túlóra miatt a dolgozók
Amikor négy évvel ezelőtt Szájer lecsúszott az ereszen, és kiderült róla, amit addig titkolt, de ezután már nem lehetett, maga Orbán Viktor mondta a botrányról, hogy cselekedete nem elfogadható és védhető. Nekünk, akik egy másik dimenzióból nézzük a világot, leginkább azért nem volt elfogadható, mi több undorítóan visszataszító, mert ez
Kies hazánkban minimálbéren vagy garantált bérminimumon dolgozik uszkve másfél millió ember. Úgy nagyjából a munkavállalók harmada, innen nézve tehát egyáltalán nem mindegy mi az a semmi, amit kapnak. Ahogyan mondani szokás, az éhenhaláshoz sok, bár most már erre se vegyünk mérget, később meg pláne ne, amikor újra elszabadítják az inflációt.
Kilenc évvel ezelőtt Balog Zoltán még miniszter volt, és a csudálatos nevű Emmit vezette. Annak idején épp a közepén voltunk az utóbbi száz év legsikeresebb tíz esztendejének, de annyira, hogy Balog minisztériuma kiadott egy szótárat dolgozói számára azokról a lexikákról, amelyeket nem ajánlatos használniuk. Ezek között szerepelt többek között a
Ha még nem találkoztak volna vele, akkor készséggel mutatjuk meg a NER legfrissebb darabját, a legendás kék plakát sorozat új, kiemelkedő opuszát, amitől az embernek az a képzete támad, hogy Phenjan utcáin kóborol. Másfelől, hogy A tanú világába csöppen bele Virág elvtárs szavaival, miszerint, „Aki mibennünk nem bízik, az önmagában
Bár még másfél évünk van az eljövendő választásokig, egyre inkább úgy tűnik, hogy annak kimenetelét a mocskolódás fogja eldönteni. Bár ez egyáltalán nem újdonság, amióta Finkelstein tata megtanította a Fideszt az efféle kampányra, hiszen, ha belegondolunk, másfél évtizede ez megy. Ellenségképzés és lejáratás, okádás és ordítás, a Fidesznek, amióta a
Orbán Viktor észrevette, hogy múlik az idő, és a maga korabeli, hatvanas évei elején járó, öregedő férfiak problémáiról elmélkedett. Az ilyesmit jó esetben a cimboráival beszéli meg az ember, esetleg az asszonnyal az ágyban, a mi miniszterelnökünk viszont egy „MNB Budapest Eurasia Forum” című rendezvényen, nagy nyilvánosság előtt adta elő
Azon kívül, hogy Orbán Viktor mint világpolitikai tényező sütkérezzen Trump szalmahajának tetején, még két dolog miatt reszketett cimborája győzelméért doktorminiszter urunk. Béke huszonnégy órán belül, s hogy végre elővehesse a fiók mélyiről az ebből fakadó békeköltségvetést. Az öt perc hírnév megvolt vodkabontással meg még ki tudja milyen ünnepi kellékekkel, aztán
Országot jár a Fidesz, amira nagy valószínűséggel azért van szükség, mert buktát mutatnak a számok. Érdekes egyébként a buzgalom, ugyanis azzal mindenképpen tisztában kell lenniük, arra édeskevés esélyük van, hogy új embereket hülyítsenek el, ebből következik, a régieket kell még jobban, ha egyáltalán van még lefelé út. A mantra szerint
Legutóbbi hozzászólások