Just let me drive man” – úgymint „csak hagyj vezetni, ember”, szólt a rádióján a Forma ’1-es Kanadai Nagydíj vége felé Lewis Hamilton a csapatának. Ezzel a mondatával lopta be magát belém, bár nem mintha ez sokat számítana.
Itt van nekünk ez az alak már évek óta, amikor hirtelen berobbant a bizniszbe, mert a valaga alá raktak egy autót, amely mindenkit alázott. Hát persze, hogy világbajnok lett. Aztán nem ment annyira, és onnantól lehetett érezni, hogy ez a felfújt kölök azért van annyira olyan, hogy van – lehet – néki másfajta kibeszélése is.
Volt neki.
Azon koptattam régebben az egyre párásabbá váló agyamat, hogy elmeséljem a bajom, azazhogy azon tűnődött a lelkem, miképpen mondhatnám rá, hogy gázos. Aztán nem sikerült, mert kijött belőle a fölnőtt, és kezd emberré növekedni. Jó volna életútját és a gondolkozását importálni, mert éppen a fordítottja bizonyos magyar alakoknak. Ő először volt világmegváltó, most pedig bölcsül, a magunk vezetője pedig éppen ebben az időben halad a messiási szerep felé.
Abban nem vagyok biztos, hogy valaha is szerény, mi több, okos lett volna, hacsak a törtetés nem számít észbeli érdemnek.
Bár ez nézőpont kérdése.
Vélemény, hozzászólás?