Tudjuk már mi ezt. Nem lehet elég korán kezdeni az alattvalóvá nevelést, a tudat formálását, miszerint a mindenható, amely ezúttal nem a nagyszakállú úristen, hanem a pedofil állam formájában nyomul, mindent tudni akar mirólunk. Mint a szovjet érában született kisfilm kölke, aki bevezetésképpen jókorát odavert egy kalapáccsal valamire, ami állítólag a tudást jelképezte. Lelkük rajta, ez nem igazán látszott, viszont a hozzám hasonlatos vénemberek tudják, mit beszélek, a fiatalabb korosztály viszont nem nagyon. De azért dolgoznak rajta, hogy így legyen.
Eger különleges hely manapság. A templomban babakocsiba rejtett koporsóval riogatják a népeket, ami egészen elképesztő teljesítmény, s hogy bizonyítsák, hülyék nem csak a dohos Isten házában teremnek, most az iskolába nyomultak be, igaz, nem a hit, hanem 1984 jegyében. Mindent tudni akarnak a város elsős középiskolásairól. Kérdőívet kreáltak számukra, amelyet névvel, címmel, oktatási azonosítóval ellátva kell kitölteni, csakhogy nem fényképet is köll ráragasztani, hogy engemet tessenek fölakasztani, ha rossz voltam. És egészen elképesztő dolgokra kíváncsiak az ívet szerkesztő népek.
Úgymint: egészségügyi adatokra, függőségekre és szexuális szokásokra gerjednek, a tanulókat kérdezik arról is, van-e konfliktus a családban, szoktak-e lopni, vagy másokat bántalmazni. A felmérésben azt is firtatják: „ha valaha” volt a tizenöt éves tanulónak szexuális kapcsolata, akkor „milyen gyakran” használt óvszert, vagy használt-e már drogot.
Írok hát egy minta-dolgozatot.
Tisztelt Nagy Testvér! Bocsáss meg a remegő kézírásért, de még nem volt időm belőni magam, ezért idegpályáim nehezen irányítják a finom motoros mozgásokat. Délután jobb lett volna, de így jártál. Nadehát: konfliktus az van a családban, a fater naponta gyakja meg édes jó anyámat, de mi erre a kishúgommal nem igazán figyelünk. Megszoktuk már, mint ahogyan a húgom is, hogy én rendszeresen verem, követve az atyai példát. De nem csak őt ruházom meg gyakran, az egész lépcsőház retteg tőlem, amikor már nagyon hat a szer. Olyankor magamhoz veszem a bézból ütőmet, és irgalmat nem ismerek. Fröcsög a vér, ha odasuhintok, menekül, ki merre lát. Eleinte loptam rendesen a lerakatból, mert kölött a lé drogra, máma már nincsen erre szükség, megidomítottam az eladó lányt. Csak beállítok, és adja a lovettát, mert tudja, mire számíthat, ha engedetlen. Kiegészítésképen őt szoktam kúrogatni is, koton az nem köll, mondtam neki, zokniban nem kefélünk. Megértette. De jól is jár, rutinos róka vagyok, még a nagycsoportban veszítettem el, amit el köll, erről Iboly néni tudna mesélni. Na, ez van, havercsóka, most boldog vagy? Nagy Pista az egy céből.
Így képzelem boldoggá tenni az igen-igen kíváncsi bácsikat és néniket. Magyarország, szeretlek.
Vélemény, hozzászólás?