Majdhogynem keresztcsíkos zakóban, kezében esernyővel nyomja az ipart, akárha kockás fülű nyúl, vagy még inkább Mary Poppins, annyira elvarázsolta őtet a zordon élet. Sőt, hősöket is ad nekünk a’la Mrs. Dalloway, és ő Horváthné Oláh Mária.
Tanerő ő itt, a környékünkön a kerítésen belül, és a KLIK elvarázsolt szoftverje, amelyről már volt szerencsénk dalolni, és amely az ország pedagógusainak nagy részétől, távhőszolgáltatóktól miegyebektől megvonja a fizetést, neki, a kiválasztottnak duplán utal. Ezzel dönti bohózatba önmagát.
„Van úgy, hogy nem jön fizetés és útiköltség-térítés, de most például már az elmúlt két hónapban én egy-egy fizetéssel többet kapok. Utalom vissza a saját költségemen, mert rendes vagyok, és másképp nem tudják korrigálni a hibát” – Ezt meséli Horváthné Oláh Mária makói tanárnő.
És hogy, hogysem, véletlenül pont ő a mostani esernyős, kockás inges tiltakozások egyik vezéralakja, aki januárban elsőként csatlakozott a miskolci tanárok felhívásához, és írt maga is nyílt levelet a közoktatásban uralkodó állapotokról.
Senki ne mondja tehát, hogy a KLIK nevű dinoszaurusz szemét. Ő nem ilyen, ellenben teljesen életképtelen, már csak azt a rohadt aszteroidát várja, amely véget vet értelmetlen szenvedéseinek. Ám addig is működik, igyekszik életjeleket mutatni.
Szerencsétlen Balog tiszteletlenes mímelteti ezt vele, arról azonban – vagy mert ő születésétől fogva ilyen, vagy csak a NER áldotta meg, mindegy is – nem tehet, hogy lukra tologatja azt a biciklit minduntalan. Ez az aktus az amerikai fotballban áldásos, miniszterként töketlenséget, netán, ami valószínűbb, geciséget mutat, ha már a főnöke az.
Vannak nekem tudományos diákolimpikonjaim, ihaj. Így vélekedett az emberminiszter: mutogassuk hát őket hófehér blúzocskában a szentélyünkből, amely ez esetben nem a Pancho Aréna, hanem az országnak háza, s lőn. Viszont pofázni, azt nem nagyon kellett volna, de nem bírta megállni ez a rosszember.
Aszonta: “Ezek a fiatalok magyar iskolában tanulnak, és a világ élvonalában vannak. Ide mindenki fehér ingben jött, de nem az ing számít, hanem a teljesítmény”. És ezt nagyon nem kellett volna magunk közt szólván. Azóta száll rá az átok a kockás ingesektől, és ez nem divatszakmai kérdés immár. Viszont, hogy ő egy dinó, és nem is raptor, hanem a szerencsétlenebb sauropodák közül való, az bizonyos. Várja a becsapódást, de addig is működik.
És van neki hozzá pofája. Ebben az időben, amikor a normálisabbja – bár ilyen nem nagyon akad a fajtájában – fülét, farkát behúzva sunyít, ő megnyit egy újabb pofonládát. Bejelenti, hogy a magyar kormány a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház magyar gyülekezeteinek egymilliárd forint támogatást irányoz elő.
Előirányozta. A demagógiának azt a fajtáját még senki nem találta ki, hogy ebből hány mázsa krétát, uszkve hány guriga klozettpapírt lehetett volna vásárolni a magyar nebulóknak, tegyük tehát meg ezt most. Amúgy a KLIK tizenhét milliárdos hiányt ügyeskedett össze röpke és illetlen élete alatt, de ez senkit sem érdekel.
Mondom néktek hát: az EMMI bácsi és KLIK néni félrekeféléséből megszületett lelenc, ez a Klik Emmi nem egy életre való teremtés. Lányos zavarában söpröget meg dudorászik, magának való imbecillis fajta. És senki ne mondja, hogy jó, mégis csak a miénk. Rossebeket.
Vélemény, hozzászólás?